53. SZÁSZZSOMBOR
53. SZÁSZZSOMBOR
1320-ban és 1329-ben Sumbur, 1333-ban Zumbur, 1407-ben Zaz Sombor, 1658-ban Sommerburg, 1661-ben Szombor néven jelentkezik az okiratokban. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 94.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Konrád a pápai tizedjegyzék szerint 2 garast fizet, 1333-ban 1 garast, míg 1334-ben Kelemen 3 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 115.; Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 141, 164.)
Mivel eredetileg szász település volt; amire német nevű papja is utal, már a XIII. században létezik s bizonyára temploma is ebből az időből való, mert a telepesek templomépítéssel kezdték tevékenységüket. Erre a korra teszik a szakértők is. (Szabó T. A.: Szolnok-Doboka m. 60.)
1482-ben Zsombori Péter egyik szászzsombori halastavának jövedelmét arra ajánlja fel, hogy abból a templom temetőjét fallal vegyék körül, és ott Szent Fábián és Sebestyén tiszteletére kőszobrot állítsanak. Másik halastavát a templomban lévő Szent Klára oltár javára hagyja végrendeletileg, hogy lelke üdvéért misézzenek, és ugyancsak alapítványul hagyja jobbágyainak Szent Márton napi adóját. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. VII. 153.) Zsombori Péter végrendeletéből azt is megtudjuk, hogy a templom védőszentje a Boldogságos Szűz Mária volt.
Templomáról 1754-ből van adat, éspedig a falu nyugati részén álló kőtemplom, cinteremmel. (Kádár: i.m. VII. 167.)
1836-ra annyira romlásnak indul, hogy a hívek nem látogathatják. 1867-ben kezdik javítani, illetve újjáépíteni. (Kádár i.h.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.
A XVII. század elején református anyaegyház, 1644-től viszont csak leányegyház. A XVIII. századtól újra anyaegyház mindvégig. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 507.; Benkő J.: Transsilvania. II. 184.; Helységnévtár. 1913.)
Az újkor elejére – úgy látszik – a szász híveket magyarok váltják fel. Erről tanúskodik az, hogy református egyház alakul és a lutheránus megszűnik. A helynevek is ezt bizonyítják: 1643-ból Keresztesfar, Végláb, Pap völgye, Alsóforduló, Felsőforduló, Gyümölcsös; 1754-ből Szénafű és torka, Sós, Hapatnyak, Imota, Felső- vagy Eklézsia-tó. (Kádár: i.h.)
Református templom
