127. SÖVÉNYSÉG
127. SÖVÉNYSÉG
1385-ben tűnik fel először.
1452-ben Swgnsekir (Urkundenbuch V. 349, 350.)
1488-ban Schowiszer, 1508-ban Schowyszer, 1532-ben Schuyscher néven jegyzik az oklevelek. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Szt. Márton tiszteletére szentelt egyhajós torony nélküli temploma a XV. század közepén épül késő gótikus stílusban. Az 1505-ben végzett erődítések során a keskeny templom elveszti eredeti formáit.
1605-ben a törökök feldúlják, de megújítják. Egykori kőbordás boltozatára csak néhány gyámkő emlékeztet.
A templomot faragatlan kövekből épített fal veszi körül. Keleti és északi tornya ma is áll. Másik három tornyának helyét csak falromok jelzik.
1894-ben a templom erődítéseit lebontják, gótikus ablakait s gótikus mennyezetét annyira átalakítják, hogy eredeti stílusformái eltűnnek.
Szerencsére az 1520–1522-ben készített szárnyas oltára megmarad, mely a tours-i Szent Márton-legendát és Jézus szenvedéstörténetét örökíti meg. Veit Stoss fiának, Jánosnak segesvári műhelyében készült. (Komm mit. 1972. 19.) Érdekessége az, hogy az evangélisták a szász főurak ruházatában díszelegnek. A XV. századi szentségfülkéjét is megőrizték és a XVI. századi keresztelőmedencét is.
Tornyának mai alakját 1862-ben nyerte.
A katolikus kor emléke egy szép tömjénfüstölő. (Komm mit. 1972. 18–19.; Roth: Die d. Kunst in S. 135, 137.; V. Drăguţ: Arta gotică. 123, 137/107.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 209.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
