7. BÖDÖN
7. BÖDÖN
1305-ben Bodin, 1410-ben Bywdwn, 1439-ben Budun, 1577-ben Bodon, 1589-ben Bödön néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
A XVI. században és a XVII. század elején itt az erősebb lutheránus egyházközségek közé tartozó egyházközség van. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. II. 273.)
Mivel eredetileg reformáció előtti szász telepítés, bizonyos, hogy középkori temploma volt. 1622-ben még létezik az egyházközség, de megfogyatkozva. Egy monstranciát Besztercén zálogosítanak el a hívek, név szerint: Schulter, Roth, Fiesdher és Sohes. Egy kelyhét tatárok vagy hajduk rabolják el.
A XVII. század közepén (1658, 1663) tatár betörések irtják ki régi lakóit. Templomuk is ekkor pusztul el, a múlt században már helyét sem ismerik.
Egykori harangja állítólag Szászújfaluba kerül. Egyházi birtokaira világiak teszik rá kezüket. (Kádár: i.h.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. Kevés református is volt Bödönben.
Régi lakóiról a helynevek vallanak: 1754-ból Nagy utca, Vicébe menő út, Besztercébe menő út; 1864-ból Bunguri. (Kádár: i.m. II. 274.)
