1. Népnevelés.
1. Népnevelés.
A népiskolai tanfelügyelőség felállításakor Közép-Szolnok, Kraszna és Kővár vidéke egy tankerületet alkotott. Az 1868. évi XXXVIII-dik t.-cz. életbeléptetése előtt a népiskolai ügy vármegyeszerte meglehetősen gyönge lábon állt, jóllehet nem egyszer történtek szorgalmazó intézkedések annak javítása iránt. 1784 márczius 30-dikán Ippon tartott parcialison báró Inczédi Zsigmond, főgondnok, indítványára határozatilag kimondják, hogy a gyermekeik iskoláztatását elhanyagoló szülőket külhatóságilag is kényszerítsék gyermekeik iskoláztatására; ezzel kapcsolatosan az iránt is intézkedtek, hogy a papok felelet terhe alatt szoros figyelmet fordítsanak az iskolákra és a tanítóknak a nevelés ügyében segítséget nyújtsanak.* Az iskolamulasztások ügye kísért állandóan. A szeődemeteri eklézsiai gyűlésben 1788 május 25-dikén azt végezték, «hogy minden szüle, a kiknek arra való gyermekeik vannak, oskolába jártassa, ha pedig nem akarná, erőszakosan is arra kötelezik.» Az 1790 deczember 12-diki gyűlés hasonlóképen meginti a szüléket, «hogy gyermekeiket taníttassák s oskolában jártassák.»* A sámsoni ev. ref. domesticum consistoriumnak 1827 julius 12-dikén hozott határozatával megkeresik Kis János, ottani lelkészt, a kathedráról 554hirdesse ki, hogy «a mely szülék gyermekeiknek oskolába való feljártatásában annyi szépen való intés után is engedelmeskedni nem akarnak, azok a járásbeli szolgabírónak fognak feljelentetni és akkor a nemesek constitutionalis, a nemtelenek testi bűntetéssel is arra fognak biratni, hogy gyermekeiket oskolába járassák.»
A szeődemeteri ev. ref. egyház 1760–1802-diki anyakönyve, 40. l.
A szeődemeteri ev. ref. egyház 1760–1802-diki anyakönyve, 40. l.
Közép-Szolnok vármegyének 1845 szeptember 29-dikén id. Wesselényi Farkas báró elnöklete alatt tartott űlésén báró Wesselényi Miklós, táblabíró, a vármegye rendeinek fájdalmasan panaszolja, hogy «bár a Zsibóra néhai szülei adakozásából virágzóra alapított népiskolát teljes igyekezettel törekedett még virágzóbbá s mintaiskolává» tenni, majd kisdedóvót alapított, a szülők «bűnös hidegségük s hanyagságuk miatt» sem az egyik, sem a másik intézetbe nem járatják gyermekeiket, jóllehet a szüléket a járási alszolgabiró is kényszerítette. A gyűlés a felséges főkormánynak 1821. évi április 26-dikán 11.586. sz. a. kelt rendelete alapján intézkedik, melyet a négy főszolgabíróhoz küld, hogy annak nyomán a falusi iskolákat különös gondoskodásuk alá vevén, ha másképen nem lehet, testi büntetéssel is kényszerítsék rá a tudatlan szüléket, hogy gyermekeiket az iskolába s kisdedóvóba járassák. Az iskolába járás idejét, tehát a tankötelezettség tartamát a 7-dik évtől a 12-dik évig állapították meg. Úgy látszik, a guberniumnak kiterjedt a figyelme arra is, hogy a népiskolákat meglátogattassa, a miről a szilágyszolnoki ev. ref. egyház irattárában levő következő levél is tanúskodik: «Katona Zsigmond gubernialis consiliarusnak a zoványi ref. egyházhoz 1819 julius 9-dikén írt levele, Die 13. julii. Gubernialis Consilearius méltóságos Katona Zsigmond úr eő Nagyságának érkezett ilyen levele a zoványi szent eklézsiához: Külső titulus: A zoványi reformata szent eklézsiának. Compellatio: a zoványi venerabilis eklézsiának! Nem hagyhatom el ezen környéket arra való visszaemlékezés nélkül, hogy a nemes eklézsia gyülekezete előtt bizonysága 555voltam növendék gyermekeik próba-adásának. Hogyha a felsőbbség tetszésénél fogva tett rendeléseimnek nyomós követéseiben az eklézsiai előljárók szorgalmatosak és az atyák gyermekeik javuk iránt érzékenyek lesznek, még tökéletesebb neveltetésekhez s taníttatásokhoz van reménységem, arról fogom mérni itten való fogadtatásom kedvességét, ha távolról is igyekezetüket az előljáróknak, tanítóknak és azokhoz viseltető engedelmességüket érthetem a szülőknek. Bizonyságáúl az én gyermekeikhez viseltető szeretetemnek egyebet most ezen pár könyvnél nem ajánlhatok, ezt is pedig úgy, hogy azt ne csak a tanító, hanem a könyv szerzésére tehetetlen gyermekek is használják és tanúljanak belőle. Az Iskolai Vezért az iskolának küldöm. A rendre egymást felváltó tanítók, ha azt figyelemmel megolvassák, szolgálatukat foganatosabbá tehetik, tanítványaikat kevesebb fáradsággal előmenetelesebben oktathatják, melyet szívemből óhajtok és a venerabilis eklézsia előljáróinak, tagjainak s tanítóinak magamat szeretetükbe állandóúl ajánlván, egyenes indulattal maradok a Venerabilis Eklézsiának Somlyón, julius 9-dikén, 1810. szíves jóakarója Katona Sigmond m. p.»
Bod Péter az iskolákról, a reformáczió korában, írván, kiemeli Tasnádot, mint a mely hely ama városok közé tartozott, hol 15, 20, 40 diákot is elláttak élelemmel.*
Bod Péter: Eccl. Hist. 226. l. Erd. múz. kézirattár.
Az első iskola a Szilágyban a reformáczió után Tasnádon volt. Szegedi Kis István tanított benne s kétségkívül e tájt a ref. egyházakkal iskolák is keletkeztek, melyeknek azonban alig maradt emlékezetük. (Tudjuk, hogy Ilosvai S. Péter Kusalyban volt iskolamester.)
Az 1681 január 12-dikén Margitán tartott közzsinat azt határozta, hogy Zilah ne menjen ki a superintendentiából rektorért, mert vannak a debreczeni főiskolában alkalmas és tudós ifjak, különben megfosztják. Ugyanitt hozták azon végzést 556is, a mely szerint a zilahiak három ügyét: Diviki tiszteletes úr admissiojáról, Rozgonyi lelkész megmaradásáról és a rektor kosztjáról, lássák el előbb az egyházmegyei zsinaton s csak akkor felebbezzenek ide, ha valamely félnek nem fog tetszeni az eredmény.*
Tt. ev. ref. I. 58. l.
Az 1699 szeptember 27-dikén Krasznán tartott közzsinat elhatározta, hogy a zilahi első pap ne tartsa többé koszton a rektort, miután az sok alkalmatlansággal jár s e superintendentiában nincs is szokásban, hanem fizessen a koszt helyett 25 forintot, 25 véka búzát, egy szalonnát és 43 veder bort. A melyik pap akarja, tovább is fentarthatja a rektor kosztolását, csakhogy ne úgy legyen a dolog, a mint a rektor akarja, hanem a mint a pap.*
U. o. 78. l.
A török idők, belső mozgalmak, mint minden téren, úgy főként az egyházi s iskolai szervezetben is szomorú dúlásokat tettek. Az egyházi s tanügyi állapotok nemcsak nálunk, hanem országszerte csak a legújabb időben mutatnak nagyobb fejlődést.
A nagy Wesselényi volt az, a ki népnevelésünk ügyéért a legtöbbet tett s voltakép az ő idejével kezd az lendületet nyerni.
Wesselényi Miklós Gräfenbergből 1842 május 31-dikén kelt levelével* két rokon kéréssel járúl Közép-Szolnok rendeihez. Mindkettő a nevelést érdekli, «azon ügyet, melyet nemzet bűntetlenűl el nem hanyagolhat.» «Sehol sem oly szükséges a nevelés, mint nálunk – hangsúlyozza. – Nekünk ugyanis – úgymond – nemcsak értelmes, a haza szolgálatára s kifejlődésünk előmozdítására képes egyéneket kell – úgy mint más nemzeteknek – polgárainkból nevelni, hanem polgárokat kell nevelnünk oly egyénekből, kik műveletlen s értetlenségük és helyzetük szülte érzeteik által s nyelvük miatt nemzetünk 557tagjai s következőleg polgártársaink közé korántsem számíthatók. Csak a nevelés, a népnevelés azon mód, mely által mind egyfelől azon főellenségünket, mi szellemi s anyagi előhaladásunkat leginkább gátolja s mi legtöbbeket késztet nyugtalanságra, t. i. az értetlenségét legyőzhetjük; mind pedig másfelől legnagyobb veszélyt hozható betegségünket legbiztosabban s csakis e módon orvosolhatjuk. Oly gyengeség s oly betegség pedig ez, mi előre nem látható s vétkes hanyagság következésében immár oly fokon áll, hogy ha az orvosolhatás már csak alig létező, e végső idejét nem használjuk, kétségen kívül nemzetiségünk s polgári létünk dicsnélküli elhunyta követendi. És e betegség, e sorvasztó nyavalya kevés számból álló maroknyi voltunk; kicsiny, maroknyi számunk, mondom, szemben oly sokkal számosabb idegen, sőt ellenséges irányú, érzetű, rokonságú s nyelvű lakosival hazánknak. Magyarhon tizenegy millió lakosi közt alig több egy harmadánál magyar s Erdély két milliónyi népességének felénél több oláh; a szászok, görögök, zsidók s czigányok leszámításával mi kevés marad, ki nyelvére, érzetére s érdekeire nézve magyar, kitől reményleni, kiben bízni lehet s kitől félni nem kell. E számunk oly szomorúan kicsi, miszerint csaknem nevetséges, hogy azt nemzetet tevőnek, s nemzetül sokáig fenmaradhatónak képzeljük, ezen szinte csak paródiáját erős és hatalmas nemzetet képezni képes tömött tömegnek. E parányi számunkat nagyítani, terjeszteni erőszak és hatalom-szülte módok kezünkben nincsenek, ilyenekre jogunk se igen, hatalmunk még kevésbbé van, mert ilyenekre mi igen gyengék vagyunk, amazok igen erősek, s ilyen módok oly szunnyadó erőket ébresztő ellenhatást szűlnének, mi minket összezúzhatna. Kettőztetni, sőt sokszorozni csekély számunkat s a milliókból álló idegen ajkú, legfőbbként e miatt velünk szemben s ellenségesen álló lakosiból honunknak magyarokat s velünk rokon érzetű s érdekű polgárokat képezni egyedüli mód a népnevelés. Népiskolákban s főként 558kisdedóvó-intézetekben könnyen, minden erőltetés nélkűl, sőt ez útat kedveltté téve, lehet idegen ajkú honosainkat magyarúl tudókká és beszélőkké tenni. A magyarúl tudók és beszélők pedig könnyen magyarokká is válnak, hogyha azon helytelen nyomást és kizárást, mi alatt most nyögnek s mi őket tőlünk leginkább idegeníti, megszűntetjük (mit, hogy megtörténik, reménylenünk lehet és kell). Ezen nézetek következtében meggyőződve, miszerint nevelés által egyrészről hasznos és szükséges tudást alapos módon terjeszteni, minden nemzeti értelmiség öregbedését eszközölni, másrészről a népnek erkölcsi javítása mellett a nemzetiséget s így nemzetünket terjeszteni, nagyítani, a teendőknek legelsőbbikei. Arról is meg vagyok győződve, miszerint mind egyes személy, mind törvényhatóság leginkább úgy teljesíti a haza iránti kötelességét, hogy ha egész buzgósággal tesz mindent, mit csak tennie módjában van, mind nevelő-intézetek javítása s öregbítése, mind népiskolák s kisdedóvó-intézetek létesítése körűl». Aztán a rendeket két vállalat pártolására kéri. «Az egyik tárgyazza zilahi iskolánkban egy jogtanári széknek felállítását, a másik egy ugyancsak Zilahon létrehozandó oly kisdedóvó-intézet, mely más ily intézetek mintájáúl, mind pedig és főképen kisdedóvók s néptanítók képzetére szolgáljon. E két vállalat tömérdek hasznos volta iránt több és hosszabb szólás a tek. rendek helyes felfogásuk, bölcseségük, valamint minden jó és magasztos iránti meleg érzésük elleni vétség lenne. Hazafiui bizodalomteljes kérésemet csak az említett vállalatok létrehozatalának valóban könnyű módja előterjesztésével fejezem be. A jogtanári székét kétharmadában én s szeretett két rokonom, báró Wesselényi Ferencz és Farkas megalapítottuk; csak egy harmada, azaz 108 ezüst forintnak tőkéje, vagyis 1800 conv. forint van még alapítandó. Mi ezen csekély mennyiség a tek. rendek buzgóságához és tehetségéhez képest. A zilahi kisdedóvó-intézetet fölszólításomra a város valódi nemes buzgósággal már csaknem egészben megalapította. Annak tettleges létrejöttére, azt 559hiszem már 1000 ezüst forintnyi tőkénél többre szükség nem leend; azon intézetnek pedig a kisdedóvókat és népnevelőket képzővé válása mintegy 3–4 ezer ezüst forinttal eszközölhető. Ez összeg is, a roppant hasznot s áldásdús sikert s a tek. rendek hazafiságát s buzgalmát tekintve, valóban csekély». Önhasznunkat – fejezi be szép levelét – s a haza, emberiség és jövő kor javát bizonyosan eszközlendő ezen vállalatokat a rendekre bizza s munkás kezeik közé teszi le.
Közli Szikszai Lajos. Szilágy. 1883. 35. sz.
Ugyanonnan, deczember 22-dikén, írja Hunyad vármegyének, hogy Zsibón már jó sikerrel működik a kisdedóvó-intézet, a hol kisdedóvók gyakorlati kiképzést nyerhetnek. Ha a rendek «négy képezendő kisdedóvóra alapítványt» tesznek «s ezeket Zsibón szándékoznak képeztetni», ebben az esetben kettőnek élelemmel s lakással ingyen ellátását édes kötelességének fogja tartani.*
Szilágy. 1883. 31. sz.-ban a levelet közli: Szikszai Lajos.
Wesselényi Miklós báró 1843-ban kiadott Szózatában a népiskoláknak egyik czéljáúl az alkotmánytannak, másikul a magyar nyelvnek tanítását tűzi ki, mert ezek nevelik a fölszabadított jobbágyokat s idegeneket a haza hű fiaivá.
Dr. Borsos Márton, Közép-Szolnok várm. főorvosa, 1838-ban A csecsemő és az első gyermekkor czímen írt könyvében a kisdedóvó intézetekkel szintén lelkesen foglalkozik s azok létesítése érdekében izgatott.
Közép-Szolnok vármegye népoktatási állapota az 1869-dik év végén a következő: a tankötelesek száma volt összesen 17,900. Kor szerint: 6–12 éves fiú 6800, leány 6100; 13–15 éves fiú 2600; leány 2400; vallás szerint: róm. kath. 640, gör. kath. 10,628, helv. hitv. 6091, ág. hitv. evang. 120, izr. 421, együttesen 17,900; nyelv szerint: magyar 7152, német 120, román 10,628, együttesen 17,900. Az 1872-dik év végén pedig a tankötelesek száma volt összesen 19,630. Kor szerint: 6–12 éves fiú és leány 13,693, 13–15 éves fiú és leány 5937. Az 1868/9-dik 560tanévben tényleg iskolába járt 4200 fiú és 2800 leány, összesen 7000. Ezek között volt vallás szerint: róm. kath. 370, gör. kath. 3700, helv. hitv. 2728, ág. hitv. evang. 73, izr. 129, együttesen 7000; anyanyelv szerint: magyar 3227, német 73, román 3700, együttesen 7000. Iskolába nem járt fiú 5200, leány 5700, összesen 10,900. Ezek között volt vallás szerint róm. kat. 270, gör. katholikus 6928, helv. hitv. 3363, ág. hitv. 37, izraelita 292, együttesen 10,900; anyanyelv szerint magyar 3925, német 37, román 6928, együttesen 10,900. Az 1871/2-diki tanévben pedig tényleg iskolába járt 5528 fiú, 3999 leány, összesen 9527; vallásuk szerint: róm. kath. 387, gör. katholikus 5353, gör. keleti 192, helv. hitvallású 3399, ág. hitv. 82, unitárius 2, izraelita 162, együttesen 9527; anyanyelvük szerint: magyar 3808, német 229, román 5459, együttesen 9527. Iskolába nem járt 4800 fiú, 5303 leány, összesen 10,103. Az 1868/9-dik tanévben volt 156 iskola; saját házában 141, bérházban 15; továbbá volt 3 faiskola és 66 iskolakert. Taneszközök: 120 fekete tábla, 90 fali olvasótábla, 32 fali térkép, 7 földgömb, 10 könyvtár. Az 1871/2-dik tanévben pedig volt 181 iskola; saját házában 163, bérházban 18; volt 8 faiskola, 127 iskolakert. Taneszközök: 175 fekete tábla, 150 fali olvasótábla, Magyarország fali térképe 75 és Európáé 65, Magyarország kézi térképe 165, 53 földgömb; 65 természetrajzi és 52 természettani fali tábla; 27 láda természettani eszköz; 36 számoló-gép, 15 könyvtár. Az 1868/9-diki tanévben az iskolák jellege volt: 5 róm. kath., 95 gör. kath., helv. hitv. ref. 54, izraelita 2, együttesen 156; az 1871/2-diki tanévben pedig 5 községi, 6 rám. kath., 107 gör. kath., 57 helv. hitv. ref., 1 ág. hitv., 5 izraelita (magán), együttesen 181. A tanítás nyelve volt az 1868/9-diki tanévben: magyar 60, román 72, magyar-német 7, magyar-román 17 iskolában; az 1871/2-diki tanévben pedig magyar 68, román 92, magyar-német 5 és magyar-román 16 iskolában. Az 1868/9-diki tanévben működött 148 rendes és 4 segédtanító, összesen 152; 561az 1871/2-diki tanévben pedig 169 rendes és 5 segédtanító, összesen 174.
Kraszna vármegye népoktatásügyi állapota az 1868/9-diki tanévben a következő volt: a tankötelesek száma volt összesen 10,179, kor szerint: 6–12 éves fiú 3621, leány 3196; 13–15 éves fiú 1782, leány 1580; vallás szerint: róm. kath. 988, gör. kath. 4979, helv. hitv. 3933, ág. hitv. evang. 55, izraelita 224, együttesen 10,179; nyelv szerint: magyar 5160, német 40, román 4979, együttesen 10,179. Az 1871/2-diki tanévben a tankötelesek száma volt összesen 10,814, kor szerint: 6–12 éves fiú és leány 7735, 13–15 éves fiú és leány 3079. Tényleg iskolába járt az 1868/9-diki tanévben 2308 fiú, 1704 leány, összesen 4012; vallásuk szerint: róm. kath. 547, gör. kath. 1817, helv. hitv. 1562, ág. hitv. 41, izraelita 45, együttesen 4012; anyanyelvük szerint: magyar 2176, német 19, román 1817, együttesen 4012. Iskolába nem járt 3095 fiú, 3072 leány, összesen 6167; vallásuk szerint: róm. kath. 441, gör. kath. 3162, helv. hitv. 2371, ág. hitv. 14, izraelita 179, együttesen 6167; anyanyelvük szerint: magyar 2984, német 21, román 3162, együttesen 6167. Az 1871/2-diki tanévben tényleg iskolába járt 3075 fiú, 1978 leány, összesen 5053; vallásuk szerint: róm. kath. 541, gör. kath. 2938, gör. kel. 1, helv. hitv. 1459, unit. 1, izr. 113, együttesen 5053; anyanyelvük szerint: magyar 1782, német 122, román 2939, együttesen 5053. Iskolába nem járt 2159 fiú, 3602 leány, összesen 5761. Volt az 1868/9-diki tanévben 77 iskola; saját házában 76, bérházban 1; 7 faiskola, 11 iskolakert. Taneszközök 73 iskolai irótábla, 40 fali olvasótábla, 42 fali térkép, 5 földgömb, 2 könyvtár. Az 1871/2-diki tanévben volt 91 iskola; saját házában 82, bérházban 9; 18 faiskola, 67 iskolakert. Taneszközök: 84 iskolai irótábla, 77 fali olvasótábla, 25 számoló-gép, Magyarország és Európa fali térképe 86, Magyarország kézi térképe 120, 43 földgömb; 36 természetrajzi és 28 természettani ábra; 23 láda természettani eszköz, 5623 könyvtár. Az 1868/9-diki tanévben volt 7 róm. kath., 42 gör. kath., 27 helv. hitv. ref., 1 izr., összesen 77; az 1871/2-diki tanévben pedig 10 községi, 7 róm. kath., 44 gör. kath., 27 helv. hitv. ref., 3 izr. (magán), összesen 91. A tanítás nyelve volt az 1868/9-diki tanévben: magyar 34, román 42, magyar-német 1 iskolában; az 1871/2-diki tanévben pedig magyar 44, román 41, magyar-német 2, magyar-román 4 iskolában. Működött az 1868/9-diki tanévben 76 tanító és 1 tanítónő, összesen 77; az 1871/2-diki tanévben pedig 78 rendes és 12 segédtanító, összesen 90; egy helyen nem volt tanító.
Szilágy vármegye népoktatási állapota az 1890/1-diki tanévi adatok szerint a következő: a tankötelesek száma volt összesen 29,564. Kor és nem szerint: 6–12 éves fiú 11,722 és leány 11,014; 13–15 éves fiú 3586 és leány 3242; vallás szerint: róm. kath. 1779, gör. kath. 16,531, gör. kel. 1222, helv. hitv. 8519, ágost. hitv. 86, unitárius 4, izraelita 1423, együttesen 29,564; nyelv szerint: magyar 11,390, román 17,753, tót 421, együttesen 29,564. Az 1897/8-diki tanévben pedig a tankötelesek száma volt, összesen 39,349. Kor és nem szerint: 6–12 éves fiú 14,128 és leány 13,948; 13–15 éves: fiú 5777 és leány 5496; vallás szerint: róm. kath. 2126, gör. kath. 22,767, gör. kel. 1820, helv. hitv. 10,688, ágost. hitv. 111, unitárius 4, izraelita 1833, együttesen 39,349; nyelv szerint: magyar 14,157, német 101, román 24,587, tót 504, együttesen 39,349. Az 1890/1-diki tanévben járt az elemi népiskolába: fiú 8077, leány 6563, összesen 14,640; általános ismétlő iskolába: fiú 1759, leány 1826: iparos tanoncz-iskolába: fiú 421, összesen 4001; polgári fiúiskolába 90, felső népiskolába leány 32, összesen 122; középiskolába 212, összesen 212. Helyben iskolába járt összesen 18,975. Vallásuk szerint: róm. kath. 1319, gör. kath. 9911, gör. kel. 602, helv. hitv. 6516, ágost. hitv. 65, unitárius 4, izraelita 558, együttesen 18,975; anyanyelvük szerint: magyar 8289, román 10,517, tót 169, együttesen 18,975. Iskolába nem járt: fiú 4754, leány 5835, 563összesen 10,589. Iparos tanoncziskolába járt: előkészítő osztályba 48, I–III-dik osztályba 373; polgári iskolába a IV-dik osztályba: fiú 12. Az 1897/8-diki tanévben pedig az elemi mindennapi népiskolába járt: fiú 9500, leány 8467, összesen 17,967; az általános ismétlő iskolába: fiú 2681, leány 2666; az iparos tanoncziskolába: fiú 402, e háromféle iskolába összesen 5749; a polgári iskolába: fiú 129, leány 104, összesen 233; középiskolába 243. Helyben iskolába járt összesen 24,192; vallásuk szerint: róm. kath. 1601, gör. kath. 12,407, gör. kel. 812, helvét hitv. 8363, ág. hitv. 99, unitárius 7, izraelita 903, együttesen 24,192; anyanyelvük szerint: magyar 10,708, német 91, román 13,219, tót 174, együttesen 24,192. Iskolába nem járt: fiú 6950, leány 8207, összesen 15,157. Az 1890/1-diki tanévben tényleg iskolába járt 18,975; legalább 8 hónapig följárt 14,974, 8 hónapnál kevesebb ideig járt 4001. A tanuláshoz szükséges könyvvel stb. bírt 16,680; tankönyvekkel stb. nem bírt 2295. Elkövetett félnapi igazolatlan mulasztás volt összesen 130,937; ebből fölmentettek 120,151 esetet, pénzbírsággal büntettek 10,786 esetet. A bírság-pénzeket illetve befolyt 788 forint. Irni és olvasni tudott 12 éves tanuló 2227. A tantermek száma összesen 332; saját házában volt 283 iskola, bérházban pedig 19. Természetbeli lakást kapott 288 tanító, lakbért kapott 30. Faiskola volt 242, iskolakert 3, tornatér 190. Taneszközök: iskolai irótábla 341, a vall. és közokt. min. által kiadott szemléltető kép 14, fali olvasótábla 446, számoló-gép vagy fali tábla 232; Magyarország fali térképe 250, Osztrák-Magyar monarchiáé 149, Európáé 152, föld öt részeé 93, földgömb 143; természetrajzi fali táblák 204, természettani 138, szépirás és rajz 254/107; testgyakorló eszközök: gyűjtemény 30, iskolai könyvtár gyűjtemény 85, népkönyvtár 22. Ezeken kivül 1 tellurium, 1 planetarium, Szilágy vármegye térképe 243, 294 kézi atlasz, Magyarország 76, Osztrák-Magyar monarchia 5, Európa 11, Ázsia 10, Afrika 9, Észak- és Dél-Amerika 9–9 és Ausztrália fali térképe 7. 564Ellenben az 1897/8-diki tanévben tényleg iskolába járt összesen 24,192, legalább 8 hónapig följárt 19,114, 8 hónapnál kevesebb ideig járt 5078. A tanuláshoz szükséges könyvvel stb. bírt 19,302, tankönyvekkel stb. nem bírt 4890. Elkövetett félnapi igazolatlan mulasztás volt összesen 126,519; ebből fölmentettek 122,547 esetet, pénzbírsággal büntettek 3972 esetet. A birságpénzeket illetve befolyt 879 forint 20 krajczár. Irni és olvasni tudott 12 éves tanuló 2237. A tantermek száma összesen 346. Az 1890/1-diki tanévben volt a megyében összesen 300 elemi, ezek között 10 állami, 18 községi, 16 róm. kath., 175 gör. kath., 12 gör. kel., 65 helv. hitv. ref., 1 ágost. hitv. ev., 1 izraelita és egyesületi 2; 1 felső nép-, 1 polgári, 268 vegyes, 17 tisztán fiú és 17 tisztán leányiskola, az 1897/8-diki tanévben pedig összesen 303 elemi, ezek között 49 állami, 4 községi, 16 róm. kath., 166 gör. kath., 12 gör. kel., 49 helv. hitv. ref., 1 ágost. hitv. ev., 3 izraelita, magán engedélyezett 2 és egyesületi 1; 2 polgári; 252 vegyes, 27 tisztán fiú- és 26 tisztán leányiskola. Az egészségtant 161, a házi ipart pedig 119 iskolánál tanították. Az 1890/1-diki tanévben a tanítás nyelve volt: magyar 110, német 1, román 188, tót 2 és német-magyar 1 iskolában. A nem magyar tannyelvű elemi iskolákban a magyar nyelvet sikerrel tanították 167, siker nélkül 25 iskolában, ellenben az 1897/8-diki tanévben az iskolák jellege volt: állami 50, községi 5, róm. kath. 16, gör. kath. 166, gör. kel. 12, helv. hitv. ref. 49, ág. hitv. ev. 1, izraelita 3, magán engedélyezett 2 és alapsz. egyesületi 1; a tanítás nyelve volt: magyar 123, német 1, román 179, tót 2 iskolában. A nem magyar tannyelvű elemi iskolákban a magyar nyelvet sikerrel tanították 171, siker nélkül 11 iskolában. Az 1890/1-diki tanévben a tanítók száma volt összesen 318, ezek között állami 17, községi 33, róm. kath. 18, gör. kath. 168, gör. kel. 11, helv. hitv. ref. 67, ág. hitv. ev. 1, izraelita 1 és alapsz. egyesületi 2; az 1897/8-diki tanévben pedig a tanítók száma összesen 340, ezek között állami 85,565községi 10, róm. kath. 19, gör. kath. 158, gör. kel. 12, helv. hitv. ref. 42, ág. hitv. ev. 1, izraelita 3, magán engedélyezett iskolánál 2 és alapsz. egyesületi 1. Az 1897/8-diki tanévben volt 2 polgári iskola: 1 állami és 1 községi; a növendékek száma: 158 fiú és 113 leány; a tanárok száma összesen 15; a fentartási költség volt összesen 16,955 forint.
Az elemi iskolák fentartási költsége ez idő szerint több, mint 200,000 frtra tehető, a mely összegnek fele az állami iskoláknak jut. Az elemi iskolák ingatlanai mintegy 400,000 forint értéket képviselnek s ennek az az összegnek több, mint negyedrésze esik az államiakra.
Az 1893. XXVI. t.-cz. életbe lépte óta felekezeti iskolák tanítóinak segélyezésére az állam 17,000 forintnyi évi segélyt fordít.
Állami elemi iskolák működnek ma már a következő helyeken: Balla, Benedekfalva, Böősháza, Bürgezd, Czikó, Diósad, Egrespatak, Ér-Kávás, Ér-Mindszent, Ér-Szentkirály, Ér-Szodoró, Görcsön, Hadad, Hadad-Nádasd, Ilosva, Ipp, Kémer, Kraszna, Kraszna-Czégény, Kraszna-Horváth, Magyar-Goroszló, Magyar-Valkó, Menyő, Nagy-Paczal, Nyirsid, Perecsen, Sarmaság, Sámson, Sülelmed, Szeődemeter, Szilágy-Cseh, Szilágy-Kövesd, Szilágy-Nagyfalu, Szilágy-Somlyó, Tasnád-Szarvad, Varsolcz, Vármező, Völcsök, Zálnok, Zilah, Zsibó.
Szilágy-Somlyón áll. felső leány-, Zilahon áll. polgári leányiskola is van. Az állami iskolákba 6900 gyermek jár.
Az 1890/1-diki tanévben kisdedóvó-intézet volt Ördögkúton, Tasnádon és Zilahon egyleti, Szilágy-Somlyón pedig községi; a növendékek közt volt 129 fiú és 120 leány, összesen 249. Ezen intézetek fentartására 3743 forintot fordítottak. Ellenben az 1897/8-diki tanévben kisdedóvó-intézet volt Ákoson, Bagoson, Sámsonban és Tasnádon törvényhatósági; Benedekfalván és Ördögkúton egyleti; Krasznán és Szilágy-Csehben állami; Szilágy-Somlyón és Zilahon községi; Zsibón pedig 566magán óvó-intézet (ma már állami). E községekben volt óvodaköteles fiú 973, leány 980, összesen 1953; járt ezen óvó-intézetekbe 350 fiú, 428 leány, összesen 778; otthon állandó és kellő gondozásban részesült e községekben 270 fiú, 285 leány, összesen 555; óvás és gondozás nélkül volt 353 fiú, 267 leány, összesen 620. Az intézetek fentartására 9367 frtot fordítottak.
Az 1897/8-diki tanévben iparos-tanoncziskolát tartottak fenn ezek a községek: Szilágy-Cseh, Szilágy-Somlyó, Tasnád, Zilah és Zsibó. Az egész tanév alatt beirva volt összesen 395 tanuló, kik közűl befejezte a tanévet összesen 313. A beirt tanulók között volt az iparágak szerint: 1 aranyozó, 45 asztalos, 5 ács, 18 bádogos, 1 bognár, 5 borbély-fodrász, 34 czipész, 77 csizmadia, 6 fazekas, 2 fésűs, 2 gépész, 4 gubás, 4 hentes, 3 kádár, 1 kalapos, 4 kárpitos, 13 kerékgyártó, 30 kereskedő, 1 kertész, 3 kéményseprő, 34 kovács, 21 kőmíves, 1 könyvkötő, 2 köteles, 7 lakatos, 3 mészáros, 1 nyomdász, 4 órás, 1 puskamives, 2 rézöntő, 7 sütő, 27 szabó, 6 szíjgyártó, 3 szobafestő, 1 szűcs, 15 timár, 1 üveges, összesen 395. A tanítók száma volt összesen 18; az iskolák fentartási költsége összesen 4227 frt 41 kr; segélyt kaptak az iskolák az állampénztárból 2170, a vármegyei ipar-alapból 150, a községet kivéve más forrásból 638 frt 40 kr, összesen 2958 forint 40 krajczárt.
A Zilahon létező kereskedő tanoncziskolát a zilahi kereskedő-társulat tartja fenn; alapították 1872-ben. Az 1897/8-diki tanévben ide beiratkozott tanulók száma összesen 16, kik közűl 11 be is fejezte az évet. A tanítók száma e tanévben 3 volt; az iskola fentartására összesen 429 forint 1 krajczárt fordítottak. Segélyt kapott az iskola az állampénztárból 200, tandíjból és más forrásból 229 forint 1 krajczárt, összesen 429 forint 1 krajczárt.
Zilahon a m. kir. állami tanítóképző-intézet 1870 november 8-dikán nyilt meg; a negyedik tanfolyamot, mint a többi társintézetnél, 1883-ban állították fel. Az első évben 20 növendéke 567volt, évenkint átlag 50. 1892-ben beszűntették. Most a mindinkább mutatkozó tanítóhiány miatt visszaállításán fáradoznak.
Vármegyéinknek első ízben kinevezett kir. tanfelügyelője Kerekes József, kir. tanácsos volt, a ki 1894-ig működött.
