SZENT MIKLÓS-PÉBÁNIATEMPLOM
SZENT MIKLÓS-PÉBÁNIATEMPLOM
Marosvásárhely legrégibb temploma volt, Szent Miklós tiszteletére szentelték.
Oklevélből ismert első plébánosa Romanus, 1323-ból. Ugyanez a plébános, mint alesperes, a pápai tizedjegyzék szerint 1332-ben 40 dénárt fizet, 1333-ban 1 finom ezüst fertót, 1334-ben 3 finom ezüst kuntint, 1335-ben 3 lotó ezüstöt. (Beke: Az erd egyházmegye. 167.; Orbán: Székelyföld. IV. 135., 1. jegyz.; Documente. XIV. C., III. 134.)
1431-ben Lépes György püspök oklevelében kap megbizatást Vásárhel (sic) alesperese. Nevét nem hozza. (SZOKL. III. 49.) Beke szerint Antal. (Beke: i.m. 167., 21. jegyz.)
1484-ben Lőrinc az alesperes plébános. (SZOKL. I. 242., III. 104.) Egy 1497. évi oklevélből az tűnik ki, hogy ezt a Lőrinc alesperes plébánost meggyilkolják, megszentségtelenítve a templomot és a temetőt. (Barabás: SZOKL. VIII. 171.)
1527-ben Elek vásárhelyi plébános meggyilkolásának körülményeit vizsgálják ki. (Beke: i.m. 197., 21. jegyz.) Beke: Az erd. káptalan lvt. 471.
1513-ban János a vásárhelyi plébános (Barabás: i.m. 239.), aki 1518-ban Csepánba távozik. (Beke: i.m. 167., jegyz.) A felsorolt plébánosok a Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemplom papjai voltak. Nevét a múlt században még őrizte a Szent Miklós utca – a mai Bolyai és Gecse utca. A templom a régi Bolyai Kollégium helyén állott.
Epítési idejére nincs okleveles adat. Bizonyosnak vehető azonban, hogy a XII. században már állott. A Szent Miklós templomok ugyanis a legrégibbek közé sorolhatók, abból az időből, amikor az erdélyi püspökség plébániáinak beosztása sorra került, a megszervezett főesperesi kerületekben még Szent László szentté avatása (1192) előtt.
Korán jelentős, városias hely (fórum), alesperesi székhely. A városnál jóval kisebb és jelentéktelenebb közeli községekben már az 1200-as években templomok vannak.
Amint látni fogjuk, a szerzetesi vártemplom elődje is az 1200-as évek első felében áll. A plébániatemplom ezt biztosan megelőzte.
A hitújításig a hívek mindkét templomot használják. A hitújítás után az egész város átéli a nagy változásokat, a lutheránus, református, majd részben az unitárius egyház osztozik a híveken, János Zsigmond idejében az unitáriusok és reformátusok majdnem egyenlő arányban, s lehet, hogy az egyik templomot az unitáriusok használják. Adat van az unitáriusok díszes templomáról a Fazakas utca (Borsós Tamás u.) sarkán. (Székely: Unitárius vallástört. 95.)
A XVI. század végén és az 1602. évi Basta-féle harcok idején mindkét templom nagy kárt szenved. Innen kezdődik a Szent Miklós-templom haldoklása. Nem tudják ugyanis mindkét templomot rendbehozni. Csak a vártemplomot fedik be, felhasználva a Szent Miklós-templom cserepeit is. (Mikó: Erd.Tört.Adatok. I. 76.; Orbán: i.m. IV. 134.)
A templom lassan rommá válik. Amikor az 1620-as években Borsós Tamás építteti a várat, a templom falaiból is sok anyagot beépítenek a bástyákba. Még egy évszázad elteltével is vannak a romfalakból, amelyekből gr. Haller Gábor faragott köveket adományoz a jezsuiták által építendő templomhoz, amelyre 1722-től gyűjtik az anyagot. (Historia Missionis. 167.; Orbán: i.m. N. 135.)
A templom körül temető volt. Erről Lőrinc plébános meggyilkolásának kivizsgálásával kapcsolatosan van adat, amikor a gyilkossággal a templom és egyben a temető megszentségtelenítéséről van szó. Amikor 1908-ban lebontják a régi kollégium épületét és helyette újat építenek, rengeteg emberi csont kerül felszínre. Ezeket szekereken hordják a temetőbe.
Plébániatemplom
