45. NYÁRÁDSZENTLÁSZLÓ
45. NYÁRÁDSZENTLÁSZLÓ
1332-ben a pápai tizedjegyzék de Sancto Ladislao néven említi. (Orbán: Székelyföld. IV. 58., 1. jegyz.; Beke: Az erd. egyházmegye. 169.) Az 1567. évi regestrumban már a nép nyelvén jelentkezik: Zent László, 4 kapuval. (Orbán: i.m. IV. 58.) 1602-ben Szent László (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában írják.
1332-ben már plébániatemploma van, papja, Mátyás a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben 5 banálist fizet, 1334-ben 7 dénárt, 1335-ben 3 veröczeit. (Beke: i.h.; Orbán: i.m. IV. 58., 1. jegyz.) Keletkezési idejét a XIII. század elejére lehet tenni, mert Szent László szentté avatása után (1192) tisztelete nagy lendületet vett Erdélyben.
A templom mai napig megőrzött stílusjegyei is erre a korra utalnak: román és gótikus vegyesen. Keletre néző szentélye törpe dongaboltozattal, köríves diadalívvel s egyetlen déli fekvésű keskeny ablakával román kori. Sokszög záródású szentélye már gótikus.
A hajót átalakították. Itt a gótikus jelleg dominál: a nyugati kapu, a sekrestyéből a torony földszinti terébe vezető ajtó, a csúcsíves ablakok esetében.
A torony erős, zömök építmény. Korára enged következtetni az egykori freskómaradványain megörökített két dátum: 1496, 1497. (Entz G.: Székely templomerődök. 4.)
Balogh J. egy 1816-ból származó feliratot idéz: „Ezen romladozott, minden mennyezet nélkül való templom északi oldala mellett kőből épült torony, kívülről feljáró grádiccsal.” (Balogh J.: Magyar fatornyok.) A torony érdekessége, hogy alulról külső bejárata nincs. Régen kődobó résekkel ellátott kőtornáca volt.
Az egykori falfestményekről Benkő Károly tudósít: „hol felszínéről az új mész lepattogzott, helyén régi festések láthatók. (Marosszék. 271.)
A freskókat utóbb bemeszelték. Nemes Ödön, marosvásárhelyi tanár, 1896-ban másolatot készített róluk. (Kelemen: Művészett. I. 271.) A másolatokat az Erdélyi Múzeum őrzi. Ezek: Krisztus és az apostolok képe, inda- és virágdíszekkel; a szentély boltozatán Krisztus és az evangélisták, a déli falán pedig az apostolok. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 295.) Kelemen Lajos szerint a freskón szereplő 1616-os dátum utólagos bekarcolás. (Kelemen: i.m. 246., 118. jegyz.)
Régi muzeális értékű ajtaja, mely a sekrestyéből a torony alatti részbe vezetett, az Erdélyi Múzeumba került. Helyette az eredeti helyén másolat van. Az eredeti hátlapján egy későbbi bevésés látható 1688-ból: „HF [Hic fiut] Stephanus Küs A.D. 1688”. (Entz G.: Három régi ajtószárny. 7.; Balogh J.: Mátyás király udvara. 116.)
A torony alatti részen Digér Mátyás sírkövét őrizték meg 1586-ból. Felirata: „Obiit in Domino in Oppido Saxonum. Prazsmár XXIII octob. MDXXCVI. suae aetatis XXI. “ (Orbán: i.m. IV. 59.; Benkő K.: i.m. 270.) A köriraton kívül többsoros szöveg siratja el az ifjú korai halálát.
A középkori templom hívei mind katolikusok és a reformációs évtizedek változásai után az unitárius vallásban állapodnak meg véglegesen.
Ezt támasztják alá a XVI. századi helynevek is: Alszeg, Berek, Békás-tó, Csere oldal, Csup, Csegej, Bungur, Bagja, Cserefás, Dönög, Fuvasz, Felszeg, Gálfalvi járó, Gálfalvi út, Háromszeg, Holt Nyárád, Hosszú Irma, Keresztüljáró, Kövesdomb, Kútforrás, Malom, Selymes rét, Só lyuka, Malomsziget, Papok ösvénye, Pusza, Ropó, Rossz malom, Szőlőalja, Szőlők, Tekenyős, Templomalja, Templom melléke, Tövis, Tövises, Üver alja, Veresfű szere, Zsuk erdeje (SZOKL. VI. 411.), Nyomát, Kövespatak (Benkő K.: i.h.).
Az egyetlen középkori templomon kívül más nem volt és ma sincsen.
