122. SEGESVÁR
122. SEGESVÁR
A vár alapítását 1198-ra teszik. (Kővári: Erdély építészeti emlékei. 116.; Urkundenbuch I. 281., Schematismus. 1882. 81/1.) 1280-ban de Castro Sex, 1298-ban Schespurch, 1300-ban Segusvár, 1309-ben Segesburg, 1407-ben Segeswar, 1429-ben Schespurg, 1536-ban Schäspurg, 1552-ben Segesvarinum néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
A plébánia alapítása kb. 1143 körül történhetett. (Schematismus. 1913.) Középkori plébánosai közül többet is ismerünk: 1309-ben János (Beke: Az erd. egyházmegye. 149.; Documente. XIV. C., I. 94.),1393-ban Péter (Urkundenbuch. III. 48, 67–69.; II. 610.), 1420-ban Lőrinc (Urkundenbuch. IV. 126.), 1516-ban István, 1520-ban Ewylis András (Az Oltár. III. 291.), 1528-ban Kalmus István. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 68, 188, 281.)
A város első temploma a hegyen épült, amelynek javára már 1298-ban búcsút engedélyez a pápa. (Beke: i.m. 149., jegyz.; Urkundenbuch. III. 281.) A búcsúengedély az épülő templom javára történik, és építésének kezdete az előző századra nyúlik vissza, lévén 1144 körül már plébánia. (Szeghalmi, in: Az EME évkönyve. 155.)
Ebből a templomból őrizték meg a hegyi templom szentély alatti román kori kriptáját (a XIII. század elejéről). (Komm mit. 1985. 61.)
Ennek az ősi, XII. századi templomnak helyére építik a vár legmagasabb pontján a ma is ott álló
templomot, melyet fekvése miatt hegyi, templomnak (Bergkirche) ismer a művészettörténelem. Építésének kezdete a XIV. század elejére nyúlik vissza. Nagy Lajos 1345. évi oklevelében már említi. (V. Drăguţ: Arta gotică. 56.) Kriptája XIII. századi.
Erre a korra teszik a szentély építését és a nyugati torony építésének kezdetét. (Bíró: Erdély művészete. 44.) A hajó építésének befejezését a déli kapu melletti pontos évszám jelzi: 1429. Az építkezés azonban az egész XV. század folyamán tovább tart, pl. 1480-ban kap hálóboltozatot a hajó és készül a szószék. Az északi portálé 1429-ben, az északi kapuszárny 1495-ben, a déli 1525-ben, a szárnyas oltár 1520-ban készül. A szárnyas oltár rokonságot mutat a csíkszentlélekivel. (Rados: Magyar oltárok. 60.)
A szoborcsoportokat is a XIV. századból származtatják. Legkifejezőbb közülük: Napkeleti bölcsek Mária előtt. (Roth: Die d. Kunst in S. 92.)
A XV. században készült a díszes szentségfülke, és ugyancsak ebből a korból valók (az 1483–1488. közötti évekből) a töredékesen fennmaradt falfestmények. Egyes képek szerzőjének Bálint festőt tartják. Felismerhetők: Szent Mihály, a szűcsök címerével; Szent Orsolya a nyíllal és egy férfival (a mecénás lehet); Jézus szenvedésének jelei; Veronika kendője, mellette valószínűleg Bálint festő és felesége, mint donátorok. (Komm mit. 1985. 62.) Kendlinger Jakab festő alkotásai: Szent Ferenc legendái, Jézus szenvedésének sorozata. Az északi hajóban Szent György legendája látható. (Oprescu: Bisericile cetăţi. 189.)
A templom külső falán is voltak falfestmények, amint az a falfestménymaradványokból megállapítható. (Komm mit. 1985. 61.)
Az építkezések idejéből korjelzőként megmaradt Mátyás király címere is. (Balogh J.: Művészet Mátyás kir. udvarában. 262/2.; Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 144, 148.)
Középkori harangja 1440-ből való. (Batthyaneum. I.102.)
A templom védőszentje, Szent Miklós két oklevélből ismeretes: 1438-ban Segesvár bírái igazolják, miszerint Egidius Parvus özvegye, Katalin lelki üdvéért a Szent Miklós-templom javára hagyakozik (Urkundenbuch. V. 12.), és 1444-ben meg egy adásvételi oklevélben ez olvasható: „eccl. parochialis beati Nicolai conf de Segeswar”. (Urkundenbuch. V. 140.)
Lutheránus templom
A lutheránus templom belseje
Katolikus templom
