4. Külön féle szokások, babonák.
4. Külön féle szokások, babonák.
A Rézalján levő oláh falvakban van egy szép Krisztusmonda.
Május hó 1-jén (ó naptár szerint), Jeremiás próféta napján, egy magas csóvát erősítenek oda a kapufélfához annak emlékére, hogy egy alkalommal a zsidók el akarván fogni Krisztus urunkat, csóvával jelölték meg tartózkodása helyét. De midőn összegyültek, hogy elfogják, nem találtak rá a megjelölt helyre, mert az Isten rendeletéből minden háznál volt egy-egy csóva. Mikor az asszonyok kenyeret sütnek, akkor ama csóvát piszkafának használják.
A görcsöniek a harangszóra kalapot emelnek. Nyáron, ha nehéz felhő van közeledőben, felszaladnak a toronyba és mindaddig félre verik a harangot, míg az eső el nem áll. Ha ennek okát tudakolja valaki, ez a válasz: «Az jég elibe van öntve». A jégeső ellen másutt is harangoznak; Böősházán kedd este nem fonnak; a tüzek napját megünneplik. Némelyek pénteken nem fésűlködnek, mert attól tartanak, hogy elhúll a hajuk. Rábczán az asszonyok kedden este és pénteken egész nap nem fonnak. Vajas hét hétfőjén régi szokás szerint ma is bőjtölnek; e nap neve Lupariţa = lupáricza. A nagybőjt első keddén az asszonyok munkaszünetet tartanak. E kedd neve: Marţa dintre tunuri = márczá gyintrë tunurj (az ágyúk közötti kedd). – Ballán minden háznál van egy «kiságy», a mely nappala vetett, nagy ágy alatt foglal helyet. A nehéz beteget a kiságyba fektetik. Az ily beteg már tudja, hogy meghal. Erre czéloz ama szokásos mondás, hogy «ő kemét immár a kiságyba fektették». – Bagoson az óévet hosszan elharangoztatják; fölmennek a toronyba és ott egy óra hosszat énekelnek. Az új év első óráján a fiatalok hatalmas ostorpattogtatásokkal riasztják föl az alvókat, 714különösen ott, a hol vén leány van a háznál. Fájdalom, hogy átvették az oláhságtól a babonát. Nagy betegségben kuruzslókhoz, jóslókhoz fordúlnak; oláh papokkal miséztetnek; lopás esetén rostavetéshez fordúlnak s szentűl hiszik, hogy a kire fordúl a rosta, az a tolvaj. Alsó- és Felső-Kaznacson a leányok újévkor férjhez menetelük érdekében ólmot olvasztanak s azt vízbe eresztik. Az így nyert alakzatról azután a jövőre következtetnek. Szent Tivadar napján főtt mézes búzát visznek a templomba; kifüstölik az udvart, a gyümölcsöst; megnyírják a tulkokat szarvuk között. Szent György napján locsolódnak; csipkebokor-galyakat tesznek a kapuba, ajtóba és ablakba, hogy a boszorkányok el ne vihessék a tehenektől a tejet. Az istálló ajtaját bekenik levestikonnal és sertés-ganéjjal; az ajtó mögé teszik a sajtárt vízzel, reá egy deszkát, erre meg levestikont és sertésganéjt, hogy a boszorkányoknak ne legyen hatalmuk elvinni a tejet, hanem csak a vizet. Húshagyókon vacsora után a család minden tagja megeszik egy főtt tojást, hogy a bőjt kicsinynek tessék. Nagy ünnepek reggelén ezüst pénzről mosdanak, hogy arczuk tiszta legyen, mint az ezüst. Nagy szerencsétlenségtől tarthat a család, ha valamely tyúkja kukurékolni merészkedett. Ép azért ezt a tyúkot elfogják s megmérik vele a szoba hosszát. Ha e méréskor a tyúk feje érinti a szoba küszöbét, akkor a tyúknak nem szabad tovább élnie: levágják tehát s megeszik. Ellenben, ha a tyúk farka ér a küszöbre, akkor ezt vágják le s a tyúkot szabadon bocsátják. Ugyancsak ezen a vidéken húsvét első napján minden hívő a templomba siet korán reggel s itt a koczkára vágott misekenyérből és borból álló szentelt ételből egy kanállal vesz magához, aztán egy kis pohárban az otthon levő gyermekeknek és beteg családtagoknak is visz s csak ezután költik el a reggelit. A jobb módú asszonyok húsvét első napjának reggelén kalácsot, szalonnát, piros tojást és egy pár krajczárt osztogatnak a szegényebbeknek.
715CZIGÁNYÉLET A SZAMOS PARTJÁN A CZIKÓI SZOROSBAN.*
Czigányélet a Szamos partján a czikói szorosban. Fénykép után.
Reggeli mise után mindenki hazamegy s az egész 716faluban halotti csend uralkodik. Délután 2 órakor vecsernyére siet kiki, a mely után ismét az előbbi csend ált be. Pünkösdkor reggeli mise után kivonúlnak vetés-szentelésre. Az ezen alkalommal megszentelt vízből minden hivő visz haza; majd délután kimennek a mezőre s minden vetésüket befecskendezik a szentelt vízzel, hogy azokat a jó Isten óvja meg minden kártékony befolyástól. Keresztelő szent János születése napján minden háznál koszorút fonnak tejoltó galajból, még pedig minden családtag számára külön-külön s azt felhajtják a háztetőre. Ha valamely családtag koszorúja mindjárt első felhajtásakor nem marad a háztetőn, ez azt teszi, hogy ama családtag egy év lefolyása alatt meghal.
A szilágysági oláhok babonás voltáról is ír Zilahi Károly. Megemlíti, hogy hiszik a lelkeknek hazajárását s a lidérczet, mely a legvirágzóbb ifjút is elhervasztja. A molnárokat s a kondásokat gyanúsítják azzal, hogy ők értenek az efféle bűvös fogásokhoz. A megjelenésre kényszerített lidérczet egyébként meg tudják kötni oly módon, hogy a földbe vasvillát ütnek le. «Az üres házat meggyújtják, hogy az ördögnek helye ne legyen benne.» Az ajtón keresztűl seprűt fektetnek, mikor eltávoznak hazulról, hogy így minden veszélyes látogatástól óva legyenek. Betegségben sínylődők valami jegyet (szalagdarab, gomb, kilencz szem szilva stb.) löknek az útfélre, hogy a nyavalyától szabadúljanak s illetve arra szálljon az át, a ki megtalálja az eldobott jegyet. Pománában vízzel telt korsót, darab kenyeret tesznek az útfélre, ház elé, ünnepkor a módosak túrós lepényt osztogatnak a szegények közt.*
Kraszna vármegye jegyzőkönyvében is van egy babonáról szó: «Hát meggyógyulása után kérte-e Gencsy István az igéretet és Gencsy György kiadta-e?» A mire ez a felelet: «Nem adta, sőt inkább megijesztvén bátyját azt mondotta mind feleségéről, mind magáról, hogy in agone voltak bolondhagymázban és elhitte az olyan ember szavát (sub L. 1–18 testes dicunt). És aztán ebbeli keserűsége arra vitte vala Gencsy Istvánt, hogy ama régi babona szerint farkasinat vettessen és véghez is vitte volna, ha a felesége engedte volna». (Szgy.)
717Megvan az a babonás szokása is népünknek, hogy galyat szór arra a helyre, a hol valakit halálos veszedelem ért. – Erked sámsoni határszélén van a «Mihók feje» halom, a járó-kelők némelyike ma is egy száraz galyat dob reá. Állítólag azon helyen megöltek egy oláh kondást. – Felső-Széken a Rubin közepén van a la Fântâna Conului = láfuntiná konuluj (a kúp kútjánál), ennek közelében van egy halom, melyre a mellette elhaladó útasok egy-egy zöld ágat dobnak e szavakkal: «Na, Sferde, o creangă verde» = ná szfergyë o krjánga vergyë (ime Sferde, így hívták az illetőt, egy zöld lomb); mások: «Domnedieu să'lierte!» = dumnyezeu szel jertyë (az isten legyen iránta irgalmas!). – Alsó-Szopron az a nép szokása, hogy a mikor a Crucea Mochi = Krucsá Moki (Moka keresztje) nevű sírhalom mellett elhalad, egy-egy száraz ágat dob rá e szavakkal «Fiei ţěrna uşóră!» = fiëj czerná usare (Béke poraira!). – Kusaly Kaczó határrészében a ballai és m.-goroszlói szőlőhegyen összetalálkozásánál levő Hányásra a járó-kelők egy-egy galyat dobnak. E helyen állítólag egy útazó drótos tótot öltek meg s ide temették el.
Népünknél nem ismeretlen a kalákaféle.
Ha Krasznán valamely munkát gyorsan akarnak elvégezni, kalákát rendeznek. A kalákák rendesen népesek, mert az evésen-iváson kívűl tánczra is van kilátás. A ballaiak lakásaikat kőből és fából szintén «kalákában» építik.
Perecsenben a kapálást és aratást közösen végzik. Előbb az egyikét, azután a másik kapálni valóját végzik el. Hasonlóképen az aratást is.
Kraszna-Mihályfalván a nők a kendermunka némely részeit, így a dörzsölést és fonást közösen végzik. Itt is előbb az egyikét, aztán a másikét végzik el és valahányszor valamelyiköknél befejezték a munkát, mindannyiszor szűkebb körű tánczmulatságot rendeznek. A házi asszony megfogad 2–3 czigányt, a kik 3–4 koronáért reggelig is zenélnek. Kalákában 718végzik a szénagyűjtést, némelyek a hordást is, de azzal a különbséggel, hogy ilyenkor szó sincs czigányról, mulatságról. – Náprád lakosai ős régi szokás szerint Isten nevében segédkeznek egymásnak házépítéseknél, fahordás- vagy egyéb munkálatoknál. A munka befejeztével a gazda tehetsége szerint megvendégeli dolgozó társait. – A görcsöniek úgy osztják be tavaszi és nyári munkájukat, hogy az egyik háztól elmennek ketten-hárman a másiknak kölcsön kapálni s a mikor itt elvégezték, ezek ugyanoly munkaerővel kötelesek az előbbi segítségére sietni. Igy megtörténik, hogy a magára hagyatott ember elmegy tíz nap egymás után kölcsönben kapálni s ennek elteltével tizenegyed magával áll be földjébe. A mint pl. Görcsönben, Zilahon, Paniton s másutt elvégezték valamely gazda aratni valóját, az arató leányok koszorút fonnak búzakalászokból és azt a legügyesebb arató legény fejére tevén, haza indúlnak. Az utczán dalolva haladnak végig, miközben minden háztól egy-egy kártyus vízzel lesik őket s mikor a kapu elé érnek, eléjök futnak s a ki csak szerét teheti, leönti a koszorús legényt, a ki sokszor egészen átázott, mire a gazda házához érnek. Itt együtt vacsoráznak mindnyájan s vacsora alatt megköszönik az Istennek az áldást. Közben felköszöntik a gazdát.
