A VÁRTEMPLOM
A VÁRTEMPLOM
A mai vártemplom helyén az első templomot és kolostort Szent Domokos rendjének terjedésével hozzák kapcsolatba. Szent Domokos 1216-ban kapja meg a rendalapítás jóváhagyását. Oly gyorsan terjed, hogy két év múlva Magyar Pált, a híres bolognai magyar jogtanárt is a rend tagjai közt találjuk. Általa indul el a rend terjedése kelet felé. 1221-ben maga Szent Domokos is útra kel, hogy a kunok között hirdesse az evangéliumot, de ebben betegsége akadályozza meg. Fiai azonban már a nagy tatárjárás előtt Kunországban működnek, a mai Moldvában. Ezért nem alaptalan az a hagyomány, amely szerint már 1230-ban domonkos kolostortemplom létesül Marosvásárhelyen és szerepel a Pázmán- féle összeírásban. (Pázmán: Acta et Decr. Syn. App. II.) Ezt a tatárjárás elsöpörte.
A tatárjárás után Szent Ferenc fiai telepednek le és a Szent Bonaventura által 1257-től vezetett Codexben a Clivum Fori kolostorát a vásárhelyivel azonosítják, amint már fennebb jeleztem. Valószínű, hogy a ferencesek a domonkosok templomát újítják meg. Róluk 1316-ból van okleveles adat, mely szerint kolostoruk mellett a B. Szűz tiszteletére épült templomuk van. (Karácsonyi: Szt. Ferenc rendjének tört. 203.) Búcsúját Gyümölcsoltó Boldogasszony napján tartották.
1400-ban a templom búcsúengedélyt kap azok javára, akik Gyümölcsoltó Boldogasszony napján meglátogatják a templomot, a főoltár előtt imádkoznak és alamizsnát adnak.
Az 1400-as évszámot Nemes Gábor lelkész idejében (1790) még láthatták a toronyóra számlapján. (Nemes G. kézirata a református egyháznál.)
Ehhez a dátumhoz talál Wadding adata, amely szerint 1400-ban a domonkosok zárdájának romjaiból ferences zárda épül. (György: A Ferencrendiek. 263.)
Ezek a dátumok arra engednek következtetni, hogy a mai vártemplom építése, a régi helyett, már 1400-ban folyamatban van, sőt lehetséges, hogy a ferencesek letelepedése után hamarosan elkezdődik. Az építkezés az 1400-as években folytatódik, sőt azután is, hogy Hunyadi János átadja az obszervans ferenceseknek 1446-ban, amit Mátyás király is megerősít. (Pázmány: Acta et Decr. Syn. App. II. 17.): In Fori Siculorum, alias Székelyvásárhely datum observantibus. (Orbán: i.m. IV. 111., 2. jegyz.)
Kelemen Lajos feljegyzése szerint az 1455. évi dátum Hunyadi János nevével a torony mészrétegébe bevésve az ő idejében még látszott. (Entz G.: Székely templomerődök. 3. és Entz G.: Erdély művészett. 222.)
1490-ben a templom újra búcsúengedélyt kap a pápától Mária oltára javára. (Entz G.: Erdély művészete. 226.; Monumenta Vaticana. Series. I. Tom. IV. 274.).
Nagy Szabó Ferenc krónikája így ír a templomról: „oly szép szentegyház volt, hogy valóban ékes templom vala: igen szép ablakai, hogy annak mása egyik városban sem Erdélyben nincsen, sem lészen, sem volt... Mert hogy megértsd: klastrom volt az nem igen régen, a szent Ferenc szerzetin valo barátoké volt.” (in: Erd. Tört. Adatok. 71.)
A ferencesek 1556-ig maradnak a vártemplomban. Ekkor, amint Nagy Szabó Ferenc írja: „János király idejében... kiűzték onnan szegényeket a második János király parancsolatjából és engedelméből”. (uo.)
A kiűzetést a tordai országgyűlés 1566. aug. 6-án jóváhagyja, illetve úgy intézkedik, hogy a reformátusoké legyen a templom (Orbán: i.m. IV. 150.)
A templomra és klastromra szomorú napokat hoznak a Basta és Székely Mózes hadakozásai. Többször tűzvész és rablás pusztítja (1601-ben és 1602-ben). (Nagy Szabó Ferenc: i.m. 69, 71.)
Annak ellenére, hogy 1492-ben Báthori István erdélyi vajda várkastéllyá erősíti, három bejárattal és oly magas falakkal, hogy a templom fedele alig látszott ki (Orbán: i.m. IV. 111–118.), a várkastélyos templom nem nyújt biztos védelmet, s ezért Borsos Tamás kezdeményezésére egy erősebb és nagyobb vár építését határozzák el. Ez sem menekül meg Ali basa 1661. évi ostromától: leég és fedél nélkül marad. Deszkafedelet kap csak. A kuruc harcok idején újra fedél nélkül áll, és csak 1793-ban tudják kijavítani, amikor a hajó régi boltozatának maradványait, oszlopait is eltávolítják és barokkos mennyezettel látják el.
Az eredeti gótikus boltozat csak a szentélyben marad meg. További megmenekült gótikus elemei: a nyugati kapu, az északi és déli kapu, a sekrestye ajtaja és a szentély ablakainak néhány részlete. (Balogh J.: Az erdélyi renaissance. 38., 30. jegyz.)
A déli kapu timpanonjában a mészréteg alól falfestmény került felszínre, melyről azt írták, hogy a templom és Vásárhely egyetlen középkori vallásos festészeti emléke. (Székely Nép. 1942. I. 4.) Krisztus ostorozását vélték benne felismerni s eredetét a XVI. századra tették. (Balogh J.: i.m. 294.) Ilyen alapon restaurálták. Később megállapították, hogy Szent Lénárd vértanúságát ábrázolja. Ma már ismeretes, hogy nem ez az egyetlen fennmaradt falfestmény.
A torony északi oldalán egy bástyává alakított kápolna, oratórium áll, melyet Báthori várépítésekor két emelettel magasítottak. Erről már 1790-ben Nemes Gábor feljegyzi, hogy itt freskónyomok tűntek elő. Ezekről Orbán Balázs is tudott (i.m. IV. 128.), s megállapítja, hogy „a térdelve fohászkodó magyar öltönyű a kezében a templom képét mutatja a felhőkben lebegő Szt. Szűz felé”. A freskókat az 1970-es években végzett általános restauráláskor tárták fel, és a templom északi oldalán eszközölt ásatások alapján kiderült, hogy ez a kápolna a korábbi templom szentélye volt, s ennek folytatásaként nyugatra állott a hajója, melynek fundamentumai részben a későbbi kolostor és templom északi része alatt rejtőztek. A bástyává alakított szentély a Báthori-féle építkezéskor kapott gótikus jelleget.
A templom alatt kripta is volt, amelyet 1793-ban zártak le.
A templom rendkívüli művészi értéke volt a ma Nyárádremetei feszület néven ismert műalkotás. Erről ma már kétségtelenül megállapítják, hogy Veit Stoss XV. század végi alkotása. 1486-ban Apafi Miklós rendeli meg a feszületet Veit Stosstól a marosvásárhelyi ferences templom részére. A feszület ajándékozása valószínűleg később történt, mert a ferencesek jászberényi közgyűlése 1537-ben ad engedélyt, hogy az Apafi Miklóstól felajánlott drága keresztet a marosvásárhelyi vártemplomban helyezték el. (Kelemen: Művészett. I. 171.; Kirchliche Blätter. 1985. III.; Karácsonyi: Szt. Ferenc rendjének tört. 397.)
A reformáció idején a feszületet eltávolították és a hagyomány szerint egy remetei katolikus hívő kihalászta a tóba dobott értéket és elszállította a katolikusnak megmaradt Felnyárád menti Székelyföldre, ahol később a ferencesek mikházi kolostorában őrizték, majd az elhagyott vármezői kolostorban, ahonnan az 1908-ban épült nyárádremeteí templomban helyezték el.
Orbán Balázs két harangról is tud, mint középkori értékekről, de azokat beolvasztották. Feliratukat azonban megőrizték; az egyiké: „O Rex glorie” (erről a ferencesek Historia Domusa úgy tudja, hogy még a domonkosok idejéből való). A másikat a Sásvári sírjában elásva, 1700 körül találták meg, s ezért bizonytalan, hogy a vártemplom harangja volt-e. Felirata: „Maria, mater gratiae”. Orbán Balázs által közölt rajzán a betűk összekeverve adják ki a szöveget. (Orbán: i.m. IV. 128.)
Református vártemplom
A református vártemplom belseje
A vártemplom elődjének szentélye
Református kistemplom
