13. BETHLEN
13. BETHLEN
1255-ben Bethleem néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1305-ben villa Bethlend, 1332-ben Bethlem, 1413-ban Bethlen (uo.) formában fordul elő.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Bertalan a pápai tizedjegyzék szerint 32 dénárt fizet, 1334-ben pedig Pál 6 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 189.; Documente. XIV. C. III. 148–149.) 1447-ben Miklós a plébánosa.
Középkori gótikus temploma ma is áll. Az 1500-ban itt elhelyezett síremlék, melynek felirata: „Sepultura egregii domini Gregori de Bethlen anno domini millesimo quingentesimo”, reneszánsz hatást mutat. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 62, 81, 179, 219.) A templom építését is a Bethleneknek tulajdonítják. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 160, 213.)
A templom mellett ősidők óta fatorony állott. 1847–1854 között építik kőtornyát, amelyhez a szészármai templom romjainak köveit használják fel. Ugyanekkor javítják a templomot is, kőajtókereteit a szészármai templom köveiből pótolják. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. II. 185.)
A plébániatemplom mindig a várfalon kívül állott, mert a várat később építették, 1438-ban, a falu nyugati részén. (Kádár: i.m. II. 166.)
A várhoz templom is tartozott. A vár kapujától jobbra állott fatornyával, boltíves mennyezettel. Az 1623. évi feljegyzés szerint Szent Farkas tiszteletére volt szentelve. Az 1665. évi leltárban mint vártemplom szerepel. 1695-ben még használják, mert ebből az évből származó kelyhén ez áll: „A Bethleni Várbeli Templomhoz atta Bethlen Elek 1695.” (Kádár: i.m. II. 186.)
1712-ben még áll a vár, mert panasz van várnagya zsarnokoskodása ellen. A Rákóczi-féle felkelés után lerombolják, s ekkor a vártemplom is megszűnik. (Kádár: i.h.)
A középkori tiszta katolikus falu a reformáció idején átmegy a reformációs évtizedek változásain és a XVI. század végére erős unitárius egyházközséggé válik. (Kádár: i.m. II. 184.)
1615–1621 között a többség ismét református lesz, és azóta az övék a volt középkori plébániatemplom.
1660-ban Bethlen Ferenc a lengyel unitárius menekültek közül 30–40 családot telepít le Bethlenben. Külön egyházközséget alkottak és a köztemetőnél, a kerekdombon tartottak külön istentiszteletet. Emléküket a róluk elnevezett Lengyel-domb őrzi. Utolsó papjuk 1745-ben bekövetkezett halála után beolvadtak a református egyházba. (Kádár: i.m. II. 181, 185.)
A XVIII. században református anyaegyház, és e század végén is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.; Helységnévtár. 1913.)
A katolikus plébánia megszűntével a Haller család a reformáció után is tartott katolikus papot ideiglenesen a vártemplomban. A XVIII. század végén Mikes udvarában volt házikápolna. Mikes Istvánné halálával a kápolna is megszűnik, mennyezete beomlik.
1892–1893-ban a bethleni katolikus hívek részére modem stílusú szép templomot építenek.
A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1644-ből Sajl, Sziget, Koromhold, Kösztorok, Kerektó, Töltött út, Kelence, Bastelke, Oroszfalva felé, Kiscsorgó felett, Székely út, Nagy sósmező torok, Belső sós, Pap rekettyéje, Mikástó, Kövecses oldal; 1678-ból Nagy-vízvezető, Kisvízvezető, Szent János sara, Kocsirév, Csorgó rév, Szilas, Ehmező, Uszósszeg stb. (Kádár: i.m. II. 192–193.)
Katolikus templom
Református templom
A református templom bejárata
