100. NAGYEKEMEZŐ
100. NAGYEKEMEZŐ
1331-ben említik először oklevélben Ekeemezö Maior néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 552.) 1372-ben Ekemezew, 1426-ban Nagyekemezev a neve. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
A falutól nyugatra eső dombon magyar földvár volt.
1331-ben plébániatemploma van, papja, Imre megbízottként szerepel a pápai tized összegyűjtésére a Hunyad megyei plébániákon. (Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 22.; Beke: Az erd. egyházmegye. 144., jegyz.) Ugyanez az Imre plébános 1334-ben a pápai tizedjegyzék szerint fél fertó ezüstöt fizet. (Beke: i.h.; Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 183.)
Egy 1359-ből származó oklevél szerint a szebeni prépostság birtoka, 1372-ben villa prepositalis, 1414-ben villa Praepositi néven említik. (C. Suciu: i.m.; Fabritius: S. Kirchenbürgen. 53.)
1520-ban Michael de Zsidve ekemezői plébános Bolognában tanul. (Tonk: Erdélyiek 1742.) 1402-ben a nagyekemezői Szent László-templom IX. Bonifác pápától búcsúengedélyt kap: Eclesia S. Ladislai regis. (Beke: i.m. 148., jegyz.)
Az első templom vagy elpusztul vagy kicsinynek bizonyul, mert újnak ad helyet. Nevét és emlékét egy kis domb elnevezése őrzi: „Bäder Laslä Kirch”. (Fabritius: i.h.) A XVI. század elején épült új, késő gótikus templom a falu közepén áll. Építésének befejezését a szentély külső falán megörökített dátum jelezheti: 1505. E dátumnak megfelelnek a stíluselemek: a téglabordás mennyezet, a hosszú, keskeny szentély, déli falán a két keskeny csúcsíves ablak, a XX. században lebontott sekrestye befalazott csúcsíves ajtókerete, a kőfaragásos szentségfülke és csúcsíves diadalíve.
A szentély a többszög három oldalával zárul. A hajót tíz támpillér veszi körül. Egykori keresztbordás mennyezetét 1792-ben dongaboltozattal váltják fel. Déli falán három csúcsíves ablakát 1869-ben nagyítják és homlokzatát is módosítják. Nyugati kapuja félköríves: domborműves faragásán két oroszlán, hét juhot legeltető pásztor, fekvő kutyával, Krisztus vehető ki. Az oroszlánok felett kiolvashatatlan felirat nyomai látszanak.
Egykori szárnyas oltárának (1480) maradványait a Bruckenthal Múzeum őrzi. Képei: Szűz Mária látogatása, Szent Katalin, Szent Margit, Krisztus születése, Szent Lőrinc, Szent István, Napkeleti bölcsek, Szent Claudius, amint halottat támaszt, egy ismeretlen szent, négy zenélő angyal. Tízezer vértanú, Szt. Sebestyén.
Rokon a medgyesi oltárral és 1480–1490 között készült. (Roth: Die d. Kunst in S. 130–131/36.; V. Drăguţ: Arta gotică. 267/175.; Göllner: Geschichte der D. in R. 183.) Keresztelőmedencéje a késő gótikus korból származik.
1513 körül készült aranyozott ezüst kelyhe áttört virágos cuppakosarán a virágdísz reneszánsz stílusú. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 333.).
A templomtól 10 méterre délre téglából épített harangtorony áll. Egy régi rajz szerint védőbástya volt. 1897-ben magasítják és neogótikus stílusba öltöztetik. 9 méter magas várfala a múlt században még állott. Az 1590-ből származó várfalakból csak részletek maradtak meg, egy déli és egy keleti védőtoronnyal. (Fabritius: i.h.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.)
Lutheránus templom
