69. SZELINDEK
69. SZELINDEK
1282-ben Stolchunbercht néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1309-ben Stolsemberg, 1322-ben Stolcenberg, 1341-ben Zelenduk, 1349-ben Stolzenberg sive Szelindek, 1508-ban Stolczemburg (uo.) formában fordul elő.
1223-ban plébániatemploma van, ekkor plébánosa, Goczelin a kerci apátnak birtokot hagyományoz. (Káptalani Levéltár. 40. láda)
1282-ben plébánosa Raynald, egyben Szeben kerületi dékán, Ladomér címzetes érsektől az 1264. évi privilégiumok megerősítését kéri. (Beke: Az erd. egyházmegye. 206., jegyz.; Urkundenbuch. V. 202.; Documente. XIII. C., II. 243.; Fabritius: S. Kirchenburgen. 10.) 1309-ben is ő a plébános. (Documente. XIV. C., I. 93.)
További középkori plébánosok: 1317-ben Christianus, aki Bécsben tanul (Tonk: Erdélyiek. 388.); 1330-ban Valbrun (Beke: i.m. 206., jegyz., Káptalani Levéltár. 93.); 1336-ban ugyanő, aki egyben szebeni dékán (Documente. XIV. C., III. 400.) és 1342-ben is, amikor a szelindeki Mindenszentek kápolna búcsúengedélyt kap azzal, hogy a búcsúsok imáikban róla is megemlékezzenek. (Urkundenbuch II. 2., Documente. XIV. C., IV. 107–108); 1394–1400 között Christian (Beke: i.m. 28., jegyz.; Urkundenbuch. lII. 85–94, 487.), aki Bécsben tanult (Tonk: i.h.); 1418-ban Mihály (Beke: i.m. 206.), aki 1429-ben ugyancsak Bécsben tanul, 1438-tól pedig a szebeni káptalan dékánja (Tonk: i.m. 1602.) és decreterum doctor (Urkundenbuch. V. 7, 31, 83.); 1450-ben János de Nagselendek (Urkundenbuch. V. 299, 344, 396, 435.), aki számára Bálint fehérvári sufraganeus püspök engedélyezi, hogy saját hordozható oltára legyen, amelyet Szent Katalin szűz és vértanú tiszteletére szenteltek és a szebeni extra muros leprások templomában helyeztek el, 40 napi búcsúkedvezménnyel ellátva. (Urkundenbuch. VI. 32–33.)
Egy 1394, évi oklevélből kitűnik, hogy temploma Szent Bertalan tiszteletére volt szentelve, magaslaton állott s temető vette körül. A Bath Mihály plébános és szebeni dékán megerősítéséről szóló 1441. évi oklevelében is Szent Bertalan-templomról van szó. (Schematismus. 1882. 47.; Fabritius: i.h.)
A XIII. századi templom a mai vár helyén állott, és román stílusú oszlopos bazilika volt. Ebből – pusztulása után – megmaradt a nyugati fal és a pillérek alapzata. Ezek kőből épültek, míg a későbbi építkezésekhez vörös téglát használtak. A régi templomhoz tartozó várfalból való a nyugati fal félköríves árkáddal védett folyosója és bejárója is.
Az elpusztult templom helyébe 1350-ben kezdik el építeni a háromhajósnak tervezett gótikus templomot. Az oldalhajókat a főhajótól árkádok választották el. Ezekből csak a déli árkádos fal maradt meg. Szentélye egyenes záródású volt, és padlózata jóval magasabb, mint a hajóé.
Ezt a templomot nem tudták egészen befejezni: a sürgető török veszedelem miatt minden erőt a vár erősítésére kellett összpontosítani. Így a templomot nem is boltozták be.
A vár északi részén van az a gótikus kápolna, amelyről az 1342. évi búcsúengedély emlékezik meg, s amely szerint Mindenszentek tiszteletére volt szentelve. Négyzetes alaprajzú, keresztboltozatos kápolna, szentélye három oldallal zárul és magas csúcsívvel kapcsolódik a várfalhoz. Valószínű, hogy temetőkápolnának épült, de a román kori templom pusztulása után az új építkezések idején ez állt a hívek rendelkezésére. A kápolnát is érte pusztulás, de a vár építésekor újraépítették, de úgy, hogy szentélye beleépült a várfalba. A kápolna fölé harangtornyot építettek, harmadik emeletnyi magasságában nagy egyszerű csúcsíves ablakkal.
Északon, a kápolnán túl, a sarkon egy erős torony áll és egy-egy torony északnyugaton, délen és kaputorony keleten.
Az első várépítkezés idejét 1322–1409 közé teszik, mert ekkor jelenik meg nevében a berg mellett vagy helyett a burg.
A XV–XVI. századi várépítést a szebeni kerület vállalta. Délkeletre egy második váröv is épült. Sok vihart látott: 1529-ben Zápolya ostromolja, 1602-ben Székely Mózes foglalja el, 1658-ban törökök égetik fel, 1704-ben kurucok. Pecri Lőrinc lerontatja. 1715-ben téglából újítják, de nem fejezhették be egészen. A benne levő templom a XVIII. század végén égett le. Ezt többé nem is építik újjá. Ezen kívül még létezett egy 1500 körül a hegy alján, a patak mellett épült késő gótikus stílusú templom is, mivel a várbeli nagy templomot nem tudták befejezni. (Oprescu: Bisericile cetăţi. 68–70.; Fabritius: i.h.; V. Drăguţ: Arta gotică. 114.)
Középkori emlékei: egy valószínűleg szebeni műhelyből származó kehely, két, és jelenleg a Bruckenthal Múzeumban őrzött kehely, egy kereszt és egy harang, mely felirata szerint 1518-ban készült: „XPS REX VENIT IN PACE DEUS HOMO ES. 1518”. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 338.; V. Drăguţ: i.m. 213, 316– 318, 320.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 207.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
Lutheránus templom és vár
Lutheránus templom
