53. OLTSZAKADÁT
53. OLTSZAKADÁT
1306-ban Zakadáth néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1359-ben villa Czackat, 1488-ban Czeketh, 1494-ben Czekendat, 1506-ban Sakadath (uo.) formában fordul elő.
1380-ban temploma van, ekkor a templom magiszteréről (magister ecclesiae) van adat. (Beke: Az erd. egyházmegye. 24.; Urkundenbuch. V. 530.) 1494-ben Péter (Siebenb. Provinzialblatt. 1889.), 1395-ben Mihály (Beke: i.m. 24., jegyz.; Urkundenbuch. V. 530.), 1593-ban pedig Laurentius Zekel a plébános.
A templom a XIII. századi Szeben környéki tornyos háromhajós bazilikák típusához tartozik. A XIII. század első évtizedeiben épült. (Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 106.)
A három hajó közül csak a főhajó maradt meg, az oldalhajókat lebontották. Megmaradt román kori részek: a félköríves szentély, a torony alatti kőfaragások, egyes oszloppárkányok, a torony alatti nyugati kapu, eléggé megrongált állapotban, az oldalhajók árkádos pillérei.
A hajó nyugati frontján álló vastag falú torony eredetileg magasabb volt. (Vámszer Géza: Szakadát.; Kemény–Gyimesy: i.m. 407.)
A nyugati kapu csak két kéthengeres oszlopból áll, a fejezeteket egyszerű levelek és emberalakok díszítik, de nem lehet felismerni, mit akarnak ábrázolni. A kapubéllet akantuszos fejezetén fejjel lefelé sast faragtak ki. Lábazatát az előcsarnok kőpadlója takarja. (Kemény–Gyimesy: i.h.; Gerevich: Román kori műeml. I. 101, 145.; Göllner: Geschichte der D. in R. 178.; Roth: Die d. Kunst in S. 21.) A XV. században az ablakokat a csúcsíves stílus szerint átformálják és kívül támpilléreket építenek. Ebből a korból való a hajó keleti oromfala is. Eredetileg sík mennyezetes volt és magasabb a mai dongaboltozatnál. 1790-ben részben barokk formákat kapott. 1870-ben feljegyezték, hogy a tornyon régi évszám volt, de azt bemeszelték.
Az évszázadok folyamán nehéz időket élt át: hosszabb ideig fedetlen volt, majd csak szalmával fedve, faragott köveinek egy részét, bizonyára a lebontott mellékhajókból, a veresmartiak hordták el. A tornyot 1892-ben hozták rendbe, az egész templomot pedig e század elején, ugyanis a templom javítására még 1912-ben is gyűjtést rendeznek.
1900-ban a szentély ablak felőli részén egy papi sírt találtak. Az eltemetett pap mellén kis arany kereszt volt, s miseruha-foszlányokat is kaptak. (Vámszer Géza: i.m. 46–52.)
Katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt. Azok közé a lutheránusok közé tartoztak, akik bár magyar anyanyelvűek, megmaradtak a reformáció első lépcsőjénél, a cujus regio, ejus religio alapján, mivel papjaik 1848-ig szászok voltak, s a szász közösség alá tartoztak.
1582-ben szabályzat készül a magyarok és románok együttéléséről. (Urkundenbuch IV. 1196.)
Első okleveles jelentkezésekor (1306) és 1359-ben folnagy és geréb vezetése alatt állnak, amiből az következik, hogy akkor a falu népe még tiszta katolikus közösség volt. Csak a következő század végén van szó a magyarok (Ungari de Cheketh) mellett kenézről. (Vámszer Géza: i.m. 57.)
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 207.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
A lutheránus templom bejárata
