135. SZÁSZFEHÉREGYHÁZ
135. SZÁSZFEHÉREGYHÁZ
Első ízben 1231-ben említik az oklevelek villa Albe ecclesie néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1279-ben Feyeregyház, 1488-ban Wuestkirchin, 1494-ben Vyskych, 1587-ben Feyer Egyház (uo.) formában fordul elő.
1231-ben plébániatemploma van, ebből az évből ismeretes plébánosa: János. (Beke: Az erd. egyházmegye. 26., jegyz.; Urkundenbuch. I. 59.) Megerősíti ezt a település neve is, mely kifejezetten a templomra utal: Fehéregyház, Alba ecclesia.
Az újabb ásatások alapján megállapították, hogy egy évszázaddal korábbi, a templomot körülvevő sírokban talált érmék alapján 1100–1120 között épülhetett, amikor még székelyek laktak itt.
Kezdetben egy kisebb méretű kápolna volt, s fehér fala után kapta nevét a település, még a szászok letelepedése előtt, mely a XII. század utolsó negyedére esett. A szászok letelepedése előtt itt lakó székelyek temploma volt. Szászok bevándorlása ide 1185-ben.
Ez a kis templom (azaz kápolna) négyszögletes épület volt, keleten félköríves apszissal, délen félköríves kapuval és sík mennyezettel. (Komm mit. 1981.134.; Nägler: Die Ansiedlung 114.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.; Mariana Dumitrache írása a Forschungen zur Volks- und Landeskunde évkönyvben 1978/2. Bd. 21.; Fabritius: S. Kirchenbürgen. 37.)
Kezdetben bővítés nélkül használják a székelyek helyére telepített szászok. Ez magyarázza, hogy itt miért nem építenek, mint máshol, háromhajós bazilikát, hanem a kápolnát bővítik először nyugat felé, az árkádokon négy köríves karzattal. Ebből maradt fenn a szentélyben őrzött három román stílusú oszlopfő, melyeknek egyikét keresztelőmedencévé alakították.
A templomtól 4 méterre nyugatra a XIII. században még egy tornyot építenek.
A XIV. században a szentélyt megnyújtják, a félköríves apszis helyett trapéz alaprajzú apszis nélküli félköríves zárással, melyet támpillérekkel erősítenek meg.
A török támadások idején, a XVI. század elején a hajót a toronyig hosszabbítják. Ekkor kapja csúcsíves ajtókeretét a templom torony alatti bejárata. Magasítják a tornyot is és a hajó déli oldalán egy új bejáratot nyitnak. Az eredeti sík mennyezet helyett a hajó dongaboltozatot kap és a szentély is, hogy a föléje emelt védőtornyot elbírja. A boltozat nyomását később (1715-ben) oldaltámokkal próbálják kivédeni, s mivel ez nem hárítja el a veszélyt, a stukkómennyezetet újra visszaállítják festett kazettákkal.
A XVIII. században a szentély feletti védőtornyot eltávolítják s a diadalívet újítják, amint azt az itt látható évszám (MDCCXXXXIII) jelzi. Ebből a korból valók az ablakok is.
Renoválásakor a szentélyben egy félköríves ablak került felszínre és egy, még az ősi kápolnához tartozó falifülke is.
Falfestmények nyomai is előkerültek, de annyira töredékesen, hogy újra bevakolták őket. (Komm mit. 1981. 133–139.; Oprescu: Bisericile cetăţi. 193, 201.)
A XIII. században várfallal veszik körül a templomot, ovális udvarral, később négy toronnyal kiegészítve. 1630-ban, illetve 1648-ban két bástyát emelnek. Előbbi felirata: „In pace de bello, in bello de pace cogitatis.” (Oprescu: i.m. 201.)
A XVIII. században egy második fallal veszik körül, de ez csak méternyi magasságban maradt meg. (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 37.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 210.)
Lutheránus templom
