101. NAGYKAPUS
101. NAGYKAPUS
1283-ban említik először az oklevelek Copus néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1345-ben Kapus, 1359-ben Magnus Kopsch, 1342-ben Sops Maior, 1523-ban Kapusch (uo.) formában jegyzik. 1238-ig székelyek lakják.
Ha az 1283-ban jelentkező Theodoricus plébánost nagykapusi papnak lehet venni – amint azt sokan teszik –, akkor az első templom XIII. századi. Ez szinte biztosra vehető, mert már a szász telepítés előtti a helység és temploma a tatárjárás korában épülhetett. (Göllner: Geschichte der D. in R. 16.; Komm mit. 1976. 163.; Urkundenbuch. I. 144.)
Egyházi embereiről megemlékeznek az oklevelek: 1289-ben Detricus a plébános (Beke: Az erd. egyházmegye. 149., jegyz.; Urkundenbuch. I. 159.); 1432-ben Bertalan a plébános (Urkundenbuch. IV. 483.); 1461-ben László a káplán (Urkundenbuch. VI. 101.); 1519-ben Lázár a plébános (Balogh J.: Az erd. renaissance. 272.); 1455-ben Miklós, küküllői főesperes, fehérvári kanonok Kapusról nevezi magát, előbb Mátyás erdélyi püspök káplánja. (Urkundenbuch. V. 252, 488.)
Mai temploma 1320-ban épült, utóda a korábbinak. Háromhajós bazilika. A XV. században nagy átalakításokon megy keresztül. A XIV. századi vastag falú torony érintetlen marad. Az oldalhajókat viszont lebontják. Kelet felé meghosszabbított tágas szentélyt építenek hozzá. Gótikus színezetet kap: záródása, csúcsíves ablakai, kőrácsos díszei alapján a berethalmival hozzák rokonságba. Korát a sekrestyeajtó szemöldökkövére vésett évszám örökíti meg: 1519. Ekkori plébánosának neve is itt olvasható: „PLS (plébános) Lazarus A.D. 1519 Preerat.” (Komm mit. 1976. 166.; Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 128.) Ez az ajtó már reneszánsz díszítésű. (Balogh J.: i.h.)
A háborús idők miatt nem tudják a tervezett átalakításokat elvégezni. Ezért a szentély magasabb marad, mint a hajó. Meghagyják a középhajó sík mennyezetét, míg a szentély csillaghálóboltozatot utánzó bordázatot kap. Hálóboltozatos a sekrestye is, melynek emeletén kápolna van. 1795–1799-ben a sík mennyezetet dongaboltozattal helyettesítik.
Az 1802. évi földrengés okozta károkat csak 1830-ra javítják ki, visszaépítve az oldalhajókat is. 1558-ból való szárnyasoltára a Fájdalmas Jézust örökíti meg két angyallal. Később a nagyszebeni lutheránus nagytemplomba kerül.
A XVI. századi erődítések idején védőerkélyes emeletet húznak a hajó és a szentély fölé és kör alakú várfallal veszik körül. Ekkor épült nyugati kaputornyából csak az elfalazott kapunyílás maradt meg.
Északkeleten egy, a várfalból kiemelkedő védőtorony, délnyugaton egy bástya védelmezte. A tornyot bástyává erősítették.
Egy XVI. század elejéről származó kehelyről feltételezik, hogy medgyesi műhelyben készült. (Roth: Die d. Kunst in S. 156/210.; Komm mit. 1976. 167.; Fabritius: S. Kirchenbürgen. 70.)
Középkori katolikus hívei a reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és a század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 206.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
A lutheránus templom belseje
