29. KÉRŐ
29. KÉRŐ
1214-ben már mai nevén jelentkezik: Kereu. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1293-ban Kerew, 1338-ban Kereu, 1551-ben Keérő (uo.) formában fordul elő.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 32 dénárt fizet, 1333-ban pedig 2 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 191.; Documente. XIV. C., III. 140.)
A középkori templom fenn a hegyen állott. Lebontják, majd anyagából építik 1852–1889 között a mai református templomot. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. IV. 346.)
A középkorban tiszta katolikus falu a reformáció során részben lutheránus, részben református lesz.
A XVII. században nagyon elnéptelenedik, s valószínűleg ekkor a lutheránus egyház teljesen megszűnik.
A reformátusoknak a XVIII. században is anyaegyházuk van. (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.), és e század elején is. (Helységnévtár. 1913.)
A helynevek egykori lakóiról tanúskodnak: 1373-ból Monyorosvölgy; 1645-ből Tekenős oldal; 1715-ből Büdöskút, Kender vége; 1772-ből Bagolyhegy, Tekenős, Nagy Magyaros, Kőbánya, Eszken, Vár alatti sziget, Szárazaj, Felső gar, Felső mintás, Mintás tetején, Csicdár domb, Csereoldal, Toroklat, Hágó alatt, Déllő, Hatrudas, Malom szigetje, Háló vápa, Kecskehát, Linkás-hegy, Kis Kérő, Akasztófa alatt, Kenderásztató, Garc alatt, Bikaréti, Sánc, Pénzverem, Kis Kérő torka, Nagy horgas, Gátramenő, Kopár nyíl. (Kádár: i.m. IV. 351–352.)
Református templom
