49. SOMKERÉK
49. SOMKERÉK
1325-ben Sumkerek, 1334-ben Sumberek, 1392-ben Somkerek néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Tilmann a pápai tizedjegyzék szerint 32 dénárt fizet, 1333-ban 2 garast, 1334-ben 1 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 192.; Documente. XIV. C., III. 148, 167, 190.)
A templom nem sokkal előbb épült, ugyanis 1333-ban Virágosbereki László azt vallja, hogy Gombási Domokos, az András fia építtet kőtemplomot Somkeréken, mégpedig Szűz Mária tiszteletére. Ez 1324 után történhetett, mert Gombási András özvegye 1324-ben kapja meg a somkereki birtokot a testvéreitől. (Szabó T.A.: Szolnok-Doboka vm. 212.; Beke: i.m. 192., jegyz., a Teleki Codex. I. 47. után; Kovács: Magyar ref. templomok. II. 685.) 30 évvel később Gombási Domokos egy szőlőst és egy malom tizedét adományozza a somkereki egyháznak. (Szabó T. A.: Szolnok-Doboka vm. 212.)
1407-ben „Sanguis Christi” egyházról szól az oklevél, bizonyára a templomnak egy kápolnáját vagy oltárát kell érteni ezen. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. VI. 108–109.) Ekkor Somkereki Geleth fia, László egy poharat és egy bíbor ruhát hagyományoz a templomnak. (Szabó T. A.: i.h.)
1485-ben a plébános Mihály. (Kádár: i.m. VI. 108.)
Temploma eredetileg gótikus stílusban épült. A XVI. században kapta első, átalakított formáját, de a későbbi ismételt átalakítások és újítások után is lényegében megtartotta régi gótikus formáinak egy részét. (Szőnyi: Régi magyar templomok 225.)
Egy 1617 évi. feljegyzés szerint a romlásnak indult templom újjáépítésre vár.
1661-ben tatárok pusztítják, csak 1675-ben tudják helyrehozni. Ekkor készül a hajó festett deszkamennyezete, amelyet fiókos dongaboltozattal váltanak fel. Ez és a szentély borda nélküli keresztboltozata már barokk eredetű. (Szabó T. A.: i.m. 214, 215.; Kovács: i.m. I. 225–226.)
A torony a XV. századból való, sisakja 1716-ban készült. (Kovács: i.m. I. 226.)
1716-ban ismét újítják, amelyet felirat örökít meg. A felirat felsorolja, hogy „a Somkerekin lévő ruinált Istenháza renoválása és ékesgetésére” kik hoztak áldozatot. (Ref. Névkönyv. 1887. 18.)
A reformáció idején a falu középkori tiszta katolikus lakossága református lesz, a templommal együtt.
A XVIII. században nagyon megfogyatkozik, de továbbra is anyaegyház marad. (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.) E század elején is anyaegyház. (Helységnévtár. 1913.)
A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1500-ból Somkereki aly teteje; 1643-ból Szent András felé, Felső tábla, Nagy Hodol, Erdőn felül, Hodol, Bolond vége, Pál irottványa, Kisrét, Kocsiút, Szakadás, Csíkostó, Belső eger, Nagysziget, Garót, Alájáró, Magosmarti út, Kis eger; 1717-ből Konács, Tókés, Borzás, Várhegy, Vízkert. (Kádár: i.m. VI. 114.)
Református templom
A református templom belseje
