5. Nyelvjárás.
5. Nyelvjárás.
A szilágysági nyelvjárás a felsőtiszaival egyezik. A felsőtiszai azonban a székelylyel s újabb időben a palóczczal keveredett. Tisztán a felsőtiszai nyelvjárás ma már csak Zilahon s közel vidékén maradt meg. Nyelvjárásunknak legszembeötlőbb sajátságai figyelhetők meg általában a Tövishátán, pl. Deésházán, Diósadon, Szilágyfőkereszturon s a Berettyó-mentén, különösen Nagyfaluban. E helyek tájszólása leginkább elüt más helyeink magyar lakóinak nyelvjárásától.
A Zilahvidéki nyelvjárást rendszeres tanulmány tárgyává 719tette László Géza, a ki a legjellemzőbb sajátságokat a következőkben foglalta össze:
1. A nyelvjárásvidék északi része (a diósad-sarmasági kör) a nyilt e-vel szemben a palócz és székely kiejtésnek megfelelőleg zárt ë-t ejt, a hol az alföldi vagy a nyugati székely ö-t ejtene, de a zilahi már igen gyakran ejt e-t a felsőtiszaival megegyezően. Az e küzd itt már a zárt ë-vel annyira, hogy néha, a melyik szóban az egyik ë-t hangoztat, a másik kizárólag csak e-t használ.
2. A zártabb hangzókat annyira kedveli, hogy a legtöbb alsó és középső nyelvállással képezett magánhangzó helyett ejtenek egy fokkal zártabbat, a mely jelenség szintén észlelhető úgy a palócz, mint a székely nyelvjárási területen.
3. A hosszú hangzókat kedveli úgy a szótőben, mint a ragokban, a hol az irodalmi és köznyelv nem türné.
4. Nem szereti az ajakhangzókat s ezért úgy a palócz, mint a keleti székely nyelvjárásnak megfelelőleg gyakori az ü-nek i-vel való helyettesítése.
5. Az l szótag végén és szóvégen, ha utána még egy mássalhangzó következik, az o és ö s nagyon ritkán az u, ü, a és é után elesik (âszik, de âlma stb.). E tekintetben ép oly következetlen e nyelvjárás, mint a borsodi palócz vagy a keleti székely.
6. A palócz-székely -nott, -nól, -ni személynevekhez járuló helyhatározói ragok közül használatos honnan kérdésre a -nú(l), -nű(l); hol és hova kérdésre a -ni.
Az itt fölsorolt sajátságok majd mind föltalálhatók úgy a palócz, mint a székely nyelvjárásterületen, de hogy az ly helyett a palóczczal ellenkezőleg mindig j-t ejtenek, ez már vagy a székely, vagy, a mi valószinűbb, a felsőtiszai nyelvjárás hatására mutat. Van még több sajátsága, a mi a palócztól elüt; ilyen, hogy a -val, -vel mindig hasonul, hogy csak egyetlen diftongusa van (az ië^), de ez sem használatos az egész vidéken; a többi kettős magánhangzó helyén pedig 720csak erős nyujtást alkalmaz az egész vidék. Az i is elvesztette már palóczos palatálizáló hatását s csakis három szó tanuskodik arról, hogy egykor e hatás talán gyakoribb lehetett. E három szó: cinyëge, csinyál és inynya.*
László Géza: A Zilahvidéki Nyelvjárás, 5–6. l.
Ugyancsak László Géza után közlök itt egy adomát a nagy Wesselényiről diósadvidéki kiejtéssel:
«Hallotta-ë hírit koma, hogy ëccer az öreg Vesëlényi báró kiatta a borát árëndába ëgy széri embęrnek. Pęrszë kië^pzęlheti, hogy micsa fájin bôr vót a, mëgnyâlhatta vón utánna még a kiráj is a száját, de azë^r a báró mëghatta néki, hogy csak húsz krâjcárë^ mië^rje literit, hadd ihassë^k a szegë^ny ember is ikis jó bôrt. Oszt aszt is mëgmonta néki, hogy ëggy hét múlva jö^jjë^k vissza megë^n, mę szeretné tudni, hogy kél-ë jól a bora.
Há pęrszë hogy vettë^k ëggyre-másra, hogy ne kőtt vóna? Jön is a széri ember ëggy hét múlva, oszt mongya, hogy alig győzi mië^rni, ëgymáshátán áll az ember a hôrdója mellëtt. A báró aszonta néki, há’jól van, akkô há’ mië^rje magossabban. Magossabban is mië^rte biz űkęme, kapta magát, fętëtte ëggy mosószékre a hôrdót, de bizon csak úgy kőtt az akkor is, mind az ászokfárú. Mikô mongya a bárónak, hogy csak úgy hôrgyák aszt most is, a báró aszonta, hogy akkô há’ még magossabban kę mië^rni. Fel is vitte ű nagy kinnal a hijuba, azutám mëg a kokasüllőre a hôrdót, pég mâj mëgszakatt belé; mégis csak úgy kőtt a, hijába mië^rte magosabban. A báró mëg csak csudálkozott, hogy ojan jól kél a bora.»*
U. o. 68. l.
László Géza említett munkájában ismerteti e nyelvjárás hangtani, alaktani, jelentéstani, mondattani sajátságait. Több lapra terjedő szókincset, példabeszédeket, közmondásokat, szólásmódokat, táncznótákat, kurjantásokat, mesét s egy bethlemes játékot is közöl zilahi vagy diósadvidéki kiejtéssel.
