7. GALAMBOD
7. GALAMBOD
1332-ben a pápai tizedjegyzékből ismeretes a rá vonatkozó első adat, ahol Galamb, Galamud néven említik. (Beke: Az erd. egyházmegye. 165.; Orbán: Székelyföld. IV. 194.) 1597-ben Bernáld János birtokai között szerepel Galambod néven (Barabás: SZOKL. VIII. 334.)
1332-ben temploma van, plébánosa, Benedek pap a pápai tizedjegyzék szerint 9 régi banálist fizet, 1334-ben 7 (vagy 8) és fél banálist. (Beke: i.h.; Orbán: i.m. IV. 194., 2. jegyz.)
A dombtetőn álló mai református templom bizonyosan a régi helyén épült 1600-ban, de korjelző stíluselemeit nem őrizte meg.
Középkori emlékei közül egy harangot őriz 1487-ből, de erről a hagyomány azt tartja, hogy eredetileg egy elpusztult faluból származik, amely Galambod és Pokakeresztúr között feküdt. (Orbán: i.m. IV. 194.). Az erdélyi Református Névkönyv ugyanezt a harangot 1481-re teszi, az utolsó számjegy bizonytalan olvasása következtében. (Ref: Névkönyv. 1897–1898.) Egy másik harang tengelyén az 1690-es évszám olvasható. (Ref. Névkönyv. 1897–1898.; Balogh J.: Magyar fatornyok. 167.; Debreczeni: Erd. ref. templomok és tornyok.)
A reformációig a hívek katolikusok, a XVI. századtól reformátusok, a templommal együtt. 1612-ben már a református egyház „fekvőségeiről, a prédikátor és mester járandóságairól” van összeírás. (Ref. Névkönyv. 1897–1898.) Ma is református anyaegyház.
Egykori lakóiról a XVI. századi helynevek beszélnek: Bérc út, Diószere, Bereke, Hésszú, Kurta láb, Nyír alatt, Pap cseréje, Puszta szőlő, Somberek, Szabad felé forduló, Telek (SZOKL. VI.), Nyiron, Kornizs, Hula, Harsángödre, Várdó, Eberke, Nagy- és Kis-Dezső, Tatárok útja, Bence bérce, Cövekelő, Horgas, Szikaszó, Buna kút. (Benkő K.: Marosszék. 340.)
Református templom
