A TASNÁDI URADALOM.
257A TASNÁDI URADALOM.
Tasnádon vár volt a XV. században, a mint egy 1474 deczember 3-dikán kelt oklevél tanúsítja, mely szerint várépítési engedélyt nyert Mátyás királytól Gábor erd. püspök a Tasnádon (Közép-Szolnok vármegyében) lévő püspöki birtokára. Ebből az is kitűnik, hogy Tasnád az erdélyi püspök birtoka volt, de erre már korábbi (1246.) adatok is vannak, a melyekről majd a helység történetében lesz szó.
E helyt még csak azt említem, hogy ugyancsak az itteni várkapitányságot 1559-ben adományozta Izabella Balassa Menyhértnek.
1563-ban Castellum Tasnád még Balassa Menyhért birtoka, de 1564 január29-dikén már Báthori Istvánt iktatják Tasnád birtokába.*
*A váradi káptalan Szapolyai János Zsigmond parancsára. Az eredeti oklevél az ered. kápt. levéltárában. fasc. 7.Nr. 55.
1570-ben Hagymási Kristóf, Huszt parancsnoka kapja a tasnádi uradalmat.* De áttérek mindjárt arra az időszakra, mikor Bethlen Gábor fejedelem odaadományozta Tasnádot Bethlen Istvánnak és Széchi Máriának. A tasnádi uradalomnak legértékesebb korszaka mindenesetre ott kezdődik, mikor Széchi Máriának, a murányi Venusnak, e legendás szép asszonynak birtokai közé tartozott, a kinek Bethlen István, majd Rozsályi Kun István s végűl Wesselényi Ferencz volt a férje. Széchi Máriáról Közép-Szolnok vármegye közgyűléseinek 258jegyzőkönyveiben is olvasunk. Különösen becse van annak a följegyzésnek, mely szerint 1643 márczius 27-dikén Széchi Mária volt férje Rosályi kun Istvántól követeli vissza ősi nemesi vagyonait és pedig egy bársonyból készült, aranynyal, gyöngyökkel mesterségesen kivarrt lodingot, két katonai paizst, melyek közűl egyik veres bársonynyal és ezüsttel gazdagon kivarrott tatárpaizs, a másik ennél sokkal régibb, állítólag Attila I. magyar királyé volt, («Duo scuta militaria, unum scutum Tartaricum, aliud autem vetustissimum quondam adhuc Attilae primi regis hungarici!! fuisse creditur»); továbbá három igen becses kurta kardot, négy veres szőnyeget, melyek közűl három skárlát nemű és közönségesen divánszőnyegnek hívják és több egyéb bútorokat s ékszereket, a melyek néhai apjáé, Rimaszécsi Széchi Györgyé voltak.
*Kővári: Erd. tört. III. köt. 198. lap.
Gróf Széchi Mária Füleken, 1647 május 14-dikén kelt s a tasnádi reform. egyház levéltárában eredetiben őrzött level szerint «a Tasnádhoz való faluknak (ú. m. Szakácsi, Szentkirály és Ákos) dézmáit» fele részben «az tasnádi szent egyházra és iskolára», fele részben pedig a «szakmari ispitálra» deputálja.*
*A tasnádi ev. ref. egyház levéltárában levő levél Füleken, 1617 május 14-dikén kelt s nem Zilahon, mint Biró Károly az erdélyi ev. ref. anyaszentegyház számára 1874-ben készült Névkönyv 33-dik lapján közli.
Bethlen István nejével együtt gyakran tartózkodott Tasnádon. Az itteni nemesi kuriát a hozzá tartozó jószágokkal együtt Széchi Mária hozományából – 34.000 frton – vették. Gábor fejedelem adománylevelét ifjabb Bethlen István és neje Széchi Mária számára állíttatta ki s ismételve említi, hogy a zálogösszeget – az állami közszükségletekre – megkapta. 1630-ban Rákóczi Györgynek ifj. Bethlen István számára kiadott oltalomlevelében olvasható többek közt: «Tasnádban is az megholt urnak donatioja szerint az evictiót felveszem stb.»* A tasnádi kuriát «a gróf főleg azért kedvelhette, 259mert Váradhoz és Fejérvárhoz egyaránt nem nagyon messzire esett.»*
*Gr. K. levéltár. IV. 236. lap.
*Orsz. lt. gyulaf. oszt. Prot. Acsády Ignácz: Széchy Mária 1610–1679. (Szilágyi Sándor: Magyar Tört. Életrajzok. 68. l.)
A Márssal társalkodó Murányi Vénus, kiről «az szegény Gyöngyössi István» fülbemászó csengésű verseit írja, 1640 november 8-dikán költözött át Dévárról. «Tasnád, e kies fekvésű városka – írja Acsády – s a benne épült udvarház lett Széchi Mária lakóhelyévé, mindaddig, míg anyja halála után Murány magas várába vissza nem költözött. A tasnádi jószágot jelentékeny összegben bírta s hozzá újabb szerzeményeket tett. (A tasnádi birák egy nyilatkozatokkal azt bizonyítják, hogy «tekintetes és nagyságos rimaszécsi Széchy Mária asszony ő nagysága» a cservölgyi szőlőhegyen 24 különböző szőlőt megbecsültetett s az értök járó 1683 frt 60 fillért kifizette. Rajta Széchi Mária saját kezű följegyzése «Tasnádi kert alatt levő szőlőkről való böczű levél)».* A tasnádi jószágot Máriától Véglesi Horváth László azon a régi jogczímen visszakövetelte, hogy atyjától Bethlen Gábor fejedelem állítólag jogtalanul vette el 1621-ben. Az tény, hogy 1617-ben özv. Deregnyői Daróczi Ferenczné Pálfi Anna átíratja egész «Thasnad» városát 32 ezer forintért Veghlesi Horváth Gáspárra és nejére, Usaly Katalinra.* A sokáig húzódó per igénye elutasításával végződött. «A pör Közép-Szolnok vármegye előtt indúlt meg. A táblabirák Ákos mezővárosban 1638 márczius 25-dikére idézték meg először Máriát, ki ekkor ügyvédje által azon nyilatkozatot tette, hogy «szükséges és halaszthatatlan dolgaink végett urunk ő nagysága engedelméből kényszeríttettünk német császár urunk ő felsége ditioiban dolgainknak gondja viselésére mely miatt ellenünk intimált causának leváltásakor sem magam, sem itt való jószágomnak gondviselője azon nem találtatott tenni». A biróság helyt adott a kifogásnak és új határidőt tűzött 260ki.* «Mária több ízben kényszerűlt anyja támogatását s a murányi jogtudósok segélyét kikérni». «Nem csupán peres dolgokkal, hanem Mária egész gazdaságnak rendbehozásával foglalkoztak». Édes anyja inti a Tasnádon lévő murányi főembereket, hogy odalenn az ifjú asszony dolgaiban fáradozzanak, emberséges, becsületnek örülő, az asszonyokat minden jóra tanácsló szolgákat fogadjanak ő nagyságának. Régi és előbbeni tiszttartóktól jó ratiókat vegyenek, minden jószágot, javait, ingó-bingó marháit, majorságát inventálják és ő nagyságának jó, értelmes oktatással, tanácskozással hagyjanak, s dolgait jó karban állítván, jőjjenek haza ő nagyságától». «Kun István uram állapotjáról és egyéb oda lenn való állapotok felől is minden bizonyos híreket» hozzanak majd.
*Eredetije Orsz. Lev. Neoreg. A 756. fasc. 8.
*Lelesz, Prot. 59. fol. 93. an. 1617.
*Orsz. Lev. Neoreg. A. 756, 5.
SZÉCHI MÁRIA.*
*Széchi Mária. Egykorú festmény a herczeg Eszterháziak fraknói várkastélyában. Felirata: COMIT(issa) MARIA SZECZI DE RIMA: SZECZI: CELS(issimi): PRINC(ipis): FRANCISCI: VESELENI: R(egni): HUN(gariae): PALATINI: CONS(ors): A(nno): M: Dc: LVI. (Mühlbeck K. rajza.) Szilágyi Sándor: A Magy. Nemz. Tört., VII. k. 269. l.
«Maga Mária Murányból «öreg asszonyt», társalkodónét és szakácsnét is hozott magával s életmódját Tasnádon egészen úgy rendezte be, mint ama kor előkelő hölgyeinél szokásban volt. Gyakran megfordult Váradon, a hozzá legközelebbi nagy városban; minden őszszel eljárt a szüretre, az Érmellék áldott bortermő hegyeire, hol több szőleje vala, s mikor mások nem perlekedtek vele, ő indított pert minduntalan».
«Az év egyrészét anyjánál Murányban szokta tölteni … hol több szórakozásra talált, mint a csöndes Tasnádon».
I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem háborúja nagy változásokkal fenyegette a birtokviszonyokat, lefoglaltatván a király pártján harczolók birtokait. «Mint az éhebek a konczot – írja Wesselényi Ferencz – sokan úgy lesik, ha ki javát kaphatják».
Mária «midőn a hadi veszély actualisabb alakot öltött, télvíz idején lesietett Tasnádra, hogy értékesebb javait onnan a gömöri sziklafészekbe szálítsa». A háború februárban kitörvén, «eleinte arra gondolt, hogy Tasnádon várja be a vihar 262lezajlását is. De hosszú háborúra nyílt kilátás. Utra kelt tehát és elhagyta az erdélyi földet örökre» a hosszú kocsisorral, mely sok értékes holmiját Murányba szállította.
A mi ezután következett, Wesselényi Ferencznek és Széchi Máriának szerelmi kalandja, s Murány várának meghódolása (1644 augusztus 5-dikén), ismeretes a történelemből.
Wesselényi mikor Murányt birtokba vette s Illésházi Evát Trencsénbe küldötte, Illésháziék tetemes készpénzét és ingó javait, aranyát-ezüstjét zár alá vétette. A készpénzt nyomban el is költötte; vitéz katonáinak zsoldhátralékát egyenlítette ki s más hadügyi czélokra szolgáló kiadásokat teljesített. A tízezer forintra menő ezen költség visszfaizetése a királyi kamarát terhelte volna, de ebben ez időtájt állandó szokott lenni az apály s így a pénzt Illésházi Wesselényin követelte. Magát biztosítandó, rávette Rákóczi fejedelmet, hogy Széchi Mária erdélyi jószágát, Tasnádot az ő javára foglaltasa le. Ez megtörtént* visszatorlásképen a murányi foglalásért.
*A lefoglaláskor fölvett nagy terjedelmű jegyzőkönyv czíme a következő: Urbarium seu connumeratio Colonorum Rerumque ae substantiarum ad Curiam Thasnád perthientium a manibus spect. ac. Magnifice Dominiae Mariae Széchy de Rimaszécs in ratione illustr. Comitis ac Domini Gabr. Illésházy anno domini 1644 die 30 mensis aug. occupates. Nemz. Muzeum. M. N. Múz. Törzsanyag. 1644. évnél. Az Urbariumot s Inventariumot Széchi Mária tasnádi javairól Szigethi András s Nagy Márton, nagyalmási nemesek készítették.
Tasnád visszaszerzése igen nehezen ment, s a fejedelem «midőn végre feloldá a zárlatot, csak azt engedte meg, hogy csupán négy általa megjelölt úr valamelyikének adhassa el», míg «Mária arra kérte a fejedelmet, engedje meg, hogy annak adja el Tasnádot, kinek ő jónak látja. El is adta 1646 október 16-dikán Károlyi Ádámnak.* De e szerződés nem emelkedett jogerőre soha s végre is Rákócziék vették meg a jószágot».
*A szerződés a szepsi káptalan előtt kelt. Orsz. Lev.
1648-ban Tasnád városát ifj. Rákóczi Györgynek adományozza 263Rákóczi György.* De az ügy még 1649 márczius 4-dikén sem volt rendezve, mert Wesselényi azt írta a fejedelemnek, akkor már II. Györgynek «Tasnád dolgát s az árát a mi illeti, mindenekben a Ngod kegyelmes gratiájára hattam magamat».
*Orsz. It. Gyulai kápt. XXIV. Lib. Reg.fol. 17.
SZÉCHI-CZÍMER.*
*Széchi-czímer. (Acsádi Ignácz: Széchy Mária, 6. l., Szilágyi Sándor: Magy. Tört. Életrajzok, 1885.)
Széchi Mária javairól amaz, 1644 augusztus 30-dikáról fennmaradt Inventarium igen-igen becses. Mikor tasnádi uradalmának összeírása készült, Széchi Mária már nem volt Tasnádon, (1642 julius 3-dikán még Tasnádról ír Péchy Györgyhöz), s így az úri lak el volt már hanyagolva egykissé, a mint mindjárt látni fogjuk, az egyik emeleti szoba mennyezete is beszakadt, elrongálódott a padlata is. Nem folyhatott a háború miatt eléggé a gazdálkodás se már ekkor s azt úgyszólván a magára hagyott cselédség gondozta.* Az összeírás a következőket tartalmazza: Thasnád curián az udvarház előtt van egy «régi levélszín», van benne 3 deszkaszék, 264az ajtaja vassarkú, pántú, fakilincsű, kívül deszkás. Az udvarház körül jó erős támaszos tövises, sövény palánk van, azon egy öreg kapu, deszkás, vassarkú, pántú, vasretesz lakattal, mellette egy kis ajtó szintén deszkás, vassarkú, pántú, retesz lakattal, a minthogy jórészt minden ajtó ilyen. A kapun belől (a két palánk közt) jobbra egy kis vassarkú ajtó van; itt a rekeszben tíz ártán hízik, balra is van a két palánk közt ajtó, de ez már eltöredezett s e rekesz üres. A belső palánk, az udvarház körül zsendelyes és tapaszos, abban egy öreg, deszkás pártázott kapu van, két fele nyíló, hólyagos ónos szegekkel vert. A kapun egy kis ajtó, vassarkú, pántú, vasszegekkel be van szegezve, hogy be ne járhassanak rajta. A kapu mellett az udvarház udvarára nyílik egy faragott tölgyfadeszkából csinált jó ajtó, vassarkú, pántú.
*V. ö. Acsády: i. m.
Az udvaron a kapun belől jobbkéz felől van két tölgyfából faragott deszkaszék, a tömlöcz felire be egy darabantház. A darabantházban jobbkézfelől van egy régi deszkanyoszolya, van két vasbilincs, hat vas ember lábára való, három-három karikájú; a tömlöcz fájához van csinálva egy vékony hosszú láncz, mely két öl s egy sing, erre a lánczra embert szoktak tenni. Van más láncz is kocsihoz való, (negyven szem a horgával). Van egy közép s egy kisded nagyságú lakat, háromszegűek, kulcsostól; egy öreg vasbárd az udvarház szükségére való. E házból nyílik a tömlöczre egy vasajtó (rajta egy öreg háromszegű lakat s egy kisebb gömbölyű török lakat, mindkét lakat kulcsos). A tömlöczben van egy fakaloda, melyen van két vasretesz s egy láncz másik felől.
Ettől nem messzire van egy sövényből csinált új ház, zsendelyes, annak a pitvarára nyílik egy tölgyfadeszkából csinált új ajtó is (vassarok, pánt, fakilincs). A pitvarból jobbra is, balra is nyílik ajtó két szobába, hársfából, csinált új ajtók, még fölszegezetlenek; de már készen vannak, ezek is vassarkúak, pántúak.
265A pitvarból a ház «hiara» egy lajtorján följutva aszúkörtét, almát találunk. A padlás tölgyfadeszkából van. Ugyanazon fedél alatt van egy sütőház. (Benne három dagasztótekenő, gyúrótekenők, szűrőszita, két asztal, szórólapát s egy lámpás.) Az eczetes kulcsárházba nyílik egy tölgyfából faragott ajtó, kulcsos, vaszárral. Benne két ászok, egyiken-egyiken öt-öt átalag jó eczet, melyek 17 1/2 tasnádi köblöt tartalmaznak. Ezek a tárgyak vannak itt: vasnyársak, mérősisakok, vasfogó, nyeles szórólapát, vasserpenyő; egy karika viasz, «egy öreg szőlőmető sarkas metőkés». Bors egy tasnádi véka; «egy hitvány karabély sárkány nélkül való puska». Farosta s két rossz tölcsér.
Ugyanezen «hiazat» alatt van egy konyha, kőlábra csinált kőkéményű, melyre nyílik egy tölgyfadeszkából csinált fasarkú, kilincsű, vasreteszes ajtó. Benne egy tál, két vasrostély, vasnyárs, rézmozsár törőstől, két kis vágókés, két vaskanál, kilencz vasfazék, egy vasserpenyő, egy vasleszűrő, egy kis vágóbárd, két szűrőszita. A konyhából nyílik a szakácsházba egy tölgyfaajtó. Benne egy asztal, egy jó fehér kályhás belől fütő vaslábú kemencze, egy deszkaszék; véka, csebrek. A szakácsházból nyílik egy kamarára tölgyfaajtó. Benne tálak, egy kis cseber teli lúdtollal. A konyha mellől egy hársfaajtó nyílik ki a szabadba, a hol egy mély kút van, egy másik ajtó a szőlőre nyílik. Az udvarra térvén: van öt istáló, mindegyik ajtaja jó vassarkú, pántú, reteszű, s mindegyik istálóban legalább 6–6 ló fér el. Az istálók szalmával födvék s rosszul. Az istáló végében van egy hordószín, melyben szintén tölgyfaajtó. A hordószín mellett egy szekérszín, melyen egy széles kétfelé nyíló vassarkú kapu van. Van benne egy jó új hintó, egy jó kocsi, egy öreg jó deszkás zöld gyantáros, hat ló után való szán s két szekér s még más szán, szekérkas 4 stb. A szekérszín és gabonásház közt ajtó nyílik, azon belől másik, mely utóbbin van egy általkötő láncz s egy jó öreg lakat.
266A virágos keretben van ötödfél tábla bajnóczi sáfrány, 51 kosár, méh, 47 üres méhkosár, 2 tábla petrezselyem, 2 darab öreg vöröshagyma, répa, retek egynehány darabban van a kertben egy jégverem is.
A gabonás házban van egy kettős szuszék, egy régi szőrös bőrrel borított öreg pinczetok, 8 palaczkra való. Egy sóőrlő, 6 kősó, aztán deszkasaroglya, orsófák, vasrosta, véka, gyékény, egy «gyártatlan» gyapjas juhbőr. A gabonásház mellett van egy élésház, melyre nyílik egy hársfadeszkából csinált ajtó.
Az élésházban czipónak való liszt, zsákok (11 drb.), tehénbőr, bodonok, gyártott juhbőr (11), lisztnek való láda, 12 kősó. Egy szalonna tavalyi s egy háj (melyekről azt állítják, hogy azok a Kádas Mártonéi). Az élésházból egy rostélyos vassarkú reteszű ajtó fel a ház «hiara» nyílik. Az élésház «hian» van 20 drb szalonna, avas szalonna egy fél; háj 18 drb, egy gyalogdob, egy pár rézdob, 16 sajt, kristályszeges üvegtányér 90, öt szál kopja vasas, két-két szál jó lobogók rajtok, egyik-egyik veres, másik fehér. Két régi vasnyárs, két csoroszlya, másként hosszúvas, egy fába való vascsiga, egy vastengely és forgó vascsiga, egy hintószíj felrántó; vascsatt, 4 tányér ütköző vaskarika, kocsihoz való ferherczvasak, vasderékszeg, pincze ablakába való hasogatott keresztvas, egy zsák gyapot, 7 méhkosárral aszalt meggy s cseresznye, 3 sajttartani való deszka, egy füles üst, kétfülű kosarak, tavalyi dió, aszalt körtve, alma, egy gyapjúzsákban aszalt som. Idei mogyoróhagyma. Gyeplő, kötőfék, két hámfa vasastól, karikástól, két szőlőmetsző kés s más effélék. Az élésház mellett egy vassarkú, pántú, reteszű ajtón a ház és palánk közt való udvarra jobbkéz felé bemenve egy fagrádicson a leányasszonyok házába jutunk fel.
A leányasszonyok házában van két jó asztal, két karos padszék. Van ezen a házon két üvegablak, mely nyolcz táblából áll, két táblája elromlott. Egy nehány mángorlott 267reczés vászonlepedő, óntálak 46, sáhos abrosz 8, 6 czifra óncsésze, 7 új fatál, 64 fatányér, 2 szita, mosogató tekenőcske, «egy reczének való ráma», azon egy előruhának való patyolat, «fejéressel varrják», két vánkos «nyomtatott czifrás gyolcshajúak». Egy fanyoszolyó, egy széles lapos láda, egy fedeletlen öreg láda, egy kis szarvas mosogató teknőcske, két ruhasikállani való fadeszkásból, s még két abrosz. A szobában egy öreg kályhás kemencze, azon egy öreg rézkondér. E házból nyílik balkézre egy vassarkú, pántú, reteszű lakatos ajtó be öreg házba, melyben van egy rossz nyoszolya, egy cseber, több kis üvegpalaczk, pinczetokok, 120 koszorú idei fokhagyma, rakásban is van 2 véka fokhagyma. «Uj egybejáró belől ónos vasfazék» van 11, vaskondér 15, vasfazakocska, lábas s lábatlan vasserpenyők, üsttartó vasláb, «lumbik» fedelestől, fakupa, bélessütő vasszerszám. Tizenhat dirib-darab fehérített fonal, és egy kétfülű kosár. E ház két ablakának egyike hiányzik. Van ebben a házban egy deszkával elrekesztett házacska, melyre nyílik egy tölgyfadeszkából csinált vassarkú, pántú, kulcsoszárú ajtó. A rekeszen két ablak. Van e szobában egy hosszú táblaasztal s egy öreg jó új asztal, egy pohárszékasztal, két öreg pávatollból csinált legyező. Egy fekete bársony szekérhez való vánkos. Egy fekete bársonynyal borított katonanyereg. Egy béléssütő kétfülű rézedény. Egy öreg s két kis czifra, tornyos, gyantáros kályha, 8 kötelék vetemény- s virágmag, fél véka répamag vékástól. Tavalyi tehénvaj 5, juhvaj 1, idei tehénvaj 12, juhvaj 4 fazékkal. «Tizenegy fazék hitvány semmire kellő liktarium». Egy fatálban veres ostya. Egy fekete posztóvánkos. Ebből a házból ismét a leányasszonyok házába vissza jövén, nyílik egy kis kamarára egy vassarkú, pántú, veretű, lakatos ajtó.
A kis házban van az öreg asszonynak egy viseltes kék szoknyája; két vánkos, az egyiknek a «hea» kékfehéres táblás materia, másiknak fehéres vékony vászon; egy asztalfedél, 268egy vászonlepedő; egy kis gyantáros láda, melyben van egy kék perpeta* előruha, egy új fehéres vékony vászonlepedő, egy reczés vászon előkötő, egy kék posztó előkötő, egy gyolcslepedő, egy gyolcsfehéres vánkoshaj, egy gyolcs nyomtatott fekete virágú, egy durva gyolcs rokolya, öt sing s egy fertály patyolat, egy bársonyra csinált iskofiomos apró jóféle gyöngyös párta; egy kis tölcsér, egy kis gyolcsfehéres keszkenő. Egy fehéres csipkés férfi gyolcsing, egy rúd kapocs; egy lepedőbe való fehéres recze; egy kötelék kék selyem; egy vánkoshajra való fehéres; egy kendőre való fehéres; viseltes fehér csipke; fehér csipke – fertály híján – két sing; egy sing, ingre való fehéres. Van továbbá három darab sáhos abrosznak való (oda fel való) vászon; egy vánkoshaj kék táblás kittel;* egy kis gyantáros deszkás ládácska, melyet a leányasszonynénak mondanak. («Ezeket ő nagysága a vén asszonynak relaxalta» a mi t. i. a kis házban van.) Van egy haltartó fedelestől, «két öreg kárt s egy szatior.»* A leányasszonyok házából kijöve a garádics mellett balkéz felől a szögletben katlanba van rakva egy öreg üst. Onnan elébb menve a fal mellett a szegleten balkéz felé fordúlva a sütőház felé egy hitvány vassarkú, pántú, reteszű ajtóhoz érünk. A sütőház fakéményes, tapaszos és jó zsendelyes, nyílik rá egy régi ajtó; «leeresztő vas reteszű táblája». Itt egy öreg cseber, egy kis szarvastekenő, egy ritka szita. Onnan visszatérve és az élésház mellett való ajtón kimenve az udvarra, jobbkéz felől a paloták mellett van egy sajtószín, zsendelyes, melyben két tekervényes sajtó van. Odább a paloták alá való nagy pinczékre egy hitvány rostélyos vasreteszes felűl vassarkú, kétszárnyú ajtót találunk. Van a pinczetorokban egy öreg hosszú korcsolya, három-három zápú hosszú korcsolya 3, még hét kisebb is. Borvonó kötél, (a két végén jó vaskapocs) 2695, a pinczetorokban még 4 fúró. A pinczetorokból a garádicson lemenve a paloták alatt levő pinczékre vezet egy kétszárnyú vassarkú, pántú, tolózárú lakatos és reteszes ajtó, melyen lakat is van. A pincze boronákkal általrekesztve három részből áll; öt kőlábon jó mestergerendákkal és általvaló apró gerendákkal, padlással ellátva.
*Perpetuána szoknya. (M. Nyt. Szótár, III. 289.)
*Kittel. (U. o. II. 318.)
*Kártyus és szatyor.
A pinczének középső részében van egy átalag sós egres, egy zsákban szekérhez s lovakhoz való láncz 6 darab; két forgó karika, két szekeres fék; három kapa, egy fa vasassiga (a városé), három s fél hordó rossz csiger, két cseber. Van egy hordó bor is, 7 köböl, (a Kádas Mártoné). A középső pinczében egy erős vasas kocsiládaformában, van a számtartó «registruma proventussal együtt». Bethlen István uramnak egy öreg conventionalis könyve, egy borsoló szita, melyben fűszerszám van. Van továbbá egy apró füles vasfazék, véső, ütköző tányérkarikák, vas szénfogó, réz ételmelegítő fedelestől, két dézsa, palaczkok, egy cseber tasnádi tiszta színméz, egy félfülű sajtár, egy fürdőkád, egy öreg kondér, tasnádi másfél cseberrel egy kádban olvasztott faggyú. Egy nyolczas pinczetok, nyolcz ónpalaczkkal (egy-egy budai itczénél kicsivel nagyobbak), ismét egy pinczetok öt ónpalaczkkal, a hatodik elveszett. Egy tollas vasbot «régi, két toll híja. Egy öreg faesztergárd, melyben folyosóra való orsókat szoktak metszeni. Gyúrótekenő, tölcsérek, budai itcze, két kis fakupa egy egy fa «kárt».
A második pinczerekeszben jobbkéz felől egy hordó ráfia teli. Majorságban a pinczében tizenhét edénynyel, valamennyi tasnádi borral teli, mintegy 82 köböllel, kettő (az egyik megygyes bor csípős), ő nagysága számára csapra ütve, két hordóban ürmös bor. Van két átalag méhser. Három hordóra való vasabroncs».
A harmadik balkéz felől való pinczére nyílik megint egy vassarkú, pántú, reteszű ajtó. Itt mindjárt egy átalag rostán átszúrt méz van, azután palotára való «üvegráma», 270vagy 37, a jégeső verte be. E pinczére 7 ablak nyílt, 5-ben «hasogatott vas»; egyik ablakban két kis tábla üveg. A pinczetorok felett egy deszkanyoszolya van, a melyben a kulcsár hál.
A pinczéből kilépve és jobbkéz felé térve vezet egy garádicsocska fel az alsó rendházakra; tornáczos, deszkás a ház eleje. Az első házra nyílik egy gyantáros, pártázott vassarkú, pántú, «fogantójú», csapózárú ajtó. Ezen a szobán 3 ablak van; de csak két tábla van becsinálva. Van ebben a szobában egy jó hosszú táblaasztal; árpa 100 köböl, egy rossz hosszú asztalláb, dirib-darab fehér gyapjú egy rakás hulladék. Faragott hársfadeszka van vagy 25 drb. A mestergerendára van felkötve egy zsákban «halászni való háló», van «apró vadra való vadászó háló egy», új, «ideg nélkül való». Onnat jobbkézre nyílik más szobára egy gyantáros, ép olyan ajtó. Ebben egy magas fekete kályhás kívül fütőkemencze. A szobában két üvegablak nyolcztáblájú, hiányzik két üvegtábla. Van még e szobában két hársfadeszka nyoszolya deszkák nélkül. Köles 6 tasnádi vékával.
A harmadik szobára (mindenütt «ház»-nak nevezve) hasonló ajtó nyílik. Ezen a szobán három üvegablak áll, tizenkét táblával egy tányér híján. Itt is egy kívülfűtő fekete kályhás kemencze. Egy régi karszék. Hatezer zsindely. Egy öreg gyantáros két oszlopos pohárszék. Van ó háj öt darab, árpa egy rakás, melyet most az úr ő nagysága s szolgái lovaira költenek. Egy hordóban tasnádi régi véka lencse; három öreg szalonna (ezt Bánházi Pál uraménak mondják), van egy abrakmérő vascsészécske is s egy asztalnak a fele (t. i. a fedele).
Onnan visszatérve a garádics előtt való házba, bal felé ugyancsak az előbbiekhez hasonló ajtóhoz jutunk. Ezen a szobán egy ablak van, négy táblájú, másfél táblájában nincs üvegtányér. Benne egy belülfűtő mázos kályhás két vaslábú 271kemencze. E szobából a sütőház udvarára hasonló ajtó nyílik. A város felé való végső szobára is egy. E szobában van egy jó asztal, melyen van egy kopott szőnyeg. Két karszék. Egy hársfadeszkából csinált jó nyoszolya, egy gyantáros nyoszolya. Egy kívül fütő mázos öreg kemencze. Egy zárnélkül való kis reteszes fehér ládácska, egy kávátlan zeczelszék. Egy réz gyertyatartó. A szobán három üveg ablak, 12 táblából állók.
Jobb kézre ugyane szobából nyílik hasonló ajtó. Ebben a szobában: két asztal, egy kívül fütő öreg mázos kemencze, «környüle fürészpadok». Ezen a szobán szintén 3 ablak. Sínvas 13 drb. ebből a szobából «egy boltra» nyílik vassarkú, pántú, fogantyújú, két rekeszű csapózárú, fehér pártázott ajtó, ebben, hogy mik vannak, «az úr ő nagysága tudgia». Nyílik más (egyreteszű) ajtó is egy árnyékszékre. Az árnyékszék kék posztóval van bevonva. Nyílik «az első a város felé való szegeletházba egy kis folyosóról egy gyantáros, pártázott vassarkú, pántú, fogontojú csapózáró ajtó, mely kis filegoriából egy kis fagarádicson az udvarra mennek le». A grádics végén tölgyfaajtó van. A filegoriában két tölgyfaszék.
A «felső rendházak előtt» van egy fából csinált jó deszkás zsendelyes filegória, melyre egy fagradics vezet föl, «jó deszkás, lapos heazatu». Azon följutunk egy öreg puszta palotára, hova egy gyantáros czifrás pártázott vassarkú, pántú, fogantyújú, reteszű fakilincsű ajtó vezet. E palota, melyen öt puszta ablak van, vakolatlan, padlás nélkül való. A palotából jobbra balra nyílnak ajtók. Bal felé a második palotában nincsen ajtó. A harmadik palotára nyílik szintén vassarkú, gyantáros pártázott czifra ajtó. Öreg fehér, paraszt, kívülfütő kemencze benne. Jó padlásos. Van e házban hat jó öreg czifra kárpit. Két zecczel gyantáros karos szék. Egy hosszú karszék. Egy öreg asztal, lábastól. A házon három ablak, 18 táblájúak két tányérüveg híjával. Ebből nyílik a város 272felé egy folyosóra egy vassarkú, pántú, fogantójú, fordító zárú ajtó. A folyosó deszkás, orsós s olyan széles, mint a ház. Ebből a szobából a szegeletre egy ajtó a másik szobába vezet, melyen 4 ablak van (24 táblából, egy üvegtányér híján). Benne öreg mázos, belülfűtő kemencze, négy hársfából csinált deszkanyoszolya. Egy fehér pártázatlan, vasas két «fogontojú» láda, melynek zárja fölszegezetlen. Egyik nyoszolyában két fejér táblás kittel «heas derekally». E szobából egy pervatara nyílik egy fehér pártázott vassarkú, pántú, fakilincsű ajtó. A garádics előtt való puszta palotáról jobbra egy háromablakos szobába jutunk. A szobában egy jó asztal s egy hársfanyoszolya.
A második házra nyílik egy vassarkú stb. ajtó. A szobában, mely három ablakos, hat kárpit, egy kívülfűtő fehér kályhás kemencze, egy kerek asztal, öreg pohárszékasztal, két pad, három karszék. Egy réz, öreg «bor hűytő». Ebből a szobából a szegletszobába lépünk be, a melyben van négy üveg kárpit, egy asztal egy viseltes szőnyeg, egy jó nyoszolya, egy zeczel szék, egy asztal, egy kis pinczetok nyolcz üvegpalaczknak való, fehér kályhás kívülfűtő kemencze, e szobában egy deszkából csinált rekeszen egy fehér deszkából csinált ajtó. E rekeszben négy darab selyem-kárpit felvonva, egy asztal s egy nyoszolya, ebben egy derekalj s egy vánkos. Két rézgyertyatartó. Egy öreg famedencze, egy hitvány üveglámpás. A rekeszen négy ablak van (24 táblával).
«Az alsó házakra nyílik e házból alá» egy-egy vassarkú s a már ismert módon csinált ajtó. Hát itt mik vannak? Egy fedeletlen fehér ládácskában 75 faggyúgyertya. Egy nyomtatott tarka vánkoshajban asszú rózsa. Egy üres iskátula, egy ráma, melyre fehéres varrás van fölfeszítve, befödve zöld, sárga, veres, fehér selyem matériával, két polczot négy öreg vasszeg tart. Az egyik polczon 21 üveg szeges palaczk, egy lapos üveg palaczk, egy négyszögű pléh palaczkocska, némelyik üres, némelyikben fű- és virágvíz van. Korsó, felette 273lapos s fehér skatulyácskák. Tölcsér, czifra óncsésze, gyümölcsnek való, egy női német fekete czipő, bársonyos, czipő, harmadfél pár fehér bőrből csinált viseltes német czipők, negyedfél pár női, selyemből való, iszkofiómos varrott viselt salavárik, egy kis fuvócska, egy selyemtartó tekerő ládácska. Egy kicsiny «bor innya való désácska». Cserépfazekak s limlomok.
A felső házakból csak négy padlós, de az alsók mind azok, a leányasszonyok házán kívül. E házakon öt kémény van. Lejövén a felső rendházakból: jobb kéz felől egy «semmire kellő» hiazatú elhagyott darabantházat látunk.
Van a tasnádi udvarháznak összesen 175 boros és lisztes hordója, 7 szállító kádja, 5 szekeres kádja, 2 csatorna alá való kádja, 6 kétfülű csebre. A csűrös kert előtt bal kéz felé egy hosszú borona istálló, rossz fedelű, béres ökröknek való. Fér bele 48 ökör. Van 6 béres eke, hozzátartozó vasaival, szerszámaival együtt. 6 béres fakó szekér, ebből kettő új. Egyik szekérnek a tengelyei marokvasasok. A csűrös kertre kétszárnyú sövénykapu s egy deszkás ajtó nyílik. A csűr rossz fedelű, megtámogatva. Van tavalyi búzaasztag 4, a melyek 1800 kalangyát tartalmaznak; idei búzaasztag 6, ezekben van 3155 kalangya. Dézsmabúza három csomóban 492 1/2 kalangya, van benne 35 kalangya majorság búza is. Idei majorság zabasztag van 2-1100 kalangya, idei őszi majorság alakor egy csomóban 40 kalangya, idei dézmazab két csomóban 100 kalangya. A csűr végében van idei lencse egy jó kalangyával. Van még 20 tasnádi vékáról vetett köles. Széna egy szakaszban. Répás veteményes-kert a csűr-kerten felül Balázsháza felől, melyben káposzta, répa, dinnye van. A csűr-kertről nyílik egy deszkás emelcsős kapu Szántó felé. Bal kéz felé van egy borjuknak való füveskert.
Majorház. Egy fedél alatt van egy «ház», két kamara s egy pitvar. Itt 3 dézsa, 3 sajtár. 10 drb juhsajt, egy kis kád, melyben sósvizet tartanak, egy üst, melyben savót forralnak. 274Lúd van 40, india* öreg 27, idei india csirke 5, récze 55. Majorságtyúk kakassal együtt van 140. Dézmatyúk 50. Gyapjú 61. A majorház udvarán van egy boronából csinált lúdól. Két marhának való hosszú eresz. Borjúól 2. Van még egy más majorház is, ebben a juhász lakik. Disznó van egy «seregben» 196, másikban 233, ártánok, tavaszi malaczok, öreg kanok; fehér, fekete s tarkák. A tasnádi majorságban juhok száma: öreg juh 103, öreg kos 5, nősténybárány 57, kosbárány 6. Kecske 3. Tehén: öreg, borjas 24, ezek közt van fekete, felálló szarvú, szőke, sárgásszőke, kajlaszőke előálló széles szarvú, fehér-szőke fenn álló szarvú, kék-szőke fenn álló szarvú, ordas, kormos stb. Bika van 3, «mind a három bika kék-szőke». Meddő tehén 9, (egyik «veres konya»). Harmadfű üsző tinó 12, harmadfű ökör tinó 7. Tavalyi üsző tinó 5, ökörtinó 8. Idei ökör- s üszőborjú 23. Jármos öreg béres ökör 48. A ménesben van 22 öreg kancza (szürke-kék, fehér-kék, fekete-barna; kék, a farka szürke; pej, fekete a farka sörénye, kék, a farka sörénye fehér, szeplős-kék fél csipőjú stb.) Harmadfű kancza van 3, negyedfű gyermekló 8, tavalyi kancza csikó 3, harmadfű csődör van 1, idei csődör csikó 11, kancza csikó 7.
*Indiai tyúk.
Halastó van a tasnádi határon Kernye* nevű helyen, egy öreg gyalmos, hináros, nádas, sullymos öreg tó, melyet nem gyalamolhatni a sok gaztól.
*Elpusztult falú helye.
Malom van a fenn megírt tó gátján, egy malomház, jó, zsendelyes, boronából rakott, melyben van felülcsapó kétkövű malom, minden készségével, vas csapjaival, korongjaival, «esztendő által igen kicsiny jövedelmet» hajt.
A tasnádi korcsmáros bor árával 204 frt 68 pénzzel van hátralékban, készpénzhátraléka 76 frt. Csögön bor ára 148 frt 77 pénz, Kisfaluban 82 frt 9 1/2 pénz («mostani vagyon csapon egy hordó méretlen»). Kegyén 48 frt 68 1/2 pénz, mindössze 275560 frt 24 pénz e czímen a hátralék. Tasnádon seprű árában 27 frt a hátralék. Bor fejében búzát osztottak ki, pár helységben úgy, hogy minden köböl búzáért egy-egy tasnádi cseber bort tartoztak adni; ha bor nem teremne, minden cseber borért 2–2 frtot. Bor fejében hat szalonnát is osztottak ki, melyek ára a számtartó registroma szerint 30 frt 40 pénz, a miért 15 cseber bort tartoztak adni s a 40 pénzt visszafordítani. Az összes hátralék 612 frt 64 pénz. A vargánál kikészített juhbőr van 7 drb, talpbőr 1/2, a szűcsnek báránybőr 170, kész ködmön 6, irha bőr van készen 30.
A tasnádi udvarház alatt van egy szőlő, melynek egyik részét kert-szőlőnek, a másikat pedig Macskahegynek hívják. A szőlőben dió-, szilva-, körte- és almafák is vannak. Megterem ez a szőlő, mikor «derekas» termése van, másfélszáz tasnádi csebret. Még nagyobb szőlő van a Szőlőkertalja nevű szőlőhegyen, kisebb a Tile nevű hegyen, melyet Hunyadi szőlőnek hívnak s mely előbb Szodorai Istváné volt. A Cservölgyi hegyen, a Cservölgyi szorosfélen is vannak szőlők, különféle gyümölcsfával.
Szántóföldek. A határt három fordulóra művelik. Az első forduló Szilvás, a második Szántó, a harmadik Kávás felé van, ezer, ezerháromszáz, ezerszáz vékások.
Kaszálórétek. A város alatt van a Püspök-rét (egy nap negyven kaszás lekaszálhatja). A «Tó mellett Kenye nevű helyen» (16 kaszás). A Gátalj-rét két darabból áll (20 kaszás). A «Kékeden» túl Kávás felé van a Nagyrét (1000 kaszás), mindig tilalmasban tartják. Osonnai János rétje Balázsháza felé a Macskahegy alatt 12 kaszás.
Erdő, Szilvás felé, a csűröskerten kívül van. Öreg széles fás makkos tölgyerdő, melyet alerdőnek hívnak, négyszáz disznó meghízhatik rajta.
A tasnádi udvarházhoz conventiós szolgák: Az udvarbiró 276(nemes vitézlő Szaczy Ferencz, kezdődik az esztendeje 1644 április 25-dikétől) fizetése: 75 frt készpénz; nyolcz sing «faylondis»; egy rókamál bélés, három verő disznó. «Magának otthonn nem létünkben szabad asztala». Két paripájának széna s abrak, egy szolgájának praebendája. A számtartó (Bőczkovi István) fizetése 25 frt készpénz, ruházatjára hat sing, fajlandis; 7 köböl búza, egy verő disznó, egy kősó. A kulcsár (Dombi István) fizetése 10 frt, 5 köböl búza, egy verő disznó, 3 cseber seprű, kisniczer* dolmánymente. Az esztendeje 1644 junius 29-dikén kezdődik. A kocsisnak, a ki a szürke gyermeklovak mellett van, fizetése 13 frt, kiszniczér dolmány, mentéje alá bélés, 4 köböl búza, lábbeli: a mennyivel megéri, napjára négy czipó s egy itcze bor.
*Kisnyecér, kiszniczér. (M. Nyt. Sztár, II. 318.)
Szakács Mihálynak nincs conventiója; de a mint a számtartó mondja «az asszony ő nagysága» megparancsolta, hogy egyezkedjék vele. Igértek neki 13 frtot, kiszniczér dolmányt, mentét, mentéje alá bélést, két inget, két lábravalót, 3 pár csizmát, fél vég gyolcsot. A porkolábnak az úrnő «jó akaratjából fizetett». A kertész fizetése 6 frt, kiszniczér odlmánymente, mentéje alá báránybőr bélés, nadrág, csizma, két ing, két lábravaló s egy süveg. A majorbirónak (Gábor Péternek) évenként járt fizetésül egy ködmön, 8 köböl búza, sarú, a mennyit elviselhet, 3 czipó napjára, egy verő disznó. A juhásznak évenként járt 10 frt, 10 köböl búza, egy szűr s egy ködmön, egy bőr bocskornak, vasárnapra tej. A ménespásztor évenként 6 frtot, 4 köböl búzát, egy ködmönt s bocskornak fél bőrt kapott. A disznópásztorok három-három forintot, három-három köböl búzát, egy-egy szűrt, lábbelire fél-fél tehénbőrt kapnak. Van 12 béres, két-két béresnek évenként volt fizetése 10 frt. 10 köböl búza, egy szűr s bocskorra egy bőr. A tehénpásztornak évenként 14 frt, 14 köböl búza, egy szűr, egy ködmön s bocskornak egy bőr; feleségének 277egy ködmön, két ingre való gyolcs, egy török vászon ingváll s három sarú járt ki. A 12 darabantnak naponként (a kik itthonn heteltek) járt 2–2 czipó. Balkányi Borbála mosó, vajköpülő, sütőasszonynak kezdődött az esztendeje 1644 márczius 28-dikán; fizetése (szoknyájára) 10 frt, két ingváll, két főre való gyolcs, sarú, a mennyit elnyűhet, egy erdélyi gerezna.*
*Amphimallum. «Mind kívül-belől szőrös ruha, gyapjas gerezna.» (M. Nyt. Sztár, I. 1084.)
Tasnádon van ekkor 201 család (ebben 35 nemes). A tasnádi udvarházhoz (Széchi Máriának) a tasnádiak 100 forint adójok felét Szent György, másik felét Szent Mihály napra tartoztak beszolgáltatni. Dézmát minden leguminájokból tartoztak adni; a dézmának harmadrésze az idvealó prédikatort illette. Mindegyik külső ember, a kinek csak szőleje van a tasnádi hegyen, egy-egy cseber hegyvám-borral tartozik, ha mindjárt nem is termett több. Azonkívül dézmával, a kinek t. i. nincs «exemptus» szőleje. Az idevaló nemesek, a kiknek nincs exemptus szőlejök, tartoztak «az igaz dézmával». Szent Mihály naptól fogva Szent Márton napig ki-ki maga számára árúltat bort a szegénység. Szent Márton naptól fogva karácsonyig csak a város szükségére, karácsonytól fogva Szent Mihály napig a földesúr számára «nyúz és árúl» húst, mert a földesúr pénzén veszik a marhát erre a czélra. Búzadézmáláskor, a kinek búzája van, egy-egy tyúkkal tartozik. Ebből két rész a földesúré, harmadrész a papé. A kinek pedig búzája, szőleje nem terem, mindenki 3–3 poturával, illetve 9–9 pénzzel tartozik, amelyet füstpénznek hívnak. A méhdézmának egy harmada a prédikátoré, a hol nem telik tizedre, ott a váltója 3, ennek harmada szintén a papé.
Az uradalomhoz Kegye birtokban 29 jobbágycsalád van; 278(Radul György a Szilágyban, Kövesd mellett, Szigeten a Sarmasághi György földjén lakik). A korcsma Szent Mihály naptól a falué, karácsonytól Szent Mihály napig a földesúré. Juhval minden ember egygyel tartozik, ha tizen felül akárhány van is, tizen alól semmivel. Disznóval hasonlókép, de tartoznak váltópénzt adni, 4–4 pénzt, ha tízre nem telik. Karácsonykor s husvétkor minden házas ember egy-egy tyúkkal tartozik. Vajat, 6 itczét tartozik adni az egész falu. Mikor az erdejöknek termése van, a földesúr számára annyi avast foghatnak, a mennyit csak akarnak; (ugyan ki is van két darabba szakasztva). Mikor termése van az erdőnek, tized és váltópénz a földesúrnak jár. A szakácsiaknak van szőlejök a kegyei határon, ezek hegyvámban egy-egy cseber borral tartoznak (dézmával nem), ennek fele a földesúré, fele a kegyei templom szükségére való.
Csög részbirtokban (ide 78 jobbágycsaládot számítottak, ebből 3 lovas szabados) minden házas ember tartozik évenként egy meszely vajat adni, akár van tehene, akár nincs. A korcsma karácsonytól fogva a földesúré egészen. Dézmát nem adnak semminemű javukból.
Kisfalu birtok 41 jobbágycsaláddal tartozott az uradalomhoz (voltakép 35-tel, mert a többiek másokkal éltek egy kenyeren). Dézmát adtak minden hüvelyes veteményökből, annak negyedrésze az idevaló prédikátornak járt már régtől fogva. Évenként minden házas ember 3–3 tyúkot adott, egyet búzadézmáláskor, egyet karácsonykor s egyet Szent János napkor. Karácsonytól Szent Mihály napig a korcsma a földesúré. A földesúrnak jár a méhdézmájok is, akkor három kassal jutott; ha tizedre nem telik, egy-egy kas méhért 2–2 pénzt szoktak adni váltságul. A báránydézma szintén a földesúré; ha tizedre nem telik, minden bárányért öt-öt pénzt adnak váltóúl. A rétet (5 kaszás), mely a ki Ér közt van, az udvarbiró abban az évben a tizenkét naposoknak adta volt. A falu határa három fordulóra volt osztva, minden fordulóra 279öt föld esett, mindegyik földbe egy-egy tasnádi köböl búzát lehetett vetni.
Csán részbirtokban 8 jobbágycsalád volt.
Usztató részbirtokban 10 jobbágycsalád. Mind a két falu egyformán adózik. A mikor erdejökben makktermés van, csak egy disznót adnak a földesúrnak, ha mindjárt tíz, vagy száz disznójok van is; ha nem telik tizedre, minden disznótól 4–4 pénz jár, «malaczot kettőt tudnak egy disznóra». Ha egy embernek száz vagy több juha volt is, csak egy-egy báránynyal tartozott a földesúrnak minden juhos ember. Rajméh, ha tíz, ha száz, csak egy-egy járt tizen alól, minden rajért 2–2 pénz. Tyúkot – évenként karácsonykor – minden házas ember egyet-egyet adott. A két falu évenként két hordó bort tartozik kiárúlni, egyet karácsonykor, egyet pedig pünkösdkor; «de ezt csak Széchi Mária asszony ő nagysága« engedte volt nekik, azelőtt annyit árúltak, a mennyit a földesúr akart árúltatni velök. Avast az erdejökben, annyit fog fel a földesúr disznai számára, a mennyit akar; szabad rendelkezésétől függ. A mikor a két falu erdejére disznót fogadtak, a dézmának épen fele járt a tasnádi udvarházhoz, felén a többi «porcionatus nemes» osztozott. A balázsházi, szarvadi búza-, rozs-, árpa-, zab-, tönköly- és alakordézma a tasnádi udvarházhoz szokott járni, de annak harmada a tasnádi prédikátort illeti. Hasonló módon a tasnádi udvarházé a méh, báránydézma is. A szakácsi, ákosi, szentkirályi búza-, rozs-, árpa-,- tönköly-, alakor- és zabdézma, bárány- és méhdézma szintén a tasnádi udvarházhoz jár, csakhogy Szakácsiból s Ákosról az odavaló prédikátort tizenhatodrész, Szentkirályról az odavaló prédikátort pedig negyedrész illeti. Káváson egy zálogos puszta paraszt fundus van a tasnádi udvarházhoz; de annak hasznát nem látták. A szántai búza, rozs-, árpa-, tönköly-, alakor- és zabdézma, a bárány- s méhdézmával, egészen a tasnádi udvarházhoz jár; ám a katonarend dézmát nem szokott adni, hanem 75–75 pénzt ad egy-egy 280katona. Ez a dézma s jövedelem kizárólag csak a földesúré. Van Tasnáhdoz «hat bokor czigány» is.
Igy állott a tasnádi uradalom a Murányi Vénus idejében.
Tasnád birtoklásának következő korszaka, mint láttuk, a Rákócziakra esik.
1657 november 1-sején, miután II. Rákóczi György Lengyelországban megveretvén, az erdélyi fejedelemségről letétetett, hogy tisztességesen megélhessen, többek közt a tasnádi jószágot is a Rákóczi-háznak engedte a fejérvári országgyűlés.* «Rákóczinak, fiának és nejének fénye fentartására Görgényt 22,000, Gyalut 40,000, Csanádot, stb. 24,000 tallérba inscribálák. Fogarast nála hagyák; ezenkívül balázsfalvi, radnóti, székelyhidi, sólyomkői, tasnádi, örményesi jószágait biztosíták, mintegy hat-hét ezer jobbágy urává tették; kötelezték továbbá magokat, hogy magyarhoni uradalmai megtartásában, ha kell, védelmezik.»* 1658 augusztus 2-dikán a tasnádi curiáról ír levelet Rákóczi György Rhédei Ferencznek a Zakreszka Anna temetésére vonatkozólag.*
*ID. gr. Bethlen Imre: II. Rákóczi György ideje. Enyed, 1829. 86. la.
*Kővári: Erdély történelme. V. köt. 63. lap.
*Gergely Samu: II. Rákóczi György küzdelmei történetéhez. (Történelmi Tár. 1893. évf. 327. l.)
A Rákócziakat a Bánfiak, a Wayak s mások követik, kikre II. Rákóczi Györgynéről száll a birtok.
1753-ban fizették ki a II. Rákóczi Györgyné, Báthori Zsófia középszolnoki Tasnád város birtokán levő terhet s ezzel a birtok a Bánfi-család mindkét nembeli ágára szállt.* 1758-ban id. L. Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébet és Vajai Vay László és idősb Mihály törvényesen birtokukba is vették úgy a tasnádi, mint a krasznai birtokokat és részbirtokokat tartozékaikkal együtt, melyekért 22,195 frt 41 dénár terhet fizettek ki.*
*Bl. fasc. XX. nr. 19.
*U. o. nr. 21.
Tasnád ez újabb időszakának birtoklása történetéből még csupán ama jellemzőbb vonásokat emelem ki, a melyek 281a jobbágyviszonyokra s az épületeknek ez időszakban való állapotára vonatkoznak s csak röviden fogom érinteni az újabb birtokosokat. A jobbágyviszonyokra 1713-diki s 1771-diki adatok állnak rendelkezésünkre.
1713-ban Vay László Szarvas Jakabra bízza tasnádi jószága gondviselését. Az utasításban említi, hogy a praedicator úrnak búzából, árpából, kölesből, lencséből, borsóból, kukoriczából, egyszóval a lenen és kenderen kívül mindenféle hüvelyes veteményből, a melyek nem majorságföldben teremnek, a tized harmadát ki kell adni, úgy a borból is, a majorságszőlőkön kívül a méhből is. A jobbágyszolgáltatásnak rendje ez (13-dik pont): minden héten 3–3 napot vagy egy héten magának, más héten földesurának szolgáljon; nyári takarodások idején pedig tovább, engedvén annakutána magoknak is annyi időt, hogy az idő kipótlódjék, a mennyit a földesúr szolgálatában töltött. «A tehetetlenebbnek engedelmeskedni kell». Somályi, kémeri, csehi, sírmezei, bályoki, kerestelki kevés emberei inkább a somályi és csehi felerészmalomra viseljenek gondot.
Az 1771-diki összeírás szerint Vajai Vay László taksásai s jobbágyainak száma Tasnádon, Káváson, Szarvadon, Zölczén, Oláh-Csaholyban s Csögön, összesen 194, még pedig taksás 176 s jobbágy 18. A tasnádi taksások 122-en 62 frt 44 dénár taksát fizettek. E helyekről egy-egy gazda a taksán, 12, 15, 20 napirobotján kívül rendszerint hat kereszt gabonát volt köteles aratni. Káváson, O.-Csaholyban minden termésből tizedet adtak. Aztán tyúkot, tojást, zsákot, vajat kellett beszolgáltatniok az uraságnak.*
*A részletek a községeknél. Bánfi-levéltár.
A Rákóczi-féle régi kuriáról s egyéb épületeiről gyakran beszélnek, pl. 1742-ben is a tanúk. Egy 1734-diki tanúvallatás szerint Tasnádon özv. Rhédei Pálné, Boros Borbálának s örököseinek ős örökös jószága a Hosszú-utczában egy udvarház. 282Szó van Rákóczi György fejedelem egykori korcsmaházáról, a hol most a Rhédei József pinczéje van. A nemes vármegye kvártélyos főtiszt számára egy curiát építtetett. Egy nagy kőkastély, melynek már csak csonka falai állanak fenn, közös Boros Borbála maradékaival és Vaynéval. Néhai Rákóczi György fejedelemnek ezen kastély után való majoros szántóföldjei és szőlői még osztatlanok az itteni két birtokos között. 1742-diki tanúvallatás szerint Tasnádon a Hosszúutczában udvarháza van br. Wesselényi Ferenczné, Rhédei Zsuzsánnának. E tanúvallatás szerint két curia van. Az első a kőudvarház a Szent-János-utczában, keletről a Fenyő, nyugotról a Juhász nevű nemes telek szomszédságában; hossza negyven nyolczadfél, szélessége 17 regalis singnyi. Ez volt a régi Rákóczi-curia, mely régóta romban van s melyet Boros Kata újíttatott meg. A második kuria fából épűlt udvarház, szomszédos vele északról Aracs Szabó György telke, nyugotról a piaczra letérő Szent-János-utcza. Ezt a curiát «maga fogta fel» Boros Kata. Mind a tasnádi, mind a kékeczi praediumon levő majorsági szántóföldeket és kaszáló réteket a két ágon levő birtokosok (Báthori és Gálffi?) között egyenlően osztották fel.*
Bl.
1751-ben egyszerre hosszú névsor jő elénk a tasnádi s krasznai uradalmak ügyével.
1751-ben Goberti Johanna magára vállalván rokonainak és utódainak a terheit, továbbá Goberti Károly és Rákóczi Juliánna Borbála fia és leánya: János és Mária Anna lefizetik idősb Vajai Vay Mihálynak és Lászlónak, Boros Katalin második férjétől született gyermekeinek, továbbá Csenger-Bagosi Bagossy Erzsébetnek, Boros Katalin első férjétől: Csenger-Bagosi Bagossy Páltól született leányának a Goberti Károly halálával reájuk szállandó Tasnád városára, Krasznára és tartozékaira felvett 1000 körmöczi aranyat, 4 frt 12 krt és 283más zálogokért 5040 magyar forintot oly föltétellel, hogy ezek 4000 forint fejében még 30 évig bírhatják a fenti birtokokat s csak ezen idő leteltével adják vissza a Gobertieknek hat hónapi előzetes fölmondásra. Az ily módon elzálogosított birtokok felének visszaszármaztatása ügyében 1795-ben ép e feltétel alapján Aspremont Goberti János és neje, Aspremonti Wolkenstein Mária Anna, gróf Aspremont Goberti Károly fia és leánya, pert indítottak Bánfi Farkasnak Bagosi Erzsébettől született fiai: György és László, Bánfi Farkas fiának, Mihálynak leányai: Bethlen Ferenczné Zsuzsa és Horváth Zsigmondné Mária; Vay Ábrahám és László, Barci Pál, ki a feleségétől, Vay Zsuzsánnától született gyermekeinek a gyámja, Vay Mária, özv. L. liber br. Bánfi Mihályné, Kemény Teréz, Linkner Mihály, Szabó István és Aracsai Kovács László krasznai, Horváti Molnár Ferencz, Farkas és József m.-valkói lakosok; Borzási Fodor József a maga és testvére, Sándor gyermekei nevében; Pap Demeter tasnádi, Gencsi József középszolnoki tizedszedő, ilosvai lakos; Balázsházi Bálint János, Szarvadi Petrikás János, özv. Tarpai Sámuelné nemes Viski Ágnes; Szabó Mihály szabados a maga és Tasnád város képviseletében; Válti András krasznai, Bolcza István felsőbáni lakos; liber Bánfi Farkas báró jobbágya: a m.-valkói birtokon tartózkodó Deák István, Vonyhász Mihály és a Tasnád városi parasztok bírája ellen, ki magát és a parasztközönséget képviseli.* 1752-ben Tasnád városban és a hozzá tartozó falvak részbirtokaiban s egyéb javakban tényleges birtokosok: báró L. Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébet, báró Hadadi Wesselényi Ferenczné Rhédei Zsuzsánna, gróf Kis-Rédei Rhédei Farkas és gr. Borosjenői Székely László meg Ádám, Vajai Vay László és Mihály.
*Bl. fasc. yy. nr. 3.
A Tasnád városában fekvő részbirtokot 1779-ben Nagy-Károlyi Károlyi Antalnak adják.* A városra nézve Lónyai 284Ferencz, mint neje, Panyaloki Galambos Sára megbizottja, örökös vallomást tett N.-Károlyi Károlyi Ferencz gr. számára; de ez ellen tiltakozik Barcsai László és az ellen is, hogy e városba beiktassák Károlyi Antalt.*
*U. o. KK. nr. 20.
*Lelesz, Act. an. 1779. nr. 62.; prot. folio 56.
Vajai Vay László évi 4200 rhenus forintért bérbe adja hat évre kölcsönös felelősségre az egész jószágát, ú. m.: Tasnád mezőváros felét több érdemdíjúl kapott nemes telekkel együtt és tartozékait: a középszolnoki Csög, Kisfalu, Gyöngy, Szarvad, Balázsháza, Zölcze, Magyar-, Középső- és Oláh-Csaholy, Babucza, Szoldobágy, Új-Német és Kávás részbirtokokat és az idetartozó részeket, továbbá a krasznavármegyei Almás és több szatmárvármegyei telkét Reviczki Józsefnek, Szotyori Kerekes Józsefnek és feleségeiknek, meg mindkét ágbeli örököseiknek, csak a Tasnádon levő két majorságbeli szőlőjét; az Újhegyen levőt és a Csanádi nevűt tartván meg magának.*
*Bl.
1783-ban Tasnádon a Hosszú-utcza felső részén kovácsműhelyet kéretnek gróf Bethlen Ádámné Bánfi Zsuzsánnától, a kinek kuriáját 1789-ben ismerjük meg. Ekkor leltárt vesznek fel gróf Bethlen Ádámné tasnádi jószágában találtató ingó és ingatlan vagyonáról meg a termékekről s ezeket ifju Rabló Mihály gondviselésére bízzák. A méltóságos asszony ő nagysága kuriáján van egy náddal vékonyan megkötött venyigefedelű udvarház, három kétfelé nyíló, ónba foglalt, vassarkú üvegablakkal, kívülfűtő, zöld mázzal készűlt kemenczével és egy vassarkú, bélelt fenyőfaajtóval.*
*U. o.
1792-ben cserébe adja azon két tasnádi telkét, melyek ekkor br. Alvinczi Gáborné gr. Teleki Kata kezénél vannak, Vay Máriának a Szent János nevű, vagyis a piacznál a közönséges temetőbe vezető utcza déli során levő telkeért, mely az osztozáskor édes atyjának kuriául jutott.*
*U. o.
S most szóljunk még pár szót Kraszna s Tasnád XVIII-dik századi birtoklásának utolsó idejéről.
285Wolkenstein-Trostburg gr. feleségének, Aspremont Annának 1795-ben tett vallomása szerint a következő birtokok tartoznak Krasznához: Rágpatak, Boronamező, Bagolyfalva, Csizér, Boján, Tófalu, Ballaháza, Alsó- és Felső-Bán, Szék, Tusza, Füzes, Új-Vágás, Magyar- és Oláh-Valkó, Alsó- és Felső-Jaáz, Gyümölcsénes, Detrehem, Alsó- és Felső-Kaznacs, Balla, Paptelke, Magyar-Goroszló, Somlyó-Csehi, Kárásztelek, Somlyó-Györtelek, Kémer, Márkaszék és Cserese; a tasnádi uradalomhoz pedig a következő birtokok és részbirtokok tartoznak: Kémer, Almás, Somály, Magyar- és Oláh-Csaholy, Bajom, Doh, Malomszeg, Zölcze, Csög, Szarvad, Kisfalu, Gyöngy (kétszer), Ér-Kávás, Gencs, Balázsháza, Kraszna-Czégény, Szakácsi, Babucza, Maladé és Bobota. A Krasznához tartozó birtokok közűl Cserei Farkas, udvari tanácsos, a következőket kapta a kincstártól: Boronamezőt, Bagolyfalvát, Csizért, Bojánt, Tótfalut, Alsó- és Felső-Bánt, Tuszát, Füzest, Új-Vágást, Magyar- és Oláh-Valkót, Alsó- és Felső-Jaázt, Gyümölcsénest, Márkaszéket és Cseresét, a tasnádi uradalomhoz tartozók közűl pedig a következőket: Oláh-Csaholyt, Csögöt, Kisfalut és Gyöngyöt egészen (Kisfalu kétszer van említve); továbbá Ballaházát, Detrehemet, Felső- és Alsó-Kaznacsot, Ballát, Paptelkét, Magyar-Goroszlót, Somlyó-Csehit, Kárászteleket, Somlyó-Györteleket, Kémert, Malomszeget s a következő részbirtokokat: Almást? (Almád), Magyar-Csaholyt, Zölczét, Szarvadot, Ér-Kávást.
Rákóczi Ferencztől a következő birtokokat és részbirtokokat vette el a kincstár (fiscus): 1. a kasznai uradalomhoz tartozó Rágpatakot és Széket, 2. a tasnádi uradalomhoz tartozó Somályt, Bajomot, Dohot, Gyöngyöt, Gencset, Balázsházát, Kraszna-Czégényt, Szakácsit, Babuczát és Maladét.*
*Bl. fasc. yy. nr. 2.
1810-ben br. Bánfi László 100 véka búzát adott a tasnádi jószágából hadi czélokra.*
*Szvlt.
