51. NAGYSZEBEN
51. NAGYSZEBEN
1192-ben Cibinium néven jelentkezik oklevélben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1223-ban villa Hermani (Documente. XIII. C., I. 200.), 1326-ban civitas Zybiniensis, 1401 Hermanstadt, 1515-ben Sibinium a neve.
A város alapításának kezdete 1150-re tehető, amikor II. Géza idején ezen a tájon megindul a szász telepítés. 1189-ben az oklevelek már mint meglévőt említik a szebeni prépostságot is (Fejér Codex. II. 16.), amely III. Béla (1173–1196) alapítása. (Schematismus. 1882. 46.)
Az első középkori plébániatemplom a mai evangélikus nagytemplom helyén állott. A XII. század második felétől kezdték el román stílusban építeni és a XIII. század elejére készül el. (Szőnyi: Régi magyar templomok. 196.) Az alapok alapján megállapították, hogy az ősi nagytemplom háromhajós volt, köríves szentéllyel. Alapjai befolyásolták utódjának építését. (Nicolae Lupu: Cetatea Sibiului. 47.)
Ezt az első templomot teljesen lebontják és építik helyette a mai monumentális gótikus templomot, amely a XIV. század közepére készül el, mert ekkorra zárókövei is készen vannak: Szent Veronika, Szent Farkas, áldást osztó Krisztus. (Szeghalmi, in: Az EME évkönyve.) Az északi oldalhajó utolsó ívének zárókövén levő ábrázolás megfejtése bizonytalan: felhők felett talán Mária, amint gyümölcsöt nyújt gyermekének. (Roth: Die d. Kunst in S. 25, 92.)
A XIV. század második felében felépül a torony is, 1474-ben már magasítják. Ebben a században készülnek ablakfestményei is.
A XV. században egy évszázadig tartó bővítési munkálatok kezdődnek. Ezt a prépostsági vagyon megszerzése tette lehetővé, indokolttá pedig a prépostsági templom megszűnése, ami miatt a plébánia-templom már szűknek bizonyult.
Az 1448-ban engedélyezett (100 napos) búcsúnak köszönhetően a templom hátsó részéhez kápolnát építenek. 1471-ben a sekrestyét bővítik.
1474-ben a plébánia a kerci apátság javait is megkapja. Ez és az 1484-ben engedélyezett újabb búcsú további bővítéseket tesz lehetővé: az oldalhajókat szélesítik, a főhajót megemelik, a nyugati előcsarnokot bővítik, a kereszthajókat megnyújtják. A templom mai nagyságára 1520-ra alakul ki. (Roth: i.m. 88–89.; Kemény–Gyimesy: Ev. templomok 130–131.)
A szentély északi falát hatalmas falfestmény díszíti: a keresztrefeszítést ábrázolja, Magyarország, Csehország és Szilézia címerével, kétoldalt Szent István és Szent László képével. Felirata korát és szerzőjét jelzi: „Hoc opus fecit magisler Johannes de Rozenau Anno Domini millesimo Quadringentesimo XLV.”
A templom csonkított pietáját a Bruckenthal Múzeum őrzi. 1506-ban az a brassói Ulrik mester készítette, akinek a városi számadás szerint „imaginis mira arte sculpti depozitinnis salvatoris” fizetnek. Valószínűleg az az 1372-ben alapított Brudeschaft des hl. Leichnams rendelte, amely a Fronleichnam-oltár istentiszteletéről gondoskodott. (Roth: i.m. 122–123.) Az 1420 körül készült Fájdalmas anya szobra szintén a Bruckenthal Múzeumba került. (Roth: i.m. 123.)
Egyik harangja 1438-ból való. (Batthyaneum. I. 102.)
A XV. században külön oltáruk volt az ötvösöknek. Ma nincs meg. (Batthyaneum. I. 113.) 1417-ben Langtregenn Péter a keresztkápolna Kálváriáját készíti. (Bíró: Erdély művészete. 60.) 1438-ban Lénárd bronzöntő a keresztelőmedencét önti. (Kelemen Emlékkönyv. 261.) Első orgonája 1585-ben készül, melyet 1672-ben újjal váltanak fel. (N. Lupu: Cetatea Sibiului. 49.)
A középkori plébániából a következő plébánosok ismeretesek: 1309-ben György (Beke: Az erd. egyházmegye. 204 jegyz.; Urkundenbuch. IV. 242.), 1309-ben Giselbert dékán (Documente. XIV. C., I. 163.), 1318-ban Hermann, volt szentágotai pap (Beke: i.m. 204.), 1320-ban Hindricus (Schematismus. 1882. 47.), 1332–1335 között Herbord, aki a pápai tizedjegyzék szerint 4 évre 84 banálist fizet (Beke: i.h.), 1370-ben Márton dékán (Schematismus. 1882. 47.), 1373-ban János, aki a Krisztus teste testület alapítója (Schematismus. 1882. 47.), 1382-ben Tamás dékán (Schematismus. 1882. 47.), 1439-ben Rynsch Miklós dékán (Urkundenbuch. V. 31.), 1439-ben Marcus Nicolai Craus, presbyter de Cibinio, a fehérvari Szent Katalin-kápolna papja, kanonok (Urkundenbuch. V. 27.),1441-ben Michael Bath, szebeni dékán, a Szent Bertalan-templom papja (Schematismus. 1882. 47.), 1442-ben Antal (Urkundenbuch. V. 101,121, 231, 318.),1446-ban Dör Michael capellanus, Blasius Haan de Helta, capellanus (Urkundenbuch. V. 1263.), 1450-ben Antal (Urkundenbuch. V. 295, 365.), 1453-ban György (Urkundenbuch. V. 365.), 1456-ban Domb Péter capellanus (Urkundenbuch. V. 518.), 1502-ben Alzen János, akinek a pápa engedélyezi, hogy címerébe felvegye a keresztet, melyről a parókia kapuja felett elhelyezett címeren ez olvasható: „arma iohannis de Olczna que cesar friderlcus dedit, addidit crucem hieroslima sancta alma roma firmavit anno 1502” (Balogh J.: Az erd. renaissance. 272.); 1513-ban a pápa felhatalmazza a szebeni plébánost, hogy az általa választandó tíz ünnepen főpapi jelvényekkel misézhessen és templomot szentelhessen (Az erd. kat. múltja és jelene. 201.); 1516-ban Tonheiser dékán (Schematismus. 1882. 47.); az 1442-ben jelentkező Antal plébános lehetett az, aki 1436-ban bécsi joghallgató és ott dr. iuris, később fehérvári kanonok és vikárius (Tonk: Erdélyiek. 162.); 1406-ban Johannes de Cibinio bécsi diák, mint joghallgató, szebeni főesperes (Tonk: i.m. 901.); 1447-ben Johannes Duerr, bécsi diák, 1471–1494 között szebeni plébános (Tonk: i.m. 988.); az 1529-ben megnősülő szebeni plébános, Ramasi Mátyás, aki 1515-ben bécsi diák, majd előbb szászvárosi és azután szebeni plébános (Tonk: i.m. 1562.); 1402-ben Nicolaus Castroschez bécsi diák, aki 1435–1439 között szebeni plébános (Tonk i.m. 1732.); 1426-ban Simon bécsi diák, aki előbb jogász, 1442-ben pedig szebeni plébános (Tonk: i.m. 2207.); 1511-ben Thomas Baal, bécsi diák, aki 1527-ben szebeni plébános (Tonk: i.m. 2360.); 1270-ben Benedek prépost (Beke: i.m. 202., jegyz.); 1404-ben Dionisius de Cuschel bécsi diák, szebeni prépost, aki 1432-től váradi püspök (Tonk: i.m. 458.); 1284-ben Theodorus, 1288-ban János (Tamás), 1366-ban Pál; 1497-ben Georgius Cerdonis, aki a domonkosok perugiai főiskoláján teológiát tanul, és akit a szebeni conventus küld ki (Tonk: i.m. 717.); 1503-ban frater Johannes Kolb, aki domonkos lehetett (Tonk: i.m. 538,); 1511-ben Thomas Fulgentii, aki Rómában tanul és 1518-tól szebeni prédikátor, domonkos (Tonk: i.m. 2362.).
Lutheránus templom
Orsolyák temploma
PRÉPOSTSÁGI TEMPLOM
ISPOTÁLYOSOK TEMPLOMA
DOMONKOSOK TEMPLOMA
FERENCES TEMPLOM
DOMONKOS APÁCÁK TEMPLOMA
FERENCES NŐVÉREK KÁPOLNÁJA
LEPRÁSOK TEMPLOMA
SZENT JAKAB-KÁPOLNA
