12. BÁLVÁNYOSVÁRALJA
12. BÁLVÁNYOSVÁRALJA
1291-ben a Balwanius név jelentkezik. Ez bizonyára a várra vonatkozik, de valószínűvé teszi, hogy ekkor ott a várhoz tartozó falu, Váralja is létezik. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) Magát a települést nem sokra rá konkrétan is említik: 1308-ban villa Várallya (Kádár: Szolnok-Doboka vm. E. 101.), 1332-ben Warala (Waraka), 1333-ban Baluanus, 1370-ben Varallya, 1457-ben Varalja, alio nomine Maria Varalia, 1612-ben Bálványos-Váralya, 1643-ban Bálványosvárallia, alias Máriafalva a neve. (C. Suciu: i.m.)
Középkori templomáról két korai adat ismeretes: 1332-ben plébánosa, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 32 dénárt fizet, 1333-ban 3 garast (Beke: Az erd. egyházmegye. 189.; Documente. XIV. C., III. 148, 167.), 1334-ben 8 garast (Documente. XIV. C., III. 190.; Beke: i.h.), illetve 1457-ben és 1643-ban Máriáról is nevezik a falut, ami csak Szűz Mária tiszteletére szentelt templomától származhatott, mégpedig a reformáció előtti időkből.
Keletkezésének idejét a korai gótika korára teszik: 1260 körül épülhetett. XIII. századi eredetét erősíti meg mindenekelőtt az apszis keleti falának közepén nyíló késő román stílusú ablaka, a Katalin kerék. (Szabó T.A.: Szolnok-Doboka vm. 197–198.)
Jelentősebb újításáról 1643-ból van adat, majd 1761-ből és 1893-ból. „Többszöri újítása mellett is megtartotta a reformációt megelőző időből való építkezés jellegét.” (Kádár: i.m. II. 125, 127.) Erről Szabó T. Attila: (i.m. 195.) részletes leírást ad: „A méreteiben is jelentős templom szentélyét a hajótól félköríves diadalív választja el, mely két oldalon a falpillérekből kiduzzadó, izmos féloszlopra támaszkodik. Az oszlopfők igen érdekesek. A déli példány felső részén indák kacskaringóiból keletkeznek sarkok… az oszlopfő testét háromkaréjos, dúsan hullámzó levelek borítják. Ezek az északi fejezet hatalmas tölgyfalevél díszével együtt már a kezdődő gótika közvetlenebb természetszemléletében fogantak.
Igen szép a templom déli bejárója is. „… A belső oszlopok mellett egy-egy agyonmeszelt, úgyszólván alaktalan tömeg látszik…” Ez utóbbiról Kádár úgy vélte, hogy két egymással szembenálló oroszlánt ábrázol. (Kádár: i.m. II. 123.)
Tornyát a XV. században építik. Széles ablakai megőrizték középkori formáikat. (Szabó T. A.: i.m. 197–198.)
A XVI. századig lakói katolikusok. A reformáció során előbb lutheránusok, majd reformátusok lesznek, az ősi templommal együtt.
A XVIII. században és e század elején is tekintélyes református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.; Helységnévtár. 1913.)
A reformáció után a kevés számú katolikus 1738-tól újra egyházközséggé szervezkedik. Szamosújvári katolikusok támogatásával szereznek telket és építik fel 1745-ben kőtemplomukat. 1831-ben bővítik. Azóta anyaegyházközség (Benkő J.: i.m. II. 165.; Schematismus. 1882. 156.)
A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1622-ből Magasmart, Bando pataka, Sombokor, Felszárszeg, Nyugódó pad, Gyapal, Morog szőlőhegy, Ispanesi szántóföld, Nárosbükk, Baglyos, Hágó, Ispánlesi, Kispurkája, Dellő oldal, Horváth Pál kosara, Hágó előtt, Bodogania, Külső aláhaj rét, Hosszúmező, Szőlőköz, Kert felé, Kis messze tálya, Málom utca; 1649-ből Ispánmező, Morog; 1673-ból Széktonál lévő ligeterdő stb. (Kádár: i.m. II. 133.)
Református templom
