5. Református esperesek, püspökök.
5185. Református esperesek, püspökök.
Szóltunk egyházmegyéinkről, ismerkedjünk meg most már azok espereseivel, továbbá ama püspökeinkkel, a kik innen emelkedtek a díszes méltóságra.
Boldi Sebestyén pap volt Kr.-Bélteken, a Praepostvári uradalmi jószágokban és superintendens a Szilágyságban 1536–1557.
1595 julius 6-dikán a károlyi közzsinaton választották meg Bánfihunyadi Mogyoró Benedek, szilágycsehi lelkészt, mintegy akarata ellenére, szavazattöbbséggel, a tiszántúli evang. reform. egyházkerület superintendensévé, a ki augusztus 27-dikén Szilágy-Csehben, már mint superintendens, egy házassági ügyben hoz itéletet; augusztus 31-dikén ugyancsak itt, egy leányegyháznak az anyaegyháztól való elválása ügyében intézkedik.*
Tt. ev. ref. I. 9. l.
Kisdobszai Dániel, zilahi pap, esperes 1596 körűl. Ő nyerte meg a somlyói egyház részére, Bethlen Gábortól Kémer, Bályok, Ipp és Récse helységek határainak dézmáit.
1600-ban középszolnoki esperes: Monai János.
519Keresszegi Hermán István 1616-ban lett zilahi pappá; 1620 junius 11-dikén szilágyi esperessé; az 1629 november 25-dikén Szatmár-Németiben tartott közzsinaton superintendenssé választják 204 szavazattal.* 1630 julius 8-dikán határozza el a generalis zsinat, hogy Keresszegi István előbbi lelkészi állomásáról Debreczenbe költözzék.* Egy 1636-ból való, Contio Funebris czímű kéziratban levő könyvben* Keresszegi Istvánnak fönmaradt ama prédikácziója, «melyet tött Keresszegi István zilahi praedikator és szilagi esperest a nagy templom ajtaja előtt, kívűl, mikor immár a templomban bevitettetett volna a test, mingyárást nyomában, a kinn maradott sokaság előtt, mivel annyi temérdek nép a templomba be nem tért». Alapigéje ez volt: «Oh, én nyavalyás ember, kicsoda szabadít meg engemet a halál testéből». (Rom. 7. vers 29.) A beszéd, mely gazdag a görög s római történelemből vett példákban, szerzőjének classicus műveltsége mellett tanúskodik. «Fabius senator kecsketejet akarva inni, egy szőr szál ment torkába, mely miatt hirtelen meghalt, Anacreon egy szőlőszemtől fúlt meg. Ilyen az embernek állapotja, sőt a mi nagyobb, csak míg a két ajakidat összeviszed is, eshetik valami rajtad». «Ismerd meg tehát nyavalyás voltodat, szolgáljad istenedet, hogy viseltessen tégedet szent angyali által, szent nevének dicséretére s lelkednek idvességére Amen»; így fejezi be beszédét. Keresszegi H. Istvánnak egyébiránt még van nehány munkája, mint A hit és jóságos cselekedetek tündöklő példáiról való prédikácziók. Debreczen, 1635. A keresztyén hit ágazatairól való prédikácziók tárháza. Debreczen, 1640. Halotti beszéd gr. Bethlen Krisztina fölött. 1632.
Tt. ev. ref. I. 26. l.
U. o. 28. l.
Erd. Múz. kézirattár. II. A. 29. – Keresszegi István beszédét Károlyi Zsuzsánna fejedelemasszony felett mondta 1622 julius 1-én Gyulafehérvárt. Megjelent a beszéd Exequiae Principales, azaz Halotti Pompa stb. cz. könyvben.
1631. Szilvásy Márton, szilágyi, Budaeus János, közép-szolnoki 520esperes. A szeptember 7-dikén Nyir-Bátorban tartott közzsinat erősítette meg mindkettőt.*
Tt. ev. ref. I. 29. l.
1633. Debreczeni Gergely, érmelléki esperes, diószegi lelkész.
Az 1634 junius 18-dikán Szatmáron tartott közzsinat megerősítette Csengeri József, szilágyi esperest,* a ki mint szilágyi esperes és hadadi lelkész említve van az 1638 szeptember 23-dikán Debreczenben tartott fél-közzsinaton jelen volt tekintélyes férfiak között.*
U. o. 31. l.
U. o. 33–34. ll.
Rozgonyi Vazul, középszolnoki esperes, erdődi lelkész szintén említve van az itt jelen volt tekintélyes férfiak sorában.*
U. o.
Az 1650 junins 26-dikán Szatmárt tartott ref. püspökválasztó közzsinaton részt vett: Tótfalusi István, szilágyi esperes, zilahi pap.*
Tört. Tár. 1898. évf. 635. l.
Dobrai Bálint, középszolnoki esperes, teljes czímű károlyi lelkész (minister) szintén jelen volt ezen a püspökválasztó közzsinaton.*
U. o.
1650. Diószegi Dávid, erdődi lelkész, középszolnoki esperes.
Id. Zilahi János, a «Sibai Ecclesianak együgyű lelkipásztora és a Szilágyságban levő lelkitanítóknak méltatlan seniora» 1672-ben könyvet írt: Az igaz vallásnak világos tüköre, melyben a calvinista vallásnak tökéletes tiszta igazsága és igen fundamentomos régisége minden jólelkiismeretű embereknek szemök elébe tétetik. Nyom. Kolozsvártt, 1672. Zilahi János, szilágyi esperes, a zsibói egyház lelkésze 1677-ben halt meg; temetése alkalmával a saját maga szerzette halotti éneket énekelték. Befejező sorai:
«Óh, mint szánta Isten sok kesergésemet,
Kivött nyomoruság fészkibül engemet,
Majd megadja nekem örök életemet.
Kivött nyomoruság fészkibül engemet,
Majd megadja nekem örök életemet.
521Sőt most használ nékem a Krisztus érdeme,
Most keserűl engem az ő kegyes szeme,
Világosan fénylik rajtam nagy kegyelme».*
Most keserűl engem az ő kegyes szeme,
Világosan fénylik rajtam nagy kegyelme».*
Pesti Napló 1899. 358. sz.
Felvinczi Sándor, zilahi pap 1676 körűl szilágyi esperes, utóbb debreczeni pap és esperes. Meghalt 1689.
Csehi János, előbb menyői, később zilahi pap, szilágyi esperes 1678-ban, meghalt Sz.-Csehben 1604.
Debreczeni Fóris István, előbb somlyai, később zilahi papot, esperessé választották 1694 junius 9-dikén. Az 1695 junius 26-dikán Erdődön tartott közzsinat erősítette meg szilágyi esperesűl.* Az 1699 szeptember 27-dikén Krasznán tartott, közzsinat generalis notariussá választotta.* Meghalt 1711 elején.
Tt. ev. ref. I. 71. l.
U. o. 76. l.
Az 1709 junius 20-dikén Kállóban tartott közzsinaton jelen volt Czeglédi Pál, érmelléki esperes is.*
U. o. 89. l.
Az 1710 november 2–3-dik napjain Bagomérban tartott közzsinat megerősítette érmelléki esperesűl Lévai Ferenczet.*
U. o. 90. l.
Zoványi P. Györgyöt Diósadon 1711 julius 8-dikán választották szilágyi esperessé. A szeptember 20-dikán Szatmáron tartott közzsinat erősítette meg. Ekkor somlyói lelkész volt.*
U. o. 91–92. ll.
Besenyei István, érmelléki esperes azok között van, a kik 1728 február 11-dikén, mint követek, fölkeresték Zoványit s fölkérték, hogy fogadja el a superintendensi tisztet és czímet.* Aztán április 25-dikén ő és Keresztúri Lukács szabolcsi esperes, Zilahon megjelennek Zoványinál, mint követek, felbontják a szavazatokat, ezek többsége alapján Zoványit superintendensnek nyilvánítják és a zilahi parochialis házban fölesketik. Zoványi 1758 február 16-dikán halt meg, 101 1/2 évig élt, a püspökséget 29 évig viselte, így írta magát alá egy jegyzetnek: Georgius P. Zoványi veneráb. superát. cis et ultra tibiscinae superintendens.*
U . o. 98. l.
U. o. 101. l.
522Zoványi életével körülményesen foglalkozik Szilágyi Ferencz Zilah Történelméből czímű munkájában,* méltatván a «munkás, szorgalmas és gondos embert», a ki Zilah sorsára a nehéz időkben nagy befolyást gyakorolt.
39–78. lap.
1735 szeptember 20-dikán Németi Ferencz, létai lelkészt az érmelléki,* Báthori Gere János, nagykárolyi lelkészt pedig a középszolnoki egyházmegyében megerősítik esperesűl.*
Tt. ev. ref. I. 99. lap.
U. o.
Enyedi Nagy Mihály, étmelléki esperes jelen volt az 1750 január 17-dikén tartott egyházkerületi gyűlésen.* Ő egyike az 1752 április 26-án összeűlt, választott bíróság tagjainak.* Az 1754 augusztus 13-dikán tartott superintendensi gyűlés azt határozta rá vonatkozólag, hogy ellene a debreczeni és sárospataki főiskolák számára gyűlt segély beszolgálása körűl elkövetett visszaélései miatt tartson vizsgálatot a bihari esperes.*
U. o. II. 8. l.
U. o. 9. l.
U. o. 15. l.
Marosi Izrael, érmelléki esperes is jelen volt ezen a superintendensi gyűlésen.
Ugyanekkor megidézték számadásra Harsányi István, esperest, mint egyik főokozóját annak, hogy a középszolnoki tractus méltatlanúl excommunicalt egy körtvélyesi lakost.*
U. o. 16. l.
Marosi Izrael, érmelléki esperes jelen volt az 1755 április 23-dikán s 1758 január 18-dikán tartott superintendensi gyűléseken is,* továbbá az 1758 április 26-dikán, s az augusztus 16-dikán tartott generalis congregatiokon,* valamint az 1759 január 17-dikén tartott egyházkerületi gyűlésen.*
U. o. 16. és 23. l.
U . o. 25. l.
U. o. 28. l.
Nagyfalusi János, középszolnoki esperes jelen volt az 1759 április 25-dikén tartott egyházkerületi gyűlésen.* Ugyanő ott van az október 10-dikén Debreczenben tartott egyházkerületi gyűlésen is.*
U. o. 47. l.
U. o. 54. l.
Marosi István, érmelléki esperes jelen volt az május 22-dikén Debreczenben tartott egyházkerületi gyűlésen.*
U. o. 49. l.
523Zoványi József 1758 április 3-dikán Zsibón partiális széket tart, mint esperes.
Zoványi József, szilágysági és Nagyfalusi János, középszolnoki esperesek jelen voltak az 1759 augusztus 15-dikén tartott egyházkerületi gyűlésen.*
Tt. ev. ref. II. 52. l.
Zoványi József, zilahi és Derecskei András, érmelléki esperesek jelen voltak az 1761 augusztus 11-dikén Debreczenben tartott egyházkerületi gyűlésen.*
U. o. 63. l.
Zoványi 1768-ban középszolnoki s szilágyi esperes,* a kit már előbb az egyházmegye kérdésénél megismertünk.
U. o. 122., 127. ll.
Derecskei András, érmelléki esperes jelen volt az 1761 április 21-dikén, az 1763 október 11-dikén, továbbá az 1764 május 1-én tartott egyházkerületi gyűlésen, majd az 1765 január 15-dikén tartott superintendensi gyűlésen s végül egy 1766 április 22-dikén tartott gyűlésen.*
U. o. 62., 85., 92., 103. ll.
Derecskei András 1769-ben is érmelléki esperes.*
U. o. 134. lapon.
1766–1771. Makódi Mihály, középszolnoki senior.*
U. o. 103., 132., 147. ll.
1770. Bessenyei Bálint, szilágysági esperes.*
U. o. 140. l.
1772–1781. Turi Mihály, érmelléki esperes.*
U. o. 149., 210. l.
1773–1782. Mátyus István, börvelyi lelkész, középszolnoki esperes.*
U. o. 158., 210. l.
1775. Szatmári Nagy István, középszolnoki esperes és krasznai lelkész.* 1776 augusztus 6-dikán is az.*
U. o. 174. l.
U. o. 180. l.
Fadgyas István, m.-keczeli papot 1790 szeptember 16-dikán választották esperessé. Meghalt 1806 május 14-dikén.*
U. o.
Keresztes Mihály a középszolnoki tractus seniora részt vett az 1806 augusztus 8-dikán tartott superintendens választáson Debreczenben.*
Keresztesi József: Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII. század végén.
Dombi János, perecseni papot, esperessé választották 524Zilahon 1806 junius 5-én, meghalt 1816 deczemberben Perecsenben.
Rétyi József, ballai papot, esperessé választották 1817-ben Zilahon, meghalt még abban az évben (május 12-dikén) Ballán.
Bethlendi István, zilahi papot, esperessé választották 1817 augusztus hóban, meghalt Zilahon 1826 augusztus 6-dikán.
Héczei Pál, peéri pap, rendes esperes 1826-ban. Meghalt 1844 márczius 25-dikén.
Kovács Ferencz, sz.-somlyói pap, rendes esperes 1844 márczius 25-én, meghalt 1848 augusztus 8-dikán Sz.-Somlyón.
Fogarasi István, zilahi pap, esperes 1847-től, esperesi hivataláról lemondott 1856 október 1-sején. Meghalt 1878 április 28-dikán.
Kovács István, sz.-nagyfalusi pap, esperes 1856 november 11-dikén. Meghalt Nagyfalúban, 1862 augusztus 31-dikén.
Faragó József, ballai papot, esperessé választották 1860 márczius 25-dikén Szilágy-Somlyón. Lemondott 1870 február 8-dikán. Meghalt 1875 márczius 17-dikén.
Dombi Lajos, előbb sz.-sámsoni, majd bogdándi pap, espereshelyettes 1866 deczember 18-dikától, rendes esperes 1870 május 15-dikétől.
Szabó Pál, diósadi papot 1874-ben választották esperessé.
1885–1894. (május 2.) Nagy László.
1894-től Viski Pál az esperes.
Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem, 1629 julius 13-dikán kelt levelével az Erdélyben s a hozzákapcsolt magyarországi részekben levő helyét hitvallású lelkészeket s azok utódait, fiait s leányait nemesekké tette. «A czímer az előlapon van kifestve, mely e szerint katonai pajzs, melynek kék mezején veres márványszínű oltár látszik s azon nyitott biblia, melyre egy háborgó fellegekből kiemelkedő kettősfarkú fél oroszlán bal lábát helyezi, míg jobbjában egy meztelen görbe kardot nyújt egy az oltár felett lebegő angyalnak, a kard pengéje felett e mondat olvasható arany betűkben: Arte et marte dimicandum. 525A pajzs felett áll zárt vértessisak s a felett hármas levelű és öt ágú korona; míg a czímert jobbról kék és arany, balról veres és ezüst foszlányok diszítik».
A czímeres nemeslevelet Keresszegi István, szilágy-kerületi senior mutatta be a megyék közgyűlésén. 1756-ban Zoványi Józsefnek, a szilágykerületi ref. egyházak seniorának az összes lelkészek nevében előterjesztett kérelmére Mária Terézia királynő ezt a nemeslevelet – a Rákóczi György s Apafi Mihály megerősítő leveleivel együtt – hiteles alakban kiadatta s azt Közép-Szolnok vármegyének 1756 junius 24-dikén tartott ülésén hirdették ki. 1803-ban fürtös-almási Debreczeni Dániel, varsolczi ref. lelkész kérelmére II. Ferencz császár és király adatta ki az illetőnek, hogy a jogait érvényesítse.
Faggyas István, a szilágyi kerület főesperese s Dombi János, azon kerület jegyzője. Magyar-Keczelen, 1803 február 5-dikén, állították ki a parancsra hiteles és hű másolatban a nevezetes nemeslevelet.*
V. ö. Turul, XV. (1897) Lehoczky Tivadar közleménye, 192–94. lapon. Erdélyi ref. papok fiú és leánymaradékainak czímeres levele, Bethlen Gábortól (1629 julius 12.), melylyel az összes erdélyországi ref. papok fiú- s leánymaradékait megnemesíti s nekik czímert adományoz.
II. József e privilegiumot aztán úgy értelmezte, hogy csak azokra vonatkozik, kik e privilegium keletkezésének idejében már mint papok működtek.*
Vajda L.: Erdélyi polgári törvények históriája, 312. l.
