SZENTMIKLÓSFALVI TEMPLOM
SZENTMIKLÓSFALVI TEMPLOM
1197-ben Zenthmyklosfalva néven jelentkezik a forrásokban. (C.Suciu: i.m.), 1393-ban terra castri de Thorda, que nunc Zenthmyklosfalva nominatur (uo.) formában fordul elő.
Torda vára már előbb állott itt, melyet, az 1197-es oklevél szerint, Szentmiklósfalva után említik. Szentmiklós várának.
Az 1241-es tatárjárást szerencsésen átvészelte és neve még sokáig szerepel az oklevelekben. Ott feküdt a város és az Aranyos között. (in fine civitatis Thorda penes Aranyos).
1288-ban alapítványként a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház kapja meg Mykud bán fogadalma révén maga és elhunyt Imre testvére lelke üdvéért. (Orbán: i.m. 108.)
1469-ben Mátyás király a falut Torda városhoz csatolja.
A Szent Miklós-plébániatemplom továbbra is megvan. 1495-ben a tordai Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt parochiális templom Szent János és Szent Ilona oltárának rektora János pap. (Orbán: i.m. 109.)
1474 körül Mátyás király a Szent Miklós-templomnak adományt juttat, hogy érette Szent misét mondjanak. Az adománylevelet 1512-ben II. Ulászló is megerősíti. (Balogh J.: Mátyás király udvara. 663.) A templom Szent Ilona oltára 1519-ben is létezik (rector altaris Elene in ecclesia parochiali S. Nicolai in oppido Tordensi). (Beke: i.m. 186.)
A XVII. század viharos éveiben pusztul el, szántófölddé vált helyéről gyakran kerültek felszínre rommaradványok, többek között egy oszloptöredék is előkerült, amely a Szent Miklós-templomhoz tartozhatott. (Orbán: i.m. 99, 110.)
1760-ban egy elásott harangot találtak, mely feltehetőleg a Szent Miklós-templomé volt. Szentmihályra szállították, majd az 1840-es években újraöntötték. (Orbán: i.m. 110.)
*
A reformációig katolikus város. A reformáció idején lakói előbb lutheránusokká, majd reformátusokká válnak.
Rövidesen az unitárius vallás is tért hódít, ők kerülnek többségbe és megszerzik a piaci nagytemplomot meg az újtordai Szent László-plébánia-templomot. A megfogyatkozott reformátusoké maradt az ótordai Szent Márton-kastélytemplom, míg a kevés lutheránus az Ó- és Újtorda közötti kis imaházba szorul.
A katolikus hitélet teljesen megszűnik, kivéve azt a kevés időszakot, amikor Basta jezsuitákat hoz a városba és vissza akarja szerezni a két volt plébánia-templomot.
Az újtordai templom a XVII. század elején valószínűleg a Rákóczi György-féle rendelkezések nyomán – visszajut a reformátusok birtokába. (Orbán: i.m. 247., 1. jegyz.) Ez a helyzet a XVIII. század elejéig állott fenn.
1714-ben a katolikusok kapják meg az egyházfalvi templomot, ahová pálosok telepednek. (Schematismus. 1882. 172.) 1721-ben visszaveszik a piaci nagytemplomot is és katolikus plébániát létesítenek.
A templom nélkül maradt unitáriusok iskolájukba szorulnak, amíg templomot építenek.
A XVIII. század végén, a pálosok távozása után romlásnak indult egyházfalvi templomot és kolostort a lutheránusok vásárolják meg és anyagából kis templomot építenek. Ezt az 1980-as években lebontják, s helyére középület kerül.
Az egykori ferencesek visszajönnek a városba és 1733–1737 között templomot és rendházat építenek Ótorda és Újtorda között (Schematismus. 1882. 173.)
A sóbánya részére a XVIII. század elején külön templomot építenek, melyet külön katolikus lelkész gondoz. Anyakönyvét a katolikus plébánia őrzi. A sóbányászat megszűnésével 1886-ban lebontják. (Orbán: i.m. 249., 2. jegyz.)
A XVIII. században az újraszületett katolikus plébánián kívül egy unitárius, két református és egy lutheránus templom van a városban. (Benkő J.: Transsilvania. II. 166, 183, 207, 227.) E század elején szintén ez a helyzet, de a lutheránus templom megszűnik.
Lutheránus templom
