70. SZENTÁGOTA
70. SZENTÁGOTA
1280-ban Sancta Agatha néven jelentkezik az okiratokban. (Komm mit. 1980. 142.) 1317-ben Vallis Sancte Agnetis, 1349-ben Scenthagata, 1376-ban Zenthagotha, 1488-ban Agnetelntal, 1532-ben Agnetlen, 1601-ben Zenth Ágotha formában említik. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1280-ban plébániatemploma van, mert a település neve a Szent Ágota tiszteletére szentelt templomától származik.
1317-ben Hermann a plébános, aki 1332-ben is szerepel, mint aki a pápai tizedjegyzék szerint 4 évre hét lotót fizet ezüstben. (Beke: Az erd. egyházmegye. 206., 28. jegyz.; Schematismus. 1882. 58.; Documente. XIV. C., III. 221.) 1409-ben Gergely a plébános. (Beke: i.h.; Urkundenbuch. III. 472.) Plébánosa 1443-ban és 1454-ben is jelentkezik név nélkül. (Urkundenbuch. V. 118, 459.)
1488 évi összeírás szerint szerzetesek is voltak.
A mai templom egy 1200 körül épített román stílusú templom helyén áll, s annak alapjaira építik Gergely plébános idejében. (V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.)
Az új templom gótikus csarnoktemplom, három hajóval. Később az északi oldalhajót a főhajó magasságáig emelték, a köríves árkádokat csúcsívesekké módosították, s csúcsíves lett minden ablak és kapu. A középhajó mennyezetén a téglabordák csillaghálózatot képeztek, az oldalhajót pedig keresztboltozattal fedték, de ebből csak a déli hajó nyugati végén maradt meg egy szakasz. (Fabritius: S. Kirchenburgen. 14.)
A XVI. század első negyedében erődtemplommá építik át, bár előbb is, 1466-ban már létezett erődítés a templom körül, mert Mátyás király engedélyezi, hogy a férfiak fele otthon maradjon a vár védelmére. (Komm mit. 1980. 142.)
A templomot hármas fal vette körül. Bástyatornyai közül négy ma is áll. A körbefutó falból a szabók és csizmadiák bástyája között megmaradt egy szakasz. A külső falat, amelyhez vízárok is csatlakozott, 1845-ben lebontották, 1870-ben a többit is.
Nyugati frontján három oldalával szabadon álló torony épült, amelynek csúcsíves árkádjai a bejárat előtt előcsarnokot képeznek. 1500-ban a torony védőfalat kapott. Ugyanakkor a szentély fölé védőemeletet építenek. Ezt 1892-ben bontják le, omlásveszély miatt. 1600-ban a templomot zsoldos csapatok égetik fel, csak 1614-ben tudják helyreállítani.
Kőből faragott gótikus keretezésű középkori szentségfülkéje ma is megvan a szentélyben. (Komm mit. 1980. 145–146.)
1867-ben új katolikus templom épül.
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején, templomával együtt, lutheránus lesz.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
