VI. Articulus a tilalomrontásról.
VI. Articulus a tilalomrontásról.
Sokféle szín és praetextus* alatt szokott gyakoroltatni a tilalomrontás, mert nemcsak azt lehet tilalomrontásnak tartani, a ki marháját szántszándékkal a más vetésére, fűvére, kertjébe vagy szőlőjébe önként elcsapja, hanem azokat is, a kik vigyázatlanságuk miatt más tájról oda mennek, ilyenek a következők:
Ürügy.
1. A kik tavaszszal, míg a közönséges csordák ki nem hajtatnak, a marhájokat vagy magokra elcsapják, vagy valami azokkal nem bíró gyermekekre bízzák.
2. A kik tavaszszal marhájokat a tilalmasba vetések között való rétekre szoktatják, a melyek aztán úgy a tilalmasra szoknak, hogy nyáron által a pásztorok meg nem tudják tartani.
3. A kik sertésekkel a mások rétjét turkáltatják.
4. A kik a tavaszi szántás alkalmatosságával az őszi vetések között szántván, marhájokat széltében szabadon bocsátják.
5. A kik kerítésben tartani szokott telkeiket, rétjeiket, szőlőjöket jó kerítéssel nem tarthatják és az által még a pásztorság alatt levő marháknak is útat adnak a tilalmasra való menetelre.
6. A kik nyáron át marháikat, sertéseiket a közönséges pásztor 381eleibe nem jártatják, hanem vagy szabadon csapják, vagy imitt-amott velök a tilalmas szélébe, vagy pedig annak közepébe is bebujkálnak.
7. A kik úgynevezett cserepes malaczokat vagy malaczos koczákat vagy hízó sertéseket tartanak házuknál berekesztetlenül, a melyekkel már az is sokszor megtörtént, hogy a bölcsőben levő ártatlan gyermekeket megmocskolták vagy megették.
8. Kik azt praetendálják helytelenül, hogy ő nekik szabad a tilalmasban levő rétjeiken marháikat legeltetni, helytelen gondolat az, mert ha az egynek szabad volna, úgy mindennek szabad volna és ha minden a maga marháját a maga tilalmasban levő földjén legeltetné, volna-e ottan aztán tilalmas? De hát melyiknek van okossággal biró marhája, a mely tudná a maga gazdája földjének a határát, hogy meddig szabad neki menni és meddig nem? Ki mer arról jót állani, hogy marhája mellett levő cselédje el nem alszik, vagy hogy marhája a bogaraktól vagy egyébtől megszelesedvén, széjjel ne futkározzék, de ha mindezek meg nem történnek is, igazság-e az, hogy valaki a maga learatott vagy lekaszált földjéről a tilalmasnak felszabadulása előtt felétesse a sarjút, azután mikor a tilalmas felszabadúl, az ő földjén a más marhája semmit se találjon, az ő marhája pedig a másén legeljen.
9. A ki szüreti alkalmatossággal vagy azután is a maga marháját a szőlő kerítésén belül elcsapja s azokkal a mások oltoványát prédáltatja, szőlőtőkéjét tapodtatja.
10. A kik hordás alkalmatosságával a maga marháit még a behordatlan levő gabonák és búzák közé elcsapják, mintha magának olyan kiterjedésű táblája volna, melybe a másoknak való kártétel nélkül jártathatná dolgozó marháit.
Ezekről azért tétettek e következendő rendeletek:
1. Azoknak a marháik, valakik a fennebb írt módon való tilalomrontásban találtatnak, egyenesen a közelebb levő vármegye tisztjéhez hajtassanak be, onnan pedig ki ne adattassanak addig, míg akár fizetésről kezeslevelet nem adnak, a tilalomrontásért pedig a parasztok 12 pálczaütéssel, a nemesek pedig ugyanannyi forinttal meg nem büntettetnek.
2. Hogyha valaki a kerülőt ily alkalmatossággal megtámadná, az ha nemes ember lészen, a vármegyei tisztségnek azonnal bejelentessék, hogy fiscaliter leendő prosequáltatás végett 382recomendálhasson* a tkv. ns. vármegyének, ha pedig paraszt ember lészen, ez elfogattatván, kisértessen a közelebb levő vármegyei tiszthez, onnan pedig a vármegye börtönébe és ezt kell cselekedni ugyanazokkal is, a kik a tilalmasban a kerülők előtt elszaladnának és a behajtást ekkép gátolnák meg.
Az ügynek hivatalból való folytatását ajánlhassa a vármegyének.
3. A kiknek a házuknál tartott sertéseik volnának és a bírák vagy akármely szomszédnak egyszeri megintésére be nem rekesztetnék és mind szüntelen rekeszben nem tartanák, a bírák azt megbecsültetvén, adják el olyan embernek, a ki vagy berekesztve, vagy pásztor előtt akarja tartani, az árát hites tanúk előtt a volt gazdájának visszafizetvén.
4. A bírák tavaszszal parancsolatot adván ki a szőlők, telkek, rét és porgolát gyepűknek három nap alatt való elkészíttetéséről, azokat azon terminus előtt járják is el s a kinek készen nem lenne a kertje, először ugyan az eddig praxisban volt szokás szerint négy garassal büntessék meg és újra harmadnapot tévén annak elkészítésére, akkor ismét járják el és a kinek akkor is rossz volna kerítése, azt mint tilalomrontót, a parasztot ugyan kötözve küldjék a közelebb levő tiszthez, a hol megkapja a 12 pálczáját, a nemes embert pedig ugyanoda bejelentvén, tartozzék azon vármegye tisztje azonnal kimenni és a 12 frt büntetést desumalni.*
Fölhajtani, megvenni rajta.
5. Ekképen a tilalmastartó kertek felállíttatván, kötelességűl tétessék a mezei és szőlőhegyi kerülőknek, hogy azokra úgy vigyázzanak, hogy ha erőszak által rés tétetik rajtok és urát nem tudják adni, azt magok tartoznak 12 pálczabüntetés alatt becsinálni, ha pedig a réscsináló embert vagy marhát fel tudják adni, akkor azok vagy azon marhák gazdái (ha nem, ha a marha pásztor előtt veszett el), úgy büntettessék, mint tilalomrontó, ha pedig a kert magában a régiség miatt avúlna vagy rokkanna le, akkor a kerülő azon kert gazdájának jelentse meg, a ki is a tilalomrontás büntetése alatt azonnal megújítani tartozik.
6. Ennekutána csak azok a tilalomról behajtott marhák adattatnak ki, a hajtópénz és kár megfizetése mellett, a melyek a pásztor előtt elkóborolnak, vagy a gazdájának minden hibája nélkül ment a tilalomba.
7. Ha valakinek olyan tilalomba szokott marhája volna, hogy 383azt teljességgel a csordában tartani nem lehetne és a legjobb kerten is berontana, az olyat a gazdája tartozik vagy eladni, vagy kötve tartani, különben a bírák egyszeri megintés után becsűljék meg és adják el a mészárszékre, ennek a becsült árát a volt gazdájának visszafizetvén.
8. Observaltatott az is, hogy a bírák a kárt csak félbe szokták becsűlni, azért intetnek 12 pálczabüntetés alatt, hogy igazán becsűljék.
9. Hordásnak idején pedig a helység bírái köteleztetnek legelőbb egy darab helyről közel a faluhoz a termést eltakarítani, hogy ottan a dolgozó marhák legelhessenek és nem lesz szabad másnak senkinek is behordásig másutt a keresztek és boglyák között éjszaka szabadon bocsátani marháit, sőt nappal is csak azoknak, a kiknek olyan nagy táblái vannak, hogy mások kára nélkül bocsáthatnák el ottan dolgozó marháikat.
10. A falusbírák pedig, ha ezen rendelések ellen vigyázatlanságban találtatnak, pálczabeli büntetést szenvedjenek.*
Jakab Elek említi, hogy az országos levéltár erdélyi osztályában vannak a krasznavármegyei constitutiók ily czím alatt: Constitutiones Cottus Krasznensis ab anno 1705 usque annum 1775 latae. Mondja továbbá, hogy a nevezett műből kimaradtak Szilágy-Somlyó 1–24 pontból álló statutumai, melyekkel 1669-től 1785-ig élt, közigazgatási ügyekben szabályúl használt és egy másik statutuma 1–19 pontból, melyet szőlőhegyeiben és határain való rendtartásban használt.
