Zilaht kún, tatár, török, német s labancz hadak rabolták, pusztították.
A Szilágyot, mint láttuk, a Dózsa-féle lázadásba is egészen 514belevonták. Mészáros Lőrincz, czeglédi pap volt egyik vezére a felkelőknek. Ez, miután seregét Biharnál megverték, állítólag Zilahra menekűlt, a honnan kiszolgáltatták Szapolyainak.
1527-ben Szapolyai János és Ferdinánd viszálykodása idején, mikor Ferdinánd Reicherstorfert, Vingarthi Horváth Gáspárt s még másokat, köztök Leuchtenbergert is Erdélybe küldte pártgyűlés végett, Leuchtenbergert Zilahon fogták el és sújták le, mint kémet.
1594-ben a porta megharagudván, a miért Báthori Zsigmond tőle elszakad, Lengyelországon át a tatárokat Máramarosra uszította, melyet azok elfoglalván, egész Zilahig portyáztak.
Básta 1600 szept. 14-dikén Zilahról indúlt Torda felé.
1611 jun. 15-dikén Thúrzó Eperjesen űlést tartott a felsőmagyarországi rendekkel, mely a hajdúk ellen való hadjáratot határozta el. Forgách Zsigmond pedig jun. 29-dikén mintegy ötezer emberrel kiindúlván Kassáról, egyre növekvő seregével s épen a hajdúk szövetségével Erdélyt a hozzá tartozó vármegyékkel együtt szándékozott hatalmába keríteni. Forgách a többek közt a Szilágyságon át Kolozsvárnak tartott, Zilahon értesült Radul diadaláról, ki julius 9-dikén Szent Péter és Brassó közt szétverte Báthori seregét, mire Sennyei Pongráczot és Kornis Zsigmondot Kolozsvár elfoglalására küldötte, a mi julius 25-dikén sikerült is. Itt sok erdélyivel szaporodott tábora. Ezek között volt Sarmasághy Zsigmond, a ki 1610 végén Kendiéktől Erdélybe szökött s most újra elpártolt. Vele jött Kemény Boldizsár, a későbbi fejedelem atyja is.
1665 körül szabad rablócsapatok veszélyeztették folyton Zilah környékét és főleg a zilahi vásárokat rohanták meg gyakran.
515A bujdosóknak gyakran volt tanyája, 1676 decz. 10-dikén írja Tököly: «Ma jó reggel kelvén, mentem szánon ebédre Zilahra, éjszakára Kende Gábor uramhoz Perecsenbe.» 1677 aug. 27-dikén Tököly levelet kap Klobusicki Páltól Zilahról. Ebből a levélből értesűl, hogy a német minden hadát összevonván Domahidáról elindúlt, nem tudni hová; augusztus 31-dikén a bujdosó magyarság Zilahon tartott gyűlést; erre a gyűlésre Tököly Szalait küldte követül; szept. 1-sején írja naplójában Tököly: «Vártam, mit végeztek a gyűlésben (t. i. Zilahon), ebéd tájban érkezék Szalai uram, referálván a dolgokat, úgy látom, az hadak továbbra is kvártélyokban az Szilágyban várakoznak, míg a portáról vagy valami nem jő.»
1703-ban Zilaht Rabutin rácz csapatai fölégették.
Somlyót és Zilaht 1703-ban Rákóczi Ferencz elfoglalta, a mikor a fogságból kiszabadúlva az isten, haza és szabadság érdekében fegyverre hívja hazáját. Bár Rákóczi hadát Károlyi Sándor gr., csatlakozva a Montecuccoli hadához, Munkács mellett tönkretette volt, de ez sereget gyüjtve Székelyhidát megtámadta, kifosztotta s a német őrsereget levágta. Ezután foglalta el Somlyót és Zilaht.
1708-ban a Zilahon levő hadak gyakran kicsaptak Egres-patakra.
Egyebekben Zilah hadi története úgyszólván egy a Szilágyságéval, mert itt a katonai átjárónál első sorban kivette a bajokból részét mindannyiszor.