126. SÖVÉNYFALVA
126. SÖVÉNYFALVA
1332-ben Sveyu, Guenfalia (Suenfalua) néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 559.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1405-ben Sewenfalva, 1462-ben Sewenfalwa, 1587-ben Sewinfalva formában szerepel. (C. Suciu: i.m.)
1332-ben plébániatemploma van, papja, Miklós a pápai tizedjegyzék szerint 20 dénárt fizet, majd 13 dénárt. (Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 132, 144.)
Temploma a XIII. században épült, közvetlenül a tatárjárás után. Egyszerű kis templom volt, a hatszög három oldalával záródó szentéllyel. 1899-ben lebontják és helyette új templomot építenek. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 216.; Kelemen: Művészett. I. 41.)
A lebontott középkori oltár helyébe 1609-ben állított s a legrégibbek közé számítható karzatfestményének elpusztulását a művészettörténészek nagy kárnak tartják. Készítésének évszámát egyik deszkájáról jegyezték le. A templom lebontásakor deszkáit a pap eladta egy földművesnek, aki méhkastartójára szegezte; így később elpusztultak. Egy P.D. felirat valószínűleg az adakozót örökítette meg, akit Pereszényi Sophiában, Gerendi István feleségében vélnek felfedezni.
Feltételezik, hogy festett mennyezete is volt, de erről nincsenek adatok. Kilenc festett deszka a karzatot díszítette. (Kovács: i.m. I. 229.)
A lebontás áldozata lett a faharangláb is, amelynek szélvitorlájáról az 1696-os évszámot jegyezték le. (Balogh J.: Magyar fatornyok. 161.)
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 187.: Helységnévtár. 1913.)
Református templom
