50. NAGYSELYK
50. NAGYSELYK
1308-ban említik először oklevélben Selk néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1322-ben Schelk, 1365-ben Schelken, 1412-ben civitas Schelk maior, 1503-ban Gross Schelken, 1507-ben Nagy Schelk (uo.) formában fordul elő.
1308-ban plébániatemploma van, ekkor Simon a selyki szék dékánja, s bizonyos, hogy temploma van Selyknek, amelyről a dékánság a nevét kapja. (Documente. XIV. C., I. 86.)
1357-ben György (Beke: Az erd. egyházmegye. 20., jegyz.; Urkundenbuch. II. 145, 329.), 1387-ben Péter (Urkundenbuch. II. 613.), 1414-ben pedig János a plébános. (Urkundenbuch. III. 599, 600, 644.) 1548-ban még katolikus a plébános. (Fabini)
Az 1357. és 1414, évi oklevelekből azt is megtudjuk, hogy a templom Szent Márton tiszteletére volt szentelve.
Mivel kezdettől (a XIII. századtól) központi hely, a XIII. században már templom épül, torony nélküli román stílusú bazilika: „ecclesia S. Martini de Scchelk maiori”. (Fabritius: S. Kirchenburgen. 11.) 1520-ban az oldalhajókat lebontják, a középhajót dongaboltozattal látják el, amelyet csillagformában téglabordázat díszít. A déli oldalhajó helyett új, magasított oldalhajót építenek. Amint felirata megörökíti, 1563-ban a szentély fölé bástyatornyot emelnek és a templomot kör alakú várfallal veszik körül, hat védőtoronnyal. Utóbbiakat 1906-ban lebontják.
1800-ban nyugat felé hosszabbítják és 1806-ban a nyugati részen 4 emeletes tornyot emelnek.
Az átalakítások után a régiből a középhajó, annak északi fala és a diadalív maradt meg, mely félköríves. Az új déli ablakok csúcsívesek. A szentély félköríves záródása helyett a többszög három oldalával zárul. Zárókövén címerpajzsok vannak. A szentélynégyszög eredeti keresztboltozatát és félköríves ablakait megőrizte. (Fabritius: i.h.; V. Drăguţ: Arta gotică. 119, 121, 136/97.)
A templom középkori értékei közül megmaradt egy XIII. századi kehely és egy XIV. századi kehely és cibórium. Utóbbinak cuppáját maiuszkulás gótikus betűk, talpát többszögű pajzsok, az evangélisták apokaliptikus szimbólumai díszítik, de csak Jánosé maradt épen. Egykor ezeket zománc borította. Harangja is középkori. (Fabritius: i.h.; V. Drăguţ: i.m. 3, 5, 7.)
A XV. században erődítik tornyokkal és bástyákkal. Ezeket 1906-ban lebontják. (Fabini)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 210.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
