54. ORLÁT
54. ORLÁT
1317-ben de monte Civinii, 1322-ben Várolyafolw, 1405-ben Winsperg, 1507-ben Oralath: Wynczperg néven jelentkezik az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric., Urkundenbuch I. 325.)
1317-ben az Orláth várhoz tartozó falu plébániatemploma (ecclesia de monte Civinii) éppen üresedésben van, és évi jövedelmét 20 ezüst márkára becsülik. (Documente. XIV. C., I. 261.)
A Károly Róbert által 1322-ben kiadott oklevélből is kitűnik, hogy az ekkor Váraljafalvának nevezett falu lakói katolikusok. A királyi oklevél szerint ugyanis Miklós mester visszaadta neki Salgó várát, a következő falvakkal: Székes, Omlás, Feketevíz, Váralyafalva (Orlát), és még 5 oláh falut (Documente. II. 50.) Ha az utóbbi 5 falut csak így nevezi meg név nélkül, ebből az tűnik ki, hogy a megnevezettek katolikusok voltak, mert más oklevelekből katolikus, egyházas helyeknek ismerjük a felsoroltakat.
A középkori templom híveivel együtt elenyészett, mint maga a vár is, amelynek romjai 1840-ben még látszottak. (Schematismus. 1882. 56.)
1762-ben újra létesül plébánia új templommal, de ez már nem a középkori lakosság utódai részére szolgált, mert az egyházközséget nagyobbára az osztrák hatóságok által ide helyezett katolikusok alkotják. (Schematismus. 1882. 56–57.)
A római katolikus plébániatemplom e század elején is áll. (Helységnévtár. 1913.; Schematismus. 1913.)
A második világháború után hívek nélkül marad és görögkeletiek bérlik.
Katolikus templom
