SZENT ISTVÁN-PLÉBÁNIATEMPLOM
SZENT ISTVÁN-PLÉBÁNIATEMPLOM
1239-ben a templom már állott, mert a falu Szent István templomáról kapta nevét. Valószínű azonban, hogy régebbi, mert a hajó lebontásakor 1895-ben azt jegyzik fel, hogy már 700 éves, tehát a XII. században épülhetett. (Beke: Az erd. egyházmegye. 170.) Ezt alátámasztja az is, hogy minden megkülönböztetés nélkül Szent Istvánról elnevezett Szentkirály csak Szent László szentté avatása előtt (1192) kaphatta ezt a nevét.
1332-ben papja Péter, aki 10 régi banálist és 26 dénárt fizet, 1334-ben 2 banálist és 7 sasost, 1335-ben 4 veröczeit és 12 sasost. (Beke: i.h.; Orbán: i.h.) 1390-ben plébánosa név nélkül szerepel egy peres ügyben, a nyárádtői plébánossal együtt. (Barabás: SZOKL. VIII. 37.) Az 1431. dec. 31-én kelt oklevél szintén beszél a szentkirályi plébánosról: plebanus de Zenthkyral. (SZOKL. III. 50.) 1411-ben Lőrinc a plébános. (Gyéressy: i.m. 448.)
Orbán Balázs idejében a román kori templom teljes épségében még állott s annak román kori jegyeit Orbán leírásából ismerjük. A szentélynek román kori félköríves apszisa volt, melyet félköríves diadalív választott el a hajótól. A szentély déli ablaka eredeti román stílusban őrizte meg formáit, a másik a szentély keleti részén kitágított formában. A hajó ablakai is román stílusúak voltak. Szentségfülkéje a szentély falában állott. A déli oldalt egy rózsaablak díszítette. Az oldalajtó a későbbi átalakítás során már csúcsíves stílusú, hasonlóképpen a szószék alatti köríves bemélyedés, amelyen a befalazott ajtó csúcsíves keretet kapott. Ez az ajtó vezethetett a sekrestyébe. Benkő Károly arra hivatkozik, hogy „görög szentek képei iratokkal környezve volnának...” (Benkő K.: Marosszék. 329.)
Orbán Balázs szerint, „a hajó és a szentély belső falait freskó festmények ékíték, melynek élénk színei a hulladozó vakolat alól itt-ott is kitetszenek”. (Orbán: i.m. IV. 185.) Beke arról tájékoztat, hogy egyik vastag mészréteg alól előkerült festményen Szent István volt látható, egyik kezében kereszttel, másikban repülő sassal, amint egy lelógó gyűrű után nyul.
A lebontott régi templomból meghagyták a tornyot, mely egykorú az ősi templommal. Nyugati kapuja köríves volt, hengertagozatú kerettel. Entz Géza szerint (Erdély művészete. 218.) az egyedüli olyan román kori templom volt, amely „három sejtűnek” épült, vagyis toronnyal együtt.
A templommal talán egykorú, de mindenképpen a legrégibbek közé számítható a harangja. Felirata nincs, csak három érem formájú dombormű díszíti: egyiken uralkodó, a másikon egy könyvet író ülő alak, a harmadikon Agnus Dei, kereszttel, zászlóval. Orbán Balázs a hasonló székelykeresztúri harangnál régebbinek véli. (i.h.)
Református templom
