51. SZAMOSÚJVÁR
51. SZAMOSÚJVÁR
1291-ben Gerlahida néven említik az oklevelek. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1410-ben Gerhah, 1458-ban Gerlah, 1552-ben Wyiwar, 1584-ben Újvár, 1595-ben Szamosuivár, 1599-ben Szamosújvár, 1632-ben Gerla, alia a Szamosujvár, 1726-ban Örményváros a neve. (C. Suciu: i.m.)
A református templomban XIII. századi sírkő van, amelyről feltételezik, hogy az egykori középkori templomból való. Erről a középkori templomról azonban más bizonyító adat nincs. (Szeghalmi, in: Az EME évkönyve. i.m. 171.)
1410-ben itt egy régi vár létezett, amelynek helyén építteti Martinuzzi György az új várat, felhasználva az 1540-ben lerombolt Bálványosvár romjait. Innen kapja újvár nevét (1552-ben).
A várban gótikus kápolna épült. A kápolna apszisa ötszögbe zárul. A szentély ablakain már két stílus, gótikus és a reneszánsz találkozik. Reneszánsz díszítésű a karzata is, boltozata pedig barokkos. (Szabó T. A.: Szolnok-Doboka vm. 222.; Szongott Kristóf: Szamosújvár monográfiája. I. 5.). Egy 1607. évi leltár „egy kis kápolnáról” emlékezik meg, melyben kis harang függ. (Szongott: i.h.)
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, és ők használják a kápolnát. Közben az unitáriusok kerülnek többségbe és anyaegyházat létesítenek.
1609-ben Kendi István birtokába kerül a falu, aki visszaállítja a kápolnát, de a következő évben Kendi elveszíti birtokát és Báthory Gábor katonái a kápolna oltárát „mind elrontják”. (Segesvári Bálint krónikája. [kézirat] 174.)
A kápolna a XVIII. század elejéig marad a reformátusok birtokában, amikor 1731-től a ferencesek gondozásába kerül, de úgy látszik, hogy közben a reformátusok is használják, mert 1850-től kitiltásukról van adat. (Ref. Névkönyv. 1889. 3.; György: A Ferencrendiek. 309.)
A reformátusok 1760-tól szerveznek anyaegyházat és 1875-ben építik mai templomukat, mely mint körlelkészség több filia központja lesz. (Ref. Névkönyv. 1889. 3.)
Adat van egy református templomról is, amely a vár melletti temetőben állott, és amelyet 1712-ben az örmények kapnak meg és használnak 1723-ig, amikor mint „desolátum templum”-ot felhagyják és építik a Salamon-templomot. (Balogh J.: Magyar fatornyok. 180.; Szongott: i.m. 16.) A Salamon-templom kapukerete a bálványosvári templomból való.
A katolikus élet a XVIII. század közepén indul meg újra, amikor a ferencesek telepednek le és 1748– 1758 között felépítik templomukat. 1855-ben tűzvész pusztítja, de 1857-ben újjáépítik, és 1878-ban kettős tornya is elkészül.
Szamosújvár életében új szint képvisel az örmények letelepedése. 1696-ban veszik bérbe a szamosújvári uradalmat, és miután Besztercén a szászok nem tűrik meg az örményeket, többségük Szamosújváron telepedik le. Letelepedésükkor, 1700 körül, egy kis kápolnát építenek a püspök részére. Ezt nemsokára lebontják, helyébe pedig 1748–1759 között építik Erdély legnagyobb barokk templomát, az örmény katedrálist (Szabó T. A.: i.m. 218.; Szongott: i.m. 16–17.), amelyet végérvényesen 1804-ben fejeznek be.
Érdekes adat az örmény anyanyelv használatával kapcsolatban, hogy 1824-ben P. Czecze Kajetán elhelyezett örmény plébánost az örmények azért kérik vissza, mert „nemzetünk nyelvén gyónhatunk neki”. (Szongott: i.m. 290.)
Salamon-templom
Örmény katedrális
