7. APANAGYFALU
7. APANAGYFALU
1305-ben Nagyfalu néven említik az oklevelek. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. II. 30.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1332-ben Nogfalu, 1334-ben Appanagfalva, 1476-ban oppidum Nagyfalu, 1516-ban Appa-Nagyfalva, 1586-ban Apanagyfalva (C. Suciu: i.m.) formában fordul elő. Kádár szerint (i.h.) már 1269-ben mint Apa comes birtoka ismeretes.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Tamás a pápai tizedjegyzék szerint 25 garast fizet, 1334-ben 2 garast. Utóbbit Benedek pap fizeti. (Beke: Az erd. egyházmegye. 191.; Documente. XIV. C., III. 150, 189.)
1477-ben Péter a plébános, akinek Apafi Miklós pénzt és más értékeket (ezüstneműt, malmot, birtok jövedelmét) hagyományoz alapítványként, hogy 30 misét tartsanak. Az oklevélből azt is megtudjuk, hogy Péter pap temploma Szent Gellért tiszteletére volt szentelve. Az előző évben ugyanennek a templomnak Demeter presbiter a papja. (Beke: i.h.; Szabó T. A.: Szolnok-Doboka vm. 212.; Kádár: i.m. II. 36.; Urkundenbuch. V. 213.) 1476-ban Geréb László püspök még emlékszik Demeter plébánosra, meghagyván Apanagyfalu város népének, hogy a plébánosnak okozott kárt térítsék meg. (Kádár: i.m. II. 32.)
A templom a falu déli részén, a Bőd felé vezető út jobb oldalán állott. Nyomtalanul elpusztult. A hagyomány a tatárok rovására írja, akik a templomot felgyújtották, az oda menekült lakosság egy részét elpusztították. A pusztulás ideje a XVI. század végére vagy a XVII. század elejére tehető, mert a nagy tatárjárás után a Szent Gellért-templom még szerepel.
Apanagyfalu második temploma a XV. század közepéről származik. Mátyás király idejében építették, mint az Apafi család kastélyának egy részét. Keresztboltozata volt, amint a megmaradt bordaindítások alapján megállapítható. Szentélye sértetlenül megmaradt. Régi sekrestyéje ajtajának nyoma is kivehető. 1750-ben újjáépítik. Torony helyett faharangláb szolgál. (Kovács: Magyar ref. templomok. 160, 213, 226.; Kádár: i.m. II. 36.; Szabó T. A.: i.m. 203.)
A középkori katolikus falu a reformáció során 1564-től református lesz, a Szent Gellért-plébánia-templommal együtt, és az akkor inkább családi kápolnának számító Apafi-templommal.
A történelmi viharok a XVI. század után megmaradt Apafi-templomot se kerülik el. 1715-ben Kemény Jánosné Teleki Anna építteti újjá romjaiból. Az Apafi-templom egy 1754. évi összeírásban is szerepel: kőtemplom cinteremmel, haranglábbal. (Kádár: i.m. II. 37.)
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
A katolikus egyház az XIX. században kel új életre, amikor a református lelkipásztor és hívei közötti viszály következtében többen katolikusok lesznek. Fogarassy Mihály püspök templomot építtet részükre és plébániát szervez a múlt század második felében (1866–1870. között). (Schematismus 1882. 153.)
A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1334-ből Csipkés-hegy, Nádasbükki patak és erdő, Spanlesy, Drosz pataka; 1353-ból Hosszúbükk; 1454-ből Babos pataka; 1644-ből Tó-vége; 1715-ből Szakadás, Csere alatt, Encsi völgy stb. (Kádár: i.m. II. 41–42.)
Református templom
