138. SZÁSZKÉZD
138. SZÁSZKÉZD
A XI. században székely település. 1161–1241 között települnek ide szászok. (Fabini)
1308–1310 között Kizd néven írják az oklevelek. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1345-ben Kezd, Kyzdy, 1459-ben Zaazkezd, 1460-ban Zazkizd (uo.) formában fordul elő.
Az első templomát bizonyító adat 1309-ből ismeretes, amikor György kézdi plébánost említik. (Urkundenbuch. IV. 240.; Beke: Az erd. egyházmegye. 26, 176.) Ugyanekkor már dékánság székhelye, mert Berthold kézdi dékán a Benedek erdélyi püspök megválasztásának körülményeit kivizsgáló perben szerepel. (Documente. XIV. C., I. 86.) 1389-ben György a plébános. (Urkundenbuch. IV. 634.; Beke: i.m. 26., jegyz.) 1353-ban az apoldi plébános, Péter kézdi dékán. (Documente. X. 228.) 1422-ben Péter Nicolaus a plébános, akinek V. Márton pápa teljes búcsút engedélyez. (Urkundenbuch. IV. 154.) 1448-ban a kézdi plébános név nélkül szerepel. (Urkundenbuch. V. 263.) 1455-ben Bertalan presbiter (Urkundenbuch. V. 483.), Georgius Zaz de Enyed a kézdi plébánia javadalma mellett más javadalmak elnyerését kéri a pápától. 1439-ben Bolognában tanul, 1448-ban Páduában. Ekkor már gyulafehérvári kanonok. (Tonk: Erdélyiek. 636.)
A felsorolt adatok a mai templom elődjével kapcsolatosak; amely háromhajós bazilika volt. Egykori pillérfőiből kettőt megőrzött. Ezek nagysága, formája, spiráldíszítése a nagydisznódi templom nyugati kapuján látható oszlopfőkkel azonos, s így kormeghatározó: keletkezése a XIII. század elejére, vagyis az itteni szász telepítés kezdetére esik.
A település már a szász telepítés előtt a Kézd nevét viselte, és a mai kézdi székelyek előbbi települési helye volt, s a szászok tőlük vették át ezt a nevet. (Nägler: Die Ansiedlung. 114.)
Az is feltételezhető, hogy még a szász telepítés előtt, a XII. században volt már temploma, amint az Szászfehéregyház esetében is bebizonyosodott. 1100–1120 között épült temploma. (Komm mit. 1981. 133–134.) Az első templomot kórházzá alakították. 1858-ban még faltöredékei voltak és köralakú csonkatorony részek. (Fabini)
Mai temploma építésének idejét pontosan ismerjük: 1493–1496. (Komm mit. 1972. 8.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.; V. Drăguţ: Arta gotică. 124.) Az építkezés idejéről több segélyengedményről van adat: 1494-ben 50 forint segélyt kapnak a szebeni kerülettől és a kézdi széktől, 1497-ben újra. 1492-ben a templomépítés idejére a lakosok felmentést kapnak a háborús terhek alól. Egy másik oklevél 1493-ban börtönt és vagyonelkobzást helyez kilátásba azok ellen, akik kivonják magukat az építkezés terhei, munkálatai alól. (Roth: Die d. Kunst in S. 9.) 1503-ban Poldner Johann plébános kérésére felmentést kapnak a katonaság ellátásának terhe alól, amiért vállalják az erődítés munkáját. 1507-ben a Szent Test Társulat kérésére búcsúengedélyt kap a templom. Ebből az adatból azt is megtudjuk, hogy Szent István tiszteletére volt szentelve. 1521-ben és 1525-ben újra segélyt kapnak a szebeni kerülettől 15 és 16 forint értékben. Ekkorra jutnak el a befejezéshez, sőt ebben az időben már az erődítési védemelet építése is elkezdődik, illetve az egész építkezés szem előtt tartja a védelem biztosítását.
Egyetlen hajója hosszabbított szentélyben folytatódik úgy, hogy egybe épített tetőzete és védelmi árkádjai által egységes épülettömböt mutat, amelynek magasságára a sekrestyét is felemelték toronyszerűen. (V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.)
Hajóját gótikus bordázat díszítette, melynek bordái 10 oszlopra futottak. Ezek gyámkövein más-más faragás volt. Az oszlopokból csak kettő maradt meg. A záróköveket címerpajzsok díszítették, melyekből csak a szentély záródásánál levők őrződtek meg.
1878–1879-ben a szentély boltozatát egyszerű dongaboltozattal váltották fel, a hajó új gyámköveken új bordázott boltozatot kapott. Szentségfülkéjének szép faragott kőbordái, tornyocskái magasan kiemelkednek, valósággal koronázzák az egykori szentségházat. Néhány ablak megőrizte késő gótikus faragott mérműveit. Kapui csúcsívesek.
A szentély külső falán csonka felirat maradt fenn: „Ihesus Vrist ? 1496?” (Oprescu: Bisericile cetăţi. 193.)
Különálló hatalmas tornya 1677-ben kapja mai formáját, amikor az eredeti bástyatoronyra még két emeletet húznak és a segesvári toronnyal versenyezni kívánó toronysisakkal látják el. (Komm mit. 1972. 7–8.)
A templomot és tornyot egykor várfal is védte, de abból semmi sem maradt fenn. A XIX. században bontották le. (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 28.; Komm mit. 1972. 9.)
A XV. századból származó kelyhének talpán Szent István képe látható. Egy másik kelyhen Szent István és Szent Imre, felirattal: „Clix sancti regis Stephani in Kézd.” (Szent István Emlékkönyv. III. 211.) Drăguţ szerint Szent László is. (Arta gotică. 317.)
Lutheránus templom
