124. SOMOGYOM
124. SOMOGYOM
1317-ben jelentkezik először az oklevelekben Sumugun néven. (Urkundenbuch I. 321., Györffy: Az Árpád-kori. III. 559. 1325-ben Symyg, 1352-ben Sumugy, 1389-ben Sumugyon, 1587-ben Somomgyon formában fordul e1ő. (Györffy: i.m. III. 559.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Középkori temploma ma is áll. A XIV. században építik Mária tiszteletére mai formájában.
1390-ben búcsúengedélyt kap a pápától.
A XV. században újraépítik: Romlásnak indult állapota miatt a XIX. század közepén csak a tornyot használják, míg 1859-ben alapjaiból megújítják.
Reformáció előtti korára utalnak falfestményei, amelyek nagyon megromlott állapotban maradtak fenn. (Göllner: Geschichte der. D. in R. 179.) Szárnyas oltára a XVI. század első negyedében készült. A szárnyképek levéldíszes keretelése reneszánsz stílusú, valamint a szárnyképek feletti levéldísz is. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 310.) Az oltárszekrény közepén álló Madonna 1510–1520-ból való. (V. Drăguţ: Arta gotică. 300.; Göllner: i.m. 183.; Roth: Die d. Kunst in S. 38.) A segesvári múzeumban őrizték, újabban a bukaresti Szépművészeti Múzeumba került. Középkori emlékei közé tartozik egy XV. századi harang is és a szentségfülke. (V. Drăguţ: i.m. 315.)
Romlásnak indult templomát 1854-ben újítják.
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 21 l.)
E század elején csak lutheránus filia, és a katolikusoknak is leányegyházuk van kápolnával. (Schematismus. 1913.), melyet 1822-ben építenek. (Schematismus. 1882. 80.)
Lutheránus templom
Katolikus templom
