31. KISDISZNÓD
31. KISDISZNÓD
1223-ban Mons Sancti Michaelis, 1428-ban villa S. Michaelis, 1488-ban Michelsperg, 1501-ben Michelsberg néven írják az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1223-ban II. Endre jóváhagyja, hogy udvari káplánja, Coecelinus Szent Mihály-hegyét a hozzá tartozó templommal és földdel a kerci apátságnak adományozza „lelke üdvére gondolva és az örök jutalomra, amelyre mindenkinek szüksége van”. (Documente. XIII. C., I. 199–200.) Az oklevélből kitűnik, hogy a Szent Mihály tiszteletére szentelt templom már előbb állt itt és a szebeni egyházhoz tartozott. A király ugyanis előbb a szebeni prépostságtól kapta cserébe Kercnek adományozott birtokért. Eszerint a templom legkésőbb az 1200-as évek elején, vagy még előbb épülhetett, a szebeni prépostság alapítása korában.
1332-ben plébánosa Miklós, aki a pápai tizedjegyzék szerint 4 évre 11 régi banálist fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 206.) 1444-ben plébánosa név nélkül szerepel. (Urkundenbuch. V. 149.) 1519-ben Bortsch János a plébános. (Urkundenbuch. V. 554.)
A templom tömör építésű és a román kori stílus képviselője. A Nagyszeben környéki háromhajós bazilikák mintájára épült. A rövid hajót négyszögletes nehéz pillérek választják el a dongaboltozatos mellékhajóktól. A főhajó sík mennyezetes. A félköríves szentély a szentélynégyszög után csatlakozik a hajóhoz. Az oldalhajók keleten félköríves apszisokban végződnek, míg nyugaton vastag alapzatú torony zárja le őket. Eredetileg két toronyra tervezték, de csak az egyik épült fel a tetőtér fölé. (Komm mit. 1979. 137.)
Rendkívül szép a nyugati kapu, hármas kompozíciójú megoldásával. Szakértők a regensburgi Szent Jakab-templom északi kapujával hozzák kapcsolatba, mások franciaországi minták átvételét látják benne: szinte mása a Szent Gilles-i díszkapunak, amely talán Pécs közvetítésével jutott el ide. (Kemény–Gyimesy; Ev. templomok. 113.; Szeghalmi, in: Az EME évkönyve. 147.; Gerevich: Román kori műeml. I. 30.) A külső, illetve a belső falakon, és a főbejárat feletti íveknél egykori festmények nyomait fedezték fel. (Komm mit. 1979. 138–139.; V. Drăguţ: Arta gotică. 188.; Kővári: Erdély régiségei. 274.) A diadalív belső oldalán szentek feje, a diadalív északi oszlopán két szent alakja vehető ki. (Fabritius: S. Kirchenburgen. 3.)
A templom kincse az a Madonna, amely a XV. század elején készült (1425) és a Bruckenthal Múzeum őriz. (V. Drăguţ: i.m. 288, 292.) Ugyancsak középkori emlékei egy ezüst ereklyetartó (vagy szenteltvíztartó), egy kehely és egy cibórium. (V. Drăguţ: i.m. 305, 311, 322/4, 331.)
A templomot egykor magas kőfal vette körül, amely a meredeken emelkedő hegytetőn álló templomnak komoly védelmet biztosított. Ma nem használják, mert éppen a magas és meredek hegy miatt lenn a faluban 1428-ban, Mulenbecher Miklós plébánossága idején, Szent Mária tiszteletére szentelt gótikus templomot építette. (Urkundenbuch. V. 151.)
A hegyi templomot a második világháború után renoválták és töredékesen megmaradt kőkerítésének falai megvédik a további lemorzsolódástól. (Fabritius: i.h.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lettek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 207.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
A templomban az 1916. évi betörés hősi halottainak emléktáblái sorakoznak.
A hegyi lutheránus templom
Lutheránus templom
