4. ALSÓBUDAK
4. ALSÓBUDAK
1345-ben említik először az oklevelek Kysbuduth néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1397-ben Dodhc, Budach, 1402-ben Budak minor, 1482-ben Budak, 1494-ben Kysbudak, 1587-ben Kis Bwdak (uo.) formában fordul elő.
Középkori templomról az oklevelek nem beszélnek. 1345-ben lakói szászok, mert ilyen nevek szerepelnek egy örökösödési perben: Henning, Hermann, Henchmann. Ezek pedig biztosan katolikusok voltak. 1517-ből van adat templomáról is.
1452-ben plébánosa szerepel. (Urkundenbuch V. 351.)
1621-ben a református templom leltárában egy oltár és egy, az oltáron lévő festett kárpit szerepel, azzal a megjegyzéssel, hogy ezeket a lutheránusoktól örökölték. Ez bizonyossá teszi, hogy a templom még a katolikus korból való, tehát középkori volt.
1616-ban a református pap Parlagi Lajos.
A hívek a reformáció idején lutheránusok lesznek, mivel szászok. Azonban hamarosan áttérnek a református vallásra, mert 1616-ban a reformátusok kezében van a templom. Ennek az a magyarázata, hogy ekkor vegyesen lakják szászok és magyarok, és az egykori erősnek jelzett szász egyház hívei a többségbe jutott magyarok hatására tovább lépnek a reformáció útján, s nem állnak meg a lutheránus változatnál, mint a tiszta szász helységek. Az utolsó szászok 1830-ban elköltöznek.
A XVII. század folyamán a régi lakosság csaknem teljesen kipusztul, és elpusztul a középkori templom is. Gótikus stílre emlékeztető romjai voltak.
A kevés számban megmaradt reformátusok részére 1777-ben a birtokosok parókia felállítását ígérik. 1798-ban papjuk is van, s így Benkőnél is, mint anyaegyház szerepel. (Transsilvania. II. 193.) 1886-tól csak beszolgáló lelkészük van. (Ref. Névkönyv. 1890. 23.)
Református templom
