Sarmaság.
Sarmaság.
Sarmasagh (1355, 1423), Sármaság (1466), Sarmassagh (1475), Sármaságh (1487) középszolnoki birtok (1423-ban szolnokvármegyei). Itt a -ság nem képző, hanem a gyakori Ság helynév (Ipolyság stb., Ság-hegy is van kettő, Vasban és Hontban; l. Ság a Helységnévtárban); Ságod stb. Az első 307taghoz v. ö. Sarmás Szilágyban és Sármás Kolozsban, – talán a sárma növénynévből.
Egy ízben (1611) városnak van mondva.
Sarmaság is ama falvak közül való, melyeket a törökök, szatmári tolvajok és kuruczok 1682 előtt elpusztítottak.*
* Szv. lt.
1355-ben szó van Moys comes leányának, Erzsébetnek a leánynegyedéről, melyet a váradi káptalan megbizott emberével, Konth Miklóssal, a ki ekkor erdélyi vajda és Szolnok vármegye főispánja, adat ki (az utódnak?).*
* Szgy.
A váradi káptalan Zsigmond királynak 1423 Ker. Szent János születése előtt való kedden Budán kelt beiktató parancsára Kusalyi Jakcsi György fiának, tisztelendő Dénesnek Sarmasagh szolnoki birtokába ellentmondás nélkül beiktatja György másik fiát, Jánost, ennek nejét, Annát, meg fiait: Lászlót és Györgyöt.*
* GKG. C. fasc. XII.
Kusalyi Jakcsi György fiának, Lászlónak és Losonczi Bán unokájának sarmasági jobbágyai azok között voltak, kikkel e két úr fegyveres kézzel támadta meg Borsi Nagy Mihály fiának és unokáinak, meg Csamai Ördög Lászlónak és fiainak apáti, körömi, baromlaki jobbágyait és a kik ellen ezért 1434-ben vizsgálatot tartottak.*
* Lelesz, B. 9. f. anni 1434. nr. 14.
Sarmaságról ügyvédjöknek vallják 1459 szept. 15-dikén Czigány Pétert Ilosvai Gelberth László;* 1460 márcz. 15-dikén Czigány Pétert és Balázst Majádi László és Dobokai Mihály.* 1461 julius 18. előtt Keresztes Ambrust és Andró Pált néhai Sarmasági Elek és néhai Sámsoni Albert.*
* Dl. 36,392. Km. Prot. E. min. p. 58. nr. 1.
* U. o. pag. 85. nr. 2.
* U. o. p. 123. nr. 3.
1475 körül Sarmasági Elek (Allexj) birtoka, a kinek a jobbágyai 15 forint adóval szerepelnek Közép-Szolnok vármegye összeírásában.* 1543-ban a középszolnoki Sarmassagh Sarmasági László, Mihály és István között oszlott meg, kik közül az elsőnek jobbágyai csak 1 kapu után adóztak, míg 308az utóbbi kettőéi 2–2 után. Fölmentést nyert az adózás alól 3 bíró, 13 szabados, 31 szegény és 2 új ház.* 1549-ben (Sarmaság-on) a Sarmasági András jobbágyai 5, a Perneszi Imreéi 8, a Sarmasági Mihályéi pedig 6 kapu után adóztak. E 19 kapun kívül feljegyeztek e helységből még 28 szegényt, 9 servitort, 8 új házat és Sarmasági András részéről 3 nemesi udvarházat,* 1570-ben (Sarmasagh) megoszlott Sarmasági Miklós és özv. Sarmasági Mihályné között, kiknek jobbágyai 3–3 kapuszámnyi adót fizettek.*
* E mű I. k. 180. l.
* Dical.
* U. o.
* U. o.
Minthogy Sarmaság is a kövesdi jószághoz tartozott, a mint láttuk, a Sarmaságiak ősi birtoka volt,* birtoklásának a története tulajdonképen már ismeretes is előttünk. Nagyjában pl. Derzsidához igazodik. 1466-ban, 1487-ben Sarmasági Ambrust, majd Majádi László fiait akarták beiktatni itt is s velök szemben ugyancsak Sarmasági András özvegyét, leányait, Sarmasági Elek gyermekeit, Majádi Lászlónét, továbbá Sarmasági Elek fiait, Weres Lászlót találjuk.*
* V. ö. II. k. 106–136. l.
* Az ezen évekre vonatkozó levéltári jegyzeteket l. Derzsidánál.
RÉSZLET SARMASÁGBÓL.
1495 ápr. 6-dikán Dobai László odaajándékozza Sarmaság falubeli birtokát Dobai Györgynek.*
* Dl. 36,398. Km. Prot. M. min. p. 225. nr. 1.
A kolozsmonostori konvent előtt 1497 január 23-dikán Erzsébet, Nagydobai Csizér (Chyler?) és Dorottya lánya, lelei Cheh Imre felesége, a maga és lányai Ágota, Nagydobai Györgyné, Margit, Erzsébet, Katalin, Anna, Klára nevében Ilyesthelke erdőt, az ahhoz tartozó szántóföldekkel, felében, Sarmasagh középszolnoki birtok határában, ötven forinton eladja Sámsoni Kőrösi (Kewresy) Zsigmondnak és gyermekeinek, Lászlónak, Mihálynak, Zsigmondnak, Ferencznek, Jánosnak, Borbálának.*
* Dl. 27,989.
1533-ban Sarmaságh egy évi tizedét Báthori Istvánnak adományozta Statilius erdélyi püspök.*
* Bl. fasc. W.
Sarmaság, mint pl. Derzsida is, egyike volt néhai Sarmasági 310László azon javainak, amelyeket legutóbb, mint gyámok, Báthori István özvegye, Katalin és fiai: András, Kristóf meg István kezeltek, kiket 1547-ben számadásra intetett Sarmasági András.*
* Lelesz, Act. an. 1547. fasc. 3. nr. 21.
Sarmasági László árvája, András sarmasági jobbágyának a házát megtámadta Nagyfalusi Losonczi Bánfi Miklós, akit azért 1549-ben megidéztet a fenti árva gyámja, Sarmasági Mihály.*
* U. o. Act. an. 1549. fasc. 5. nr. 38.
Az 1550, 1551, 1569, 1570, 1601, 1607, 1641, 1643, 1646, 1647, 1676. évek története: Sarmasági Mihálynak újból való beiktatása, Sarmasági Borbála, Sarmasági János fiai s leánya, Anna, aki Gyerőmonostori Kemény János neje, szereplése, Kövesdi Sarmasági Zsigmond 1601-diki végrendelete (Jósika Zsigmond s Gábor), Sarmasági László és Gáspár s Telegdi Espán István, Szunyogh Gáspárné Bánfi Zsuzsa, Serédi István szereplése s általában a Kemények joga; 1676 okt. 20-dikán Sarmaság birtokot illetőleg Kávási Pálné Katalin Sarmasági György és Valkai Erzsébet leányának tiltakozása ismert nevek, ismert dolgok már.* Ez időszakból, mint eltérő apróságot csak annyit említek, hogy 1551-ben Dobai Borbála ama birtokai között fordúl elő, a melyeken megosztozkodnak a nevezett Borbálának két férjétől származó utódai, azonban nincs megmondva, hogy melyiküknek jutott Sarmaság. E birtokot Keresztúri Dobszai János váltotta volt ki saját költségén.* 1611 márcz. 26-dikán Gábor, erdélyi fejedelem a középszolnoki Sarmaság város meg Kövesd és Lompért birtokok összes tizedeit, melyeket előbb néhai Sarmasági Miklós, majd Kövesdi Sarmasági Zsigmond bírt, az utóbbitól csere útján már átadott, ugyanottani birtokrészekkel együtt, Bogdáni Ferencznek adományozza hú szolgálataiért.*
* A levéltári jegyzeteket l. Derzsidánál.
* Orsz. lt. Km. conv. lad. 27. M. nr. 17.
* U. o. Km. conv. lad. 26. B. nr. 15.
1652 márcz. 24-dikén Török Mihály, neje: Majádi Erzsébet 311és gyermekeik: György, András, Anna, Kata, Zsófia eladják többek közt sarmasági szőlőjüket visszavonhatatlanul Gyerő-Monostori Kemény Jánosnak.*
* Gencsi-lt. nr. 41.
1693 okt. 3-dikán Kovács Mihály somlyói lakos leköt a sarmasági Újhegyen egy szőlőt Török János szakácsii lakosnak, kitől bizonyos pénzösszeget kölcsönzött.*
* U. o. nr. 946.
Sarmaságon 1702-ben az, ifj. Gyerőmonostori Kemény János árváinak egy részjószágán jobbágyok: Antal János, falusi esküdt, Széri János, Borbély János, Varga Mihály, Bagoly Miklós, Kocsis János, Kocsis Ferencz, Serédi Zsófiának (a Csíkszentkirályi Andrási István báró felesége) jobbágya: Barla Lőrincz. Gr. Bethlen Jánosnak jobbágya: Bakos Tamás, a ki ezelőtt Hidvégen lakott.*
* Szgy.
1719 április 13-dikán Enyedi Jánosné Valkai Erzsébet sarmasági fekvőségének és jobbágyainak megállapítása végett vizsgálatot tartottak Lakatos János és Szabó Mihály javára.*
* Gencsi-lt. nr. 573.
Az 1722, 1723, 1724. években Sarmasági Ferencz és Ádám meg Rhédei Pál föllépése, továbbá Csebi Pogány György pere a Keményekkel, szintén ismert dolgok.*
* L. Derzsidánál.
A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Sarmaság községből a következőket: főbb birtokosok: gr. Kemény Farkas, br. Kemény Miklósné és br. Kemény Farkas; fizetést élvező urasági tiszt: Incze Eliézer tiszttartó; pap: Bátori György ref.; kántor: Bodnár Dániel ref.; árendátor és kereskedő: Múzsa Mihály örmény; zsidók: Spitz Salamon hutasáfár és Lebi hutamester; molnár: Molnár, Tógyer.*
* Szv. lt.
1805-ben lovasnak vették föl innen a Szép- és Puszkajler-családok 1–1 tagját, gyalogosnak pedig Szőnyi Istvánt. Valamennyien adómentesek.* Homagialis esküt ekkor a Szép- és Puszkajler-családok 1–1 tagja tett.*
* U. o.
* U. o.
312Sarmaság jelenlegi evang. reform. temploma keletre nyúlt, de fekvését megváltoztatták.* 1806-ban épűlt, 1831-ben egészítették ki toronynyal, melyben két harang van; az egyiken (öt mázsás) ez a felirás: «Öntötte Dániel és Ephraim Andráschovszki Kolozsvárt. Az Istennek dicsőségére öntette a sarmasági reformata szent ecclesia maga költségén 1820. esztendőben». A kisebb (másfél mázsás) harangnak ez a körirata: «Mit Gottes Hilfe Gosz mich Anton Uten in Weissenhurg A. D. 1646, – Generosus Dus Joannes Kemény Consil. intim. Tessaur. sup. cels. ac com. sup. Alben. trans. in memor. Eccl. Sarmaság, fudi curavit hanc campanam». Anyakönyvek 1785-től vannak.*
* Bunyitay Vincze: Schematismus. 350. l.
* V. ö. Névk., ev. ref. 1876. 45. l.
Klenodiumai között egy aranyozott talpas nagy ezüst poharat gróf Teleki Zsuzsánna csináltatott «az sarmasági ecclesiának 1752-ik esztendőben». Egy ónkannát pedig «Antal Mihály 1698»-ban. Néhány ujabbkori úrasztali abrosz is van, magyar stilű tulipántos. A faluban sűrűn fordúlnak elő stilizált tulipántos kendők, melyek mintája s öltése hasonlít a kalotaszegiekhez; száz, kétszáz éves kendők, melyek szabadkézi rajz után száröltéssel vannak kivarrva.
A templomban a gróf Kemény Sámuel ajándékozta családi czimer van.
Az 1638. junius 6-dikán Nagy-Bányán tartott közzsinat Sarmasagra Mediomontanus Istvánt,* az 1679 julius 2-dikán Szoboszlón tartott közzsinat Matasi György domesticust;* az 1689 jul. 3-dikán Nyír-Bátorban tartott közzsinat Sápi Sámuelt küldötte papnak.* Ezeken kívül a következő papjait ismerjük még: Zilahi János, Kisvárdai Péter (1674-től), (1710 előtt) Hunyadi Sámuel, Deési István (1711-től), (1736 előtt) Bocskai János, Terebesi Sámuel (1737-től, meghalt Szeérben), Csernátfalusi János (1747-től, székbeli biróságot viselt), Kiss Sándor (1785–1792), 313Barta (Barcza) Mózes (1799–1821), Beke László (1821–1827), Obiskuthy Ferencz (1834–1838), Bányai István (1838–1855), Elek Károly (1850–1896), jelenleg Farkas Sándor.*
* Tört. Tár 1898. évf. 634. l.
* U. o. 651–652. ll.
* Tt. ev. ref. I. 67.
* Egyházm. lt. v. ö. Névk., 1876. 45–46. l.
Sarmaságnak 1646 előtt unitárius egyháza is volt.*
* V. ö. e mű I. 546. lap.
Állami jellegű három tantermű elemi iskoláját 1898-ban szervezték. Azelőtt egytantermű evang. ref. iskola állott fönn.
A tizenhetedik századból Lónyai Anna fejedelemasszony szilágyi jószágáról fentmaradt lelettár szerint Sarmasághon 38 jobbágy-család és négy puszta telek; volt továbbá öt puszta ház, melyekből az emberek elszöktek.*
* Wl.
Jobbágyszolgálmányait (1703-ból) már előbb láttuk.*
* V. ö. II. köt. 135. l.
1715-ben 9 jobbágy- és 2 taksás-, összesen 11 háztartás fizetett adót; 1720-ban 19 jobbágy- és 13 zsellér-, összesen 32 háztartás. A népesség száma 1715-ben 99 lélek; 1720-ban 288 lélek, magyar valamennyi.*
* Magy. Stat. Közl. XII. köt. 66. és 67. l.
1847-ben népessége 783 lélek, ebből róm. kath. 5, gör. kath. 18, evang. reform. 758, izr. 2.* 1869-ben 1329, 1880-ban 1150, 1890-ben 1402; nyelvre nézve magyar 1268, német 6, oláh 123, egyéb nyelvű 3; vallásra nézve r. kath 50, gör. kath. 129, ágost. hitv. evang. 2, evang. reform. 1181, izr. 40. Házak száma 250.
* Nagyv. Nvk. 1847. 97. l.
A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 31 1/2, 1720-ban 356 1/2 köblöst; rétet 1715-ben 37, 1720-ban 224 kaszást; szőlőt 1715-ben 38, 1720-ban 137 kapást.*
* Magy. Stat. Közl. XII. köt. 66. és 67. l.
1895-ben gazdaságainak száma 465. Területe 7088 katasztrális hold, a melyből erdő 3195, szántóföld 2026, rét 732, legelő 575, szőlő (parlag) 192, kert) 96, terméketlen 272 hold.*
* Mg. St. 506.
A községnek 1900-ban 3882 K 20 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 7451 K 90 f.
314Határrészei: Mező, Csókaláb, Puszta, Busun-mező, Nagyoldal, Erdő-tér, Sarmaság, Szakadás, Lente, Tekenő-hát, Száraz-rét, Ökör-nyil, Puszta-rét, Tóköz, Széti Mihály-rét, Egeres, Nyárfás-rét Téglás-rét, Kert-alja, Pokol-tó, Lonka. Erdők: Kis-kút, Blidericze (blidăriţă [oláh] = tálas), Boka, Mitrez, Blidár (blidar [oláh] = tálas), Remete, Rigótó-oldal, Kis- és Nagy-Romocsa, mindezen erdőrészek általános elnevezése Bálványos; Purkurecz (porcăreţ = porkarecz és purkerecz = disznós [oláh]), Szárazág-oldal, Töklen. Szőlőhegyek; Kis-hegy, Farkas-hegy, Pöcsik-hegy, Szállás, Miski-domb, (1805-ben Miske-domb), Bajza, Palánkszőlő, Fandika, Kecskés-hegy, Nagy-hegy, Somos. Az 1809-ben készűlt és a báró meg a gróf Kemény-család úrbéri és majorsági javait magához foglaló összeirás szerint a sarmasági határon ezek a határnevek fordúlnak elő: Hegy-alja, Puszta-tető, Erge-patak, Harap-égés, Kis-hegy, Bércz Sarmaság, Komlós-erge, Lunka (luncă [oláh] = völgy), Alsó rét, Pöcsik-hegy, Palán-szőlő, Egeres, Fandika, Tekenő-hát, Felső-rét, Száraz-rét, Lente.
A szájhagyomány szerint Sarmaság hajdan a mojádi határon feküdt, a honnan a tatárok beözönlése következtében költözött a Kraszna és Zilah-patak vizein túl. Az átjöttek a mostani Töklen nevű erdő helyén telepedtek meg s csak később a mai helyen. Mojádon a falu régi fekvése helyén még látszik a templom nyoma. A harangot kútba eresztették, melynek helyét az öregek még ismerték. A templom alatt kincscsel tele pinczéről is regélnek. Kovács Balázs és Forgács Ferkó a Száraz-réten volt tanyájukról támadtak a tatárokra. Ezek édes álomban szenderegtek, midőn hőseink rájuk csaptak, lovaikat elszedték s tanyájukba visszanyargaltak. A történeti alap csak annyi ebből, hogy Sarmaság lakosai a Töklen erdőrészben kerestek menekülést s talán ide futottak a mojádiak is a török hadak elől.*
* V. ö. e mű I. k. 156–157. l.
315Sarmaság vizei: Kraszna, Zilah-patak, Lente- és Sarmaság-árka. Kútjai: Boka-kút, Kis-kút, Pap-kút, Benkő-kút, mind az erdőn.
Sarmaság községhez tartozott már 1750-ban Mojád, mint puszta,* ma, mint már tudjuk, végkép beolvadt ez Sarmaságba.
* Magy. Stat. Közl. XII. köt. 339. lap.
