SZENT ANNA-KÁPOLNA
SZENT ANNA-KÁPOLNA
A kápolnáról először 1633-ban történik említés, amikor Rákóczi György rendelete alapján számba veszik, hogy a városban milyen vallásúak vannak többségben és megállapítják, hogy a katolikusok, s így a katolikusoknak ítélik a plébániatemplomot. Ekkor az építendő református templom helyéül a piacon romokban heverő Szent Anna-kápolna helyét jelölik ki. Az építkezéshez felhasználják a kápolna romjait is, de a református templomot nem a helyére, hanem melléje építik. (Orbán: i. m. I. 50., l. jegyz.)
1755-ben még mindig ott vannak a kápolna romjai s alapfalai. Sőt 1777-ben is a református templom cintermének nyugati oldalán, a mai torony sarkánál. (Dávid L.: i. m. 322.)
Mivel 1633 táján, a református évtizedek miatt, nem építhettek kápolnát szent tiszteletére, a kápolna középkori eredetű.
Az Udvarhelyen és a hozzá csatolt falukból felsorolt középkori egyházi emlékeken kívül nincs semmi emlék arról, hogy a reformációig a katolikus valláson kívül más vallásnak lett volna itt egyháza, temploma.
Változás a reformáció idején következik be.
1566-ban a plébániatemplom a reformátusok birtokába jut. A várbeli templomból és kolostorból János Zsigmond rendeletére elűzik a ferenceseket, amiben része lehetett a Székelytámad vár építésének is, amelyről Nagy Szabó Ferenc írja: 1562-ben „A király népet külde Udvarhelyre... és a Barátok klastromából csináltatának egy várat, kit neveztek Székelytámad várnak.”
A későbbi eseményekből az tűnik ki, hogy a város nem lett egészen református. Úgy látszik, az országgyűlési határozat, amely kimondta, hogy a templomot a két felekezet közösen használja felváltva, egymás szolgálatainak tiszteletben tartásával, nem oldotta meg a kérdést.
A tiszteletbentartás rovására ment, hogy egy 70 éves tanú 1630. évi vallomása szerint: „Mikor Luther Márton idejöve, kihordták a templom ékességeit, egy Kovács Jakab nevű ember gyújtá meg, úgy égeték el”. (Dávid L.: i. m. 317., Veszely: Erd. egyházt. I. 382 után.)
A később alkalmazott többségi elvet sem tartották mindig tiszteletben. 1600-ban Mindszenti Benedek várkapitány a katolikusok javára foglalja le a templomot, 1612-ben pedig egy másik várkapitány, Némethi Gergely emberei az ablakhoz támasztott létrák segítségével a reformátusok részére foglalják el azt. (Dávid L.: i. h.) A fejedelmi bizottság salamoni ítéletet hoz. Három évre bezáratja a templomot, amíg újat építenek, és akkor az új lesz a reformátusoké, a régi a katolikusoké. Átmenetileg mindkét felekezet a várbeli épületekben kap istentiszteleti helyet, de mivel a várbeli templom javításra szorult és használhatatlan volt, a katolikusok inkább Bethlenfalvára jártak templomba. (Orbán: i. m. I. 50., 1. jegyz.)
Az előzményekben a rendeletek hol egyiknek, hol másiknak kedveznek. 1613-ban Báthori Gábor elrendeli, hogy csak „ortodoxa religion valo predikátort fogadjanak, amint megírtuk, pápást tartaniok kegyetek ne engedgyen”.
Pár hónap múlva azonban a katolikusok kérésére mégis megengedi, hogy katolikus papot tartsanak. 1614-ben újra akadályozzák, hogy katolikus pap vagy barát a városba menjen. Végül Bethlen Gábor annyit megenged, hogy papjuk legyen a katolikusoknak, de csak keresztelni és temetni mehet be. (Juhász: Ref. egyházmegyék. I. 36–37.; Beke: i. m. 154., jegyz.)
Az 1633. évi osztozkodáskor épült református templomot 1777-ben újjáépítik, mai formájában. (Balogh J.: Magyar fatornyok. 185.; Orbán: i. m. I. 52., 5. jegyz.)
1705-től a ferencesek egy kőházat alakítanak át imaházzá, majd 1730–1734 között felépítik templomukat, és hozzá 1771-ben két tornyot. (György: i. m. 340–341.)
1900-ban templomuk van az unitáriusoknak is.
Református templom
