122. SEGESD
122. SEGESD
1302-ben Segus, 1309-ben Zegus, 1373-ban Seges, 1488-ban Schesz, 1506-ban Schees néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
A XIII. század végén plébániatemploma van, 1272-ből és 1309-ből plébánosa is ismeretes, Berthold, aki egyben kézdi dékán. (Beke: Az erd. egyházmegye. 24., jegyz., Zimmermann után; Documente. XIV. C., I. 109.) 1365-ből is ismeretes plébánosa. (Monumenta Vaticana. I. 516.) 1511-ben Gergely a plébános, nevét a szárnyas oltáron feltüntetett kezdőbetűk is megörökítik: G.R.P. (Gregorius Rosalerus Parochus). (Roth: Die d. Kunst in S. 133.)
1504–1508 között erődítik, várfallal veszik körül.
A középkori templomot, mivel mennyezete beszakad, 1818-ban lebontják, 1820-ban pedig új templomot építenek. A régi templom alapjait a mai templomtól keletre találták meg. A régi templomból megőrizték az 1520 körül készült szárnyas oltárt és a XIV. századi keresztelőmedencét. A szárnyas oltár a berethalmival rokon. (Roth: i.m. 133.; Oprescu: Bisericile cetăţi. 177). Kerete gótikus, de díszítése a középső oltárszekrényen már reneszánsz stílusú. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 122, 309.) 6 méter magas. Lunettájában Szent Katalint, Szent Appollóniát és Szent Borbálát festették meg. A fő kép közepén a Szűzanya nemzetségtáblájának népes csoportja áll. A közbeeső predellán Lázár feltámasztása, míg a hármas predellán az Olajfák hegyén, Keresztrefeszítés, Levétel a keresztről látható. A képet két angyal a szenvedés jeleivel, illetve eszközeivel, a töviskoronázás és ostorozás egészíti ki. (Oprescu: i.m. 177–178.; Roth: i.m. 133.) Az egyik címer részleteiből három rózsa – G.R.P. betűkkel – a jelzett plébános címeréhez tartozik. A másik három betűt nem sikerült megfejteni. (Göllner: Geschichte der D. in R. 183.)
Bronz keresztelőmedencéjének keletkezési idejét maiusculás betűi alapján a XIV. századra teszik, de arra is alapozva, hogy a XIV. századi medgyesi keresztelőmedencéhez hasonlít. (V. Drăguţ: Arta gotică. 307.; Oprescu: i.m. 34.) Sajnos 1994-ben ellopták. Várfal veszi körül, melynek tornyait a XIX. században lebontották.
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 209.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
