Sorra járta a vármegye régi templomait és átkutatta azokat a bazilikától kezdve a renaissance ízlésű alkotásokig. Ismerteti a köődi romokat, a melyeket ő, a mint már erről másutt is szólok, a meszesi apátság emlékköveinek tart. Foglalkozik az ákosi, somlyóujlaki, zilahi, krasznai, haladi, kusalyi, m.-keczeli, kr.-horváti, szamosardói, nagyfalusi, tasnádi, menyői, szilágycsehi, szilágysomlyói, krasznaczégényi, zsibói, ilosvai, érszentkirályi, peéri, szilágyfőkeresztúri, ippi, varsolczi, nagymoni, magyarvalkói, magyarnádasdi, récsei, kárásztelki, szakácsii, nagydobai, vicsai egyházakkal, szóval az érmindszentin kívűl valamennyi műemlékünkkel. Erről is egy későbbi schematismusban találunk tőle följegyzéseket.
Műemlékeink között mindenesetre a legérdekesebbek az eléggé épen ránk maradt ákosi, továbbá a somlyóújlaki s a kusalyi, mint a melyek közűl az első kettő a félköríves stylnek alkotásai.