3. ALPARÉT
3. ALPARÉT
1332–1334 között a pápai tizedjegyzék Olprech, Velperch néven írja. (Beke: Az erd. egyházmegye. 192.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1360-ban Opreth, 1437-ben Alpreeth, 1392-ben Alpreth, 1525-ben Alpreet néven fordu1 elő. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. II. 3.; C. Suciu: i.m.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, György a pápai tizedjegyzék szerint 9 garast fizet, 1333-ban 8 garast, 1334-ben is 8 garast. (Beke: i.m. 192.; Documente. XIV. C., III. 148, 167, 197.) A templom megérte a reformáció századának változásait. A XVII. században azonban elpusztul, mert azután sem templomáról, sem az egyházközségről nincs semmi adat.
Emlékét a Cigle-hegy aljában a „Gyalu beszerika” határnév őrzi, ahol az egykori hatalmas templomra utaló alapfalak láthatók. – Ezek szerint a templom átmérője 18 méter volt, 218 méter kerületű kőfal vette körül, cintermében temetővel. Nagyságára utal az is, hogy szentélyének egy részében elfért az 1892-ben oda épített keleti szertartású templom is. (Kádár: i.m. II. 18.)
A középkorban tiszta katolikus falu lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt. A XVI. század végén, 1592–1593-ban azonban már unitárius egyházközsége van (Kádár: i.m. II. 19.)
1622-től újra református. 1681-től nincs adat református egyház létezéséről. Nem szerepel az 1703-ig tartott esperesi közgyűléseken és az 1712. évi összeírásban sem. „Vagyona a nagyhatalmú földesurak birtokába olvadt bele.” 1784-ben a hajdani eklézsiáról beszélnek, melynek egykori területét (rétjét) gr. Haller János, Haller Pál és br. Kornis Zsigmond bírják. (Kádár: i.m. II. 20.)
A hívek pusztulása az 1658–1662 közötti háborús időkben kezdődött, és az 1796-os török betörésekkel fejeződhetett be, amikor a még megmaradtak is vagy elpusztultak, vagy elmenekültek. (Kádár: i.h.)
1892-ben az egykori katolikus, majd református templom szentélyének helyén épül a keleti szertartású templom. (Kádár: i.m. II. 20.)
Görögkeleti templom
