52. SZAMOSÚJVÁRNÉMETI
52. SZAMOSÚJVÁRNÉMETI
1269 villa Nemty. (Entz)
1304-ben Németi néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1332-ben Nemthy, 1421-ben is Nemthy, 1482-ben oppidum Nemtehi, 1589-ben Zaz Nemethi, 1612-ben Újvár-Németi (uo.) formában fordul elő.
XI–XII. századi bajor telepítés. Innen kapta a Németi nevet. A XV. századtól magyar a lakossága.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Jakab a pápai tizedjegyzék szerint 32 dénárt fizet, 1333-ban 12 garast, 1334-ben Miklós plébános 8 garast, 1335-ben szintén 8 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 190– 191.; Documente. XIV. C., III. 100, 148, 167, 212.)
A templom építését a XIII. századra teszik és Szent Benedek rendjének tulajdonítják. A jáki templommal hozzák rokonságba. Kétségtelen, hogy román kori templom volt, egyenes záródású szentéllyel. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. VI. 267.)
Megmaradt szentélyéből következtetve, nagyméretű templom volt. Szentélye 17 m hosszú és 6 m széles volt. Az egykori hajót a XIX. században lebontják, alapfalainak nyomai ma is kivehetők. (Kádár: i.m. VI. 267, 272.; Ref. Névkönyv. 1889. 9.)
Már 1608-ban „régóta pusztulásnak indult templomról” írnak, amelynek felépítését tervezik. 1843-ban, a hajó lebontása után is omlófélben lévő a templom, ugyanis szentélye megmarad. Megőrzött szentélyét deszkamennyezettel látják el és zsindellyel fedik be. A kőtámpillérbe befalazva domborműves római kövek látszanak. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 492.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. VI. 267.) Megmaradt a szentségfülkéje is. (Fabini)
A XIII. század végéről származó román-gótikus átmeneti stílusban készült síremlékét a szamosújvári múzeum őrzi. (V. Drăguţ: Arta gotică. 271.; Gh. Arion: Sculptura gotică. 45.)
A templomnak XVII. századi szentedényei vannak: ónkanna „H. G. 1667”, ónkanna „G. K. 1697” jelzéssel, ezüst kehely 1630-ból, melynek felirata: „Kopi István református pap és Asztalos Mátyás csináltatják”. (Ref. Névkönyv. 1889. 7.)
1687-ből származó harangját faharangláb hordozza. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. VI. 266.)
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció során református lesz, a templommal együtt. 1640-ben református anyaegyház, és a XVIII. században is az. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 492.; Benkő J.: Transsilvania. II. 184.) 1860-tól csak filia. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. VI. 267.)
A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1622-ből Kosárhely, Gogszegrét, Borzásszeg, Sziget, Moegóalj, Szent János hegye, Bányaság; 1643-ból Füzes felé; 1654-ből Bika holdja, Füvesalj, Tövisalj, Kövecses; 1715-ből Kert alja, Holt-Szamos, Kalács; 1378-ból Csorgói, Kismező, Szakadás, Hosszú berek, Portörő malom, Magasjut, Csiljános patak, Szakadásfő, Moricz tölgye, Darvas-domb stb. (Kádár: i.m. VI. 272.)
Református templom
