34. DOMÁLD
34. DOMÁLD
1420-ban Damald, 1501-ben Domald, 1507-ben Doma néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1603-ban Maldorffnak írják.
Középkori templomáról hallgatnak az oklevelek. De két középkori emlék jelzi, hogy volt már ekkor temploma: egy ezüst-aranyozott kehely, áttört virágos cuppakosárral, amelyen a virágdíszek és a talpon vésett levéldíszek már neoreneszánsz hatást mutatnak, és a XVI. század elejéről származó harang, amely szintén reneszánsz stílust képvisel betűiben. Felirata: „O REX GLORIA VENI CUM PACE.” (Balogh J.: Az erd. renaissance. 151, 331, 337.)
Hagyomány szerint szalmával fedett kisebb templomát egy nagyobb váltja fel, zsindellyel fedve.
Új templomot 1845-ben építenek, sík mennyezettel.
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
