KASTÉLYOK, UDVARHÁZAK.
286KASTÉLYOK, UDVARHÁZAK.
Várainkról, kastélyainkról szóltunk részletesen. De csonka volna e fejezetünk, ha még nem szólnánk valamit többi udvarházainkról; s ép itt főként a zsibói kastélyról, melynek falai nemzetünk nagy tragédiájának utolsó jeleneteit szemlélték.
A köznemesség általában vályogból vagy fából készült házakkal bírt egész a múlt század második feléig, ekkor kezdenek feltünedezni a díszesebb házak. (1711–1825.)
Marosi István, egrespataki pap mondja verses munkájában, melyet 1684-ben a Szilágyról zengett, a Szilágyban levő két vármegyéről: «Szép lakóhelyekkel mind a kettő tele». Ám azt is megjegyzi, hogy sok udvarháza áll pusztán. Szirmai 1809-ben szép urasági kertet és udvarházat látott Kegyén.* Vannak még kastélyok, udvarházak a fölebb említtetteken kívül Nagyfaluban, Bagoson. 1703-ban Perecsen birtokon Béldi Zsuzsánnának van egy udvarházhelye, azon két emeletes az egyik rendház. Alúl egy istálló s egy gabonásház is van, ezek felett pedig két «felház», a mely előtt egy kis folyosóra egy grádicson járnak, a két felháznak hat üvegablaka van, részint ónba, részint fába foglalva. Kemencze van egy, mely mind a két házat (szobát) fűti. Asztal kettő, lábastól, hosszú karszék kettő, egyes karszék három, deszkás nyoszolya egy. A belső háznak van egy oldalkamarája. Ajtaja 287mind a háznak, mind a kamarának félszeres, vassarkakkal, valami tolózár is rajtok. A ház szalmával fedett. Van tovább még egy cselédház* A nagyfalusi kastélyt, mint ezt már említők, az ott létezett zárda köveiből építették.
*Szirmai: Szatmár vm., stb.1810. II. 152. l.
*Orsz. lt. Urb. et. Consc. fasc. 64. nr. 17.
A nevezetesebbek közé tartozik még a görcsöni. Annak helyén van most a br. Wesselényi Miklós főispán kastélya. A görcsöni kastély 1703-ban a Serédi Péteré s Istváné. De már ekkor a pusztulás szomorú képét mutatja az. A báró Wesselényi Miklós parkjában levő több százados fához érdekes hagyomány fűződik. Egyik Serédi annak emlékére, hogy egy vadászat alkalmával sebzett vadkan által űzetve rámenekült a tölgyre, ültette át kastélya kertjébe.*
*Szilágy. 1877. évi 24. sz.
BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓS GÖRCSÖNI KASTÉLYA.*
*Báró Wesselényi Miklós görcsöni kastélya. Fényképfölvétel után.
Sok leltározást – mondják az összeírók – nem kíván, mert mindjárt a kapuján kezdték el a pusztítást s úgy aztán a házakon végezték el. A kastély egyik része zsindelyes, a másik szalmával fedett. A szobák, azok, ajtai s ablakai elpusztúltak, a czinterembe öt ajtót vittek, azok megmaradtak, 288a többinek csak a deszkái vannak, a vasai, hevederjei, zárja, a sarkvasak mind kivagdalvák; az ablakokból is valami kevés maradt épen. Lássuk a kastély környékét is.
A kastélyon kívül van a két részre két rend istálló szalmafedél alatt: ajtói fasarkon, hevedereken állanak, a reteszét levették. A kastély külső udvara sövénynyel van körülvéve. Ez udvar mellett van egy puszta virágos kert, közös, egy sövénynyel bekerített veteményes kert a Serédi Istváné; e kert mellett ugyancsak Istváné egy csűrös kert, fiatal fából összetákolt csűrrel. A csűr mellett idei őszbúza van három asztag s tavaszbúza egy asztag, az összesben mintegy 600 kalangya. Van egy kevés köles is, 40 kalangya. Serédi Péternek a templomnál van csűrös kertje s 300 kalangya búzája, szénája is van talán 25 kis szekérnyi. Ez időben volt itt: majorságbor 25 vederrel, pár borjú s 12 süldő (a süldők az Istvánéi).*
*Orsz. lt. urb. et cons. fasc. 64. nr. 17.
Valamennyi kastélyunk fölé emelkedik nevezetességével a zsibói.
A «tündárbájú és zord emlékű» Zsibóhoz, mint Kemény Zsigmond jellemzi Zsibót, a magyar történelem két nagyszerű és szomorú eseményének emléke fűződik. Az egyik a Rákóczi Ferencz szabadságharcza, a másik: a világosvári események hírére az utolsó magyar sereg itt rakta le fegyverét.
Óh, Zsibó – mondja Kemény – egy tartalomdús könyvhöz hasonlít, melyben a szív legszendébb meséitől kezdve a bősz indúlatok vad történetéig és a honszeretet megszentelt álmáig, annyi vonzó s idegfeszítő jelenetekre találunk, mint a regényes iskola költeményeiben.*
*Kemény Zs.: A két Wesselényi. 5. lap.
A ZSIBÓI KASTÉLY ELŐRÉSZE.*
*A zsibói kastély előrésze. A magyar királyi államnyomdától kizárólag e mű számára. (Az Osztrák-Magyar Monarchia irásban és képben. Magyarország VII. kötete, V. füzet, 133. l.)
Kemény Zsigmond a zsibói kastélyról mily szép képet fest. A két Wesselényiről szóló tanúlmányát e büszke kastély megelevenítő rajzával vezeti be. A múlt fényes és szomorú 290ködében látjuk a Szamos völgyben a vidék fölött «közel Magyarország határaihoz s körűlvéve Erdély álomszerűen kies tájképeivel» uralkodó kastélyt, széles homlokcsarnokával, a fedélzet csillogó kúpjaival, a messzevetett épület főrészeit hordó domb «parancsoló és aristokratikus tekintetet» ad, megjegyzi Kemény bontó kritikája, hogy «lassanként egy tág, de elosztásaiban kényelmetlen földesúri lakká változik, melynek alaprajza több fitogtatást, mint czélszerűséget tanúsít». De mily elragadtatással s mily mély sóhajjal jártatja végig tekintetét a vidéken, a kastélyon, annak udvarán, hol «két magyar forradalom megrendítő jelenetei találkoznak.» «Mennyi természetbáj, mennyi szeretet, mennyi iszony, mennyi férfibú és történeti gyász lebeg e kastély és széles parkja fölött» s a szomszéd hegyek tetőiről «a vadvizek és záporesők a megszaggatott földrepedésekből ágyúgolyót és tengercsigákat sodranak alá, a természeti és állami nagy küzdések emlékeit».
A zsibói őslak életét is, id. Wesselényi Miklós korában, szintén mesterileg jellemzi Kemény. A «csendes és álmodó» vidék csendjét szilaj lovak patkói verték föl, az erdőt vadászkürt harsogása bolygatta meg. Fegyverzett cselédek jártak az udvaron, a rozsdás családágyúk előkerűltek: «a középidő aristokratikus s durva erkölcsei Voltaire munkáival együtt, melyet a férj és a bibliával, melyet a nő szeretett, bevitettek a zsibói őslakba».*
*Kemény Zs.: A két Wesselényi. 7. l.
A ZSIBÓI KASTÉLY HÁTSÓ RÉSZE.*
*A zsibói kastély hátsó része. Fényképfölvétel után.
Kővári László a zsibói kastélyról szintén megemlékszik Erdély építészeti emlékei közt. «A kastély udvara négyszögű. A mostani főépületet idősb báró Wesselényi Miklós építteté 1790 körűl, a ki kapujában még taraczkokat s fegyveres darabantokat vártáztatott, kiket 1785 tájt egy nap a kastély indulatos ura a taraczkokkal együtt hadilábra állított», mikor 292t. i. velök Csáki-Gorbót megostromolta.* Azt is megemlíti 1860-ban Kővári: «a kapu közelében, Zsibón még korunkig ott állt egy pár taraczk ágyú».*
*Kővári: Erdély építészeti emlékei. 222. l.
*Viseletek és Szokások 7. l. A zsibói régi udvarház pinczeajtója felett inscriptió: Licet peracerba Bellorum adversitas plurimor. Magnat. et Nob. aedes intito Seculi hujus labentis devastarat, hae tamen aedes ipsa div. Provid. conservate, quas nunc iterum auxilio divino renov. Stephanus Wesselényi L. B. de Hadad, Excell. D. D. Stephani Wesselényi L. B. de Hadad S. C. R. majestatis status intimi et in Reg. Tr. Gubernio act. consiliarii ejusd. Tr. et Stat. ac ord. Prae. Item Iud. Trae Praesidentis Incl. cottus Szolnok mediocris comitis suppr. et Excel. Comitissae Catharinae Bánffy Excel. Comitis Georgii Bánffy de Losoncz Regn. Trans. Gubernatoris filius cum sua vitae socia nata Baronissa Polixena Daniel filia unica superst. Relicta L. R. Stephani de Daniel et Vargyas Inst. Sedis sicul. Udvarhely suprem. Reg. Judicis natae Comitissae Polixenae Pekri. Anno post partum Virginis MDCCXXXIX.
1849 augusztus 13-dikán Görgei letette a fegyvert Világosnál a magyar haza zokogása mellett s Paskevics megírta Miklós czárnak: «Magyarország Felséged lábai előtt fekszik». Kossuth kimondhatlan érzelemvihardúlta lelkével Orsova felé indúlt, hogy elhagyja hazáját. A hadsorok maguktól kezdtek széthullni, a vezérek török földön kerestek menekülést. Egyik sereg a másik után tette le a fegyvert s a nagy tragédia utolsó színjátéka volt – Zsibó.
Gál Sándor, mint már volt róla szó,* Zsibónak vette útját 3000 főre leolvadt seregével s követte ide Kazinczy Lajos tábornok, nyelvünk megváltójának, a nagy nyelvújítónak fia, 8000 emberével, ki augusztus 22-dikén átvette az egész sereg felett a vezérséget. A zsibói kastélyba hozták hozzá Görgei levelét, mely a föltétlen hódolatot tudtúl adja a magyar haderő parancsnokának. «Minden ábrándokat elejétől kárhoztatva, – írja – rögtön átláttam, hogy szegény nyomorgatott hazámnak minden áron békét kell szerezni, mit, ha még tovább nélkülöz, rövid időn tönkre jut. Sergeim ezt velem szintén átlátták s hogy minden vérontásnak véget vessünk fegyvereinket 293ő felsége az orosz czár főhadiserege előtt f. hó 13-án önkéntesen letettük».
*I. köt. 276. l.
Gál Sándor elmenekűlt nejével a táborból.
A kastély hallotta, a mint a szuronyokat, puskákat töri össze a tobzódó elkeseredés; hallotta a semmiségbe kiröpített golyók süvöltését; felitta udvara öngyilkos magyar kiömlő vérét, mikor felzúgott a kétségbeesés kifakadó tehetetlen dühöngése s felzokogtak a vadászsípokból föl-fölcsendülő, el-elhaló forradalmi dalok tördelt ütemei.
ZSIBÓ.*
*Zsibó. Fényképfölvétel után.
A szabadságharcz utolsó mezei hadának lefoglalt ágyúi, fegyvergulái a kastély udvarán voltak felállítva: «a tisztek kardjaikat s fövegök háromszínű tollait a nagyterem kinyújtott asztalára rakák le».*
*Kővári: Erd. épít. Eml., 222. l.
A kastély termében volt a végső jelenet. Kívül a külső udvaron a magyar tisztek, a belsőn az oroszok, a kozákság 294a kertben: fenn a teremben pedig Grotenhjelmnek Kazinczy az összes magyar seregek utolsó táborának fegyverét tette le...
A zsibói 1849-diki gyásznapokról,* a fegyverletétel előzményeiről becses adatokat tett közzé újabban Várady Gábor. A Kazinczy haditanácsán a hadtest-, dandár-, zászlóaljparancsnokokon kívül még a kisebb csapatok vezénylői is résztvettek, úgy, hogy száznál is többen gyűltek egybe a Wesselényi-kastély nagy termében. Leírja e tanácskozás menetét, a zúgolódást. «A lengyelek sírva borúltak egymás nyakába, fegyvereiket tördelték. Néhányan az öngyilkosságban kerestek menedéket. Átkozódás, kétségbeesés keserves hangjai töltötték be a levegőt, mibe a táborból behallatszó folytonos lövöldözés puffogása vegyűlt». A 22-dik zászlóalj századai a kastély ablakaira lövöldöztek. Mások az ágyúkat a Szamosba döntötték. Mint említi, Grotenhjelm elé mintegy negyvenen lovagoltak a zsibói táborból. Az orosz tábornok a fényes, nagy hadseregből már csak 4000 embert, továbbá 7000 puskát s egy rakás ágyút talált.
*A zsibói gyásznapok. Ország-Világ, 1892. évf. 787., 803–805. l.
