Tasnád.
Tasnád.
Voznad?l 1205–1235, Chanad? 1246, Tasnád 1277, Thasnad 1447, Taschnád 1753.
Középszolnokvármegyei helység. Az Érmellék középpontja, 1456-ban s azóta gyakran oppidum (mezőváros). 1879 előtt rendezett tanácsú város. Ma nagyközség. Járási székhely. Egy 634oklevél (1507 okt. 23.) tévedésből azt mondja, hogy Tasnád város Thasnád vármegyében fekszik.*
* Dl. 36,402. Km. Prot. Magn. p. 206. nr. 1.
Főszolgabirói hivatalán kívül van kir. járásbirósága, adóhivatala, továbbá két kaszinója, két takarékpénztára; tűzoltó-egyesülete, dalosköre.
A monda szerint onnan nyerte nevét, hogy az evang. reform. templom háta megett elterülő magaslaton igen régen nádas tó állott és a midőn a magaslatot, a templomtért meg a Tatay-udvart magában foglaló területen vár épűlt, ettől a nádas tótól a vár Tós-nád nevet nyert, mely elnevezés századok elteltével Tasnáddá lett. De a honfoglalók egyikének Tasnak van nyoma itt, a kiről vette nevét.*
* V. ö. I. köt. 143. lap.
Hogy vár volt Tasnádon, azt már tudjuk. 1474 decz. 3-dikán Gábor erd. püspök engedélyt nyer Mátyás királytól, hogy a Tasnádon levő püspöki birtokán fából vagy kőből várat építhessen.*
* Beke Antal: Az Erd. Kápt. Levéltára Gyulafehérvárt, II. füz., 153. l. V. ö. II. k. 256. l.
Szerepvivő helység volt; több rendbeli szabadalom-levelet nyert.
Gál erdélyi püspöknek gyulafejérvári és egyéb birtokait a tatárok elpusztították. Hogy megnépesedjenek a helyek, IV. Béla – 1246 máj. 14-dikén – mint már láttuk, az oda lakni menőket kiveszi a vajda, megyei főispánok és más bírák hatósága alól és saját községi birájuk (villicus) s a püspök hatósága alá rendeli. A püspöki jószágok közt volt Tasnád is.*
* V. ö. I. k. 145. l.
Tasnád bírói székének ismeretes egy tizenötödik századi relatoriája, melyet készített kraszna- és szolnokvármegyei nemesek és a kolozsmonostori konvent hiteles emberei jelenlétében bizonyos gyilkosság vizsgálatában.*
* Tört. Tár. 1897. évf. 738. l.
1589 márczius 5-dikén S. Báthori Zsigmond megújítja S. Báthori Kristófnak 1578 október 29-dikén kelt kiváltságos 635levelét, mely szerint a kik «mulatásnak és lakásnak okáért» Tasnád városba s üres házakba költöznek, négy esztendeig a kik pedig maguknak házat építenek, hét esztendeig «minden fölvettetett adózásoktól, adózó szolgálatoktól és egyéb mindenféle közönséges terhektől szabadok legyenek.» Az ily jövevény lakosok pedig azon városban mulatozni és lakozni kényteleníttetnek, hogy onnan máshova ne mehessenek; továbbra birót közönséges szavazatból magok válaszszanak, a mely biró minden közöttük megeshető, törvényes dolgokat megvizsgáljon és meg is ítéljen, úgy mindazonáltal, hogy a mely rész a birónak ítéletével meg nem elégszik, felebbezhessen a tasnádi tiszthez és azon felebbezés mindjárt általbocsáttassék. A vétekben forgó dolgokban pedig, ú. m. gyilkosságban, lopásban, tolvajságban, emberölésben, égetésben és erőszaktételben a tiszt a biróval együtt az ítélettételben jelen legyen és minden törvényből kifolyt büntetésből a tiszt két részt vegyen, a bíró pedig harmadikat. Ha valami tasnádi ember magzat nélkül meghal, szabadsága legyen az ő ingó-bingó jószágát annak adni, a kinek akarja, csakhogy földesurának hagyjon egy három esztendős marhát. Ha azon tasnádi lakosok között valamely véletlen dolog esnék, esteli harangozás után tisztnek és birónak a gonosztevőnek házára ne legyen szabad menni, kivévén mindazonáltal a főbenjáró dolgokat, t. i. lopásokat, tolvajkodásokat, erőszaktételeket és égetéseket, melyeknek okait és cselekvőit akárminemű időben a tiszt és biró megfoghassák. Ha valamely vidék, vagy pedig lakos valakit valamely adósság miatt törvényre von, a biró tartozik a panaszolkodó félnek ítéletet és igazságot szolgáltatni. Ha valaki a város földén magának szőlőt űltet, azt a szőlőt tőle semminemű vétkeért nem vehetik el, «kivévén mindazonáltal a halálos sententiakat», melyekben a bűnös mind fejét, mind jószágát elveszti. A mi az évenként fölvétetni szokott adót illeti: a tasnádi lakosok földesuroknak csak száz magyar forinttal tartozzanak, a mely összeg két részletben: 636Szent Márton püspök és Szent György napján fizetendő. Megújítja, de kiveszi atyja leveléből azt az egy czikkelyt, mely a szabados jobbágyok megtartására vonatkozik s e tekintetben az 1588. évi medgyesi országgyűlés végzéseihez szabják magukat.*
* Bl.
Báthori Zsigmondnak 1589-ben márcz. 13-dikán kelt szabadságos levelét, mely szerint Tasnád város eleitől fogva oly szabadsággal élt, «hogy egy v. ispánnak is vagy birónak nem volt hatalmukban, hogy azon városba bemenjenek és a malefactorok. t. i. gyilkosok, lopók, paráznák, gyújtogatók és több egyéb gonoszságnak cselekedői iránt eskessenek és tudakolhassanak, hanem az olyanokat egyedűl a város tiszteinek és törvényhozó biráinak volt mindenkor hatalmok, hogy megbüntessék», annak okáért e régi szabadságukban és szabad jogukban őket megerősíti s elrendeli, hogy e szabadságukkal minden háborgatás és akadály nélkül élhessenek: Rákóczi György 1639-ben máj. 2-dikán megújítja, úgy azonban, hogy a «tasnádi lakosok s azoknak minden következő maradéki magok közt az ilyen malefactorok iránt esketni, azokat üldözni s megfogni s a megfogottakat cselekedeteik szerint érdemlett büntetéssel megbüntetni, minden kedvezés nélkül, tartozzanak»; különben ebbeli szabadságukat elvesztik.*
* Bl.
Bethlen Gábor is adott 1618-ban kiváltságlevelet, a mint alább látni fogjuk.
1764-ben Tasnád város tanácsa elismerő és biztosító levelet ad arról, hogy Tasnád városának báró Bánfi Farkasnál talált privilegialis levelét – Va˙ László és Mihály beleegyezésével – magához vette a város.*
* Bl. fasc. ZZ. nr. 21.
Az 1527. év végén Zápolya János király bujdosásában Tasnádon is megfordúlt.* Tasnádról Szinafalvára vonúlt; de 637ott Koczeanner német és magyar hadaitól megveretvén, Lengyelországba futott.*
* V. ö. e mű I. k. 235. l. Hogy az 1527/28-diki telet Zápolya töltötte volna, Szalai László nem tartja valószinűnek. (Magyarország Története, IV. k. 65. l.)
* Verancsics Antal: Memoria rerum etc.
1568-ban a Szilágyságba betört tatárok elől menekül vala mindenki. Így a «tasnádiakat is szekerek hátán lepik vala a tatárok és úgy mindenestől prédává teszik, benyelik.»*
* Szalárdi, 1662, 396. lap.
Az 1571 nov. 9-dikén Kolozsvárt tartott országgyűlés Tasnádot harminczadszedő helynek rendeli.*
* Gr. Mikó Imre: Erd. Tört. Adatok.
Báthori Zsigmondnét, ki Gráczba visszament, egy díszes nemesi bandérium Tasnádig kísérte.*
* E mű I. k. 246. l.
Egy Báthori István hódolati eskűje a császárnak így végződik: «Actum in oppido Tasnád 11. die novembris 1599.»*
* Szilágyi Sándor: Erd. Orszgy. Emlékek, IV. k.
1610-ben Tasnádnál értekeztek Báthori Gábor erd. fejedelem és Thurzó György, de megegyezésre nem jutottak.*
* E mű I. k. 245. lap.
1616 nov. 28-dikán Bethlen Gábor nagy haddal Tasnádnál szállt táborba.*
* E mű I. köt. 237. lap.
1658-ban a Várad felé haladó tatárok Tasnádot is elpusztították.*
* E mű I. k. 239. lap.
1665 körül a tasnádi vásárok soha sem voltak biztonságban azoktól a rabló csapatoktól, melyeket a törökök a megszökött jobbágyokból szerveztek.*
* E mű I. k. 240. l.
1678 máj. 11-dikén Darócz és Tasnád között egyesűltek Tököli és Teleki.*
* Angyal Dávid: Thököly Imre.
Tasnádnak nyoma van a Váradi Regestrumban. Az innen (villa Voznad) való Gellény pristaldus előtt lopással vádolják a perezneki Vatát.* – Tamás alesperes mint bíró szerepel két szopori perlekedő fél ügyében.* E Tamás egyszersmind tasnádi plébános.*
* Kandra: V. R. 108. l.
* U. o. 312. l.
* U. o. 313. l. 9. sz. j.
A váradi székeskáptalannak egy 1278-diki kiadványa említi 638Vitus (?) szalacsi papot, ki mint káptalani kiküldött a király emberével felhatárolja Péter erdélyi püspöknek Tasnád birtokát.*
* Bunyitay: A Vár. Püspökség Tört. III. k. 304. lap.
A tizennegyedik században hallgatnak az oklevelek Tasnádról. Bizonyára az újratelepítés munkái folytak ez alatt. Már a tizenötödik század elején Tasnád nemessége és lakosai is azok között voltak, a kik elfoglalták a Szoldobágy birtokhoz tartozó erdőket és a kik ellen ezért 1414-ben tiltakoztak János fia Péter, másik János fia György és Báthori Szaniszló fia István.*
* Lelesz, B. 157. f. 14. nr. 58.
1435-ben György erdélyi püspöknek Tasnád birtokát elfoglalták s a hozzá tartozó földeket meg erdőket használták Csaholyi János és László, Csáki György fiai, László, Ferencz és György, Szarvadi Szénás Péter, János, György, István és András.* Augusztus 23-dikán Zsigmond király bizonyítja, hogy György, erdélyi püspök megbizásából István pap ünnepélyesen tiltakozott a törvénytelen foglalások ellen.*
* Bl. fasc. LL.
* Beke Antal: Az Erd. Kápt. Levéltára Gyulafehérvárt, II. füz. 146. l. és Bl. fasc. LL.
Tasnádról Guth Gergely azok között volt, a kiket 1441 máj. 9-dikén ügyvédeinek vallott Filpesi Mihály.*
* Dl. Km. Prot. AB. min. pag. 67. nr. 3. áthúzva.
1447-ben a kolozsmonostori konvent jelentést tesz az országnagyok parancsára Máté erdélyi püspök javára Csaholyi László fia, Máté, és emberei ellen megejtett vizsgálatról, kik Thasnad középszolnoki birtokból marhát hajtottak el.* Az erdélyi püspök kérelmére Czengi (Csögi?) Imre fiát Lászlót és Zerényi (Perényi?) Pétert (küldték ki, küldőkül említve Dengelegi Bernát s négy bírótársa Szolnok megyéből) Tasnádra, hogy a hatalmaskodásból eredő bűntényt megállapítsák.*
* Dl. 28,247.
* Szgy.
A nagyváradi káptalan (1454 máj. 1.) László király parancsára Balásházi György és Balázs részére bejárta és újra 639meghatárolta Tasnád birtokot. (A határok közt előfordúl Eresztvény (Erestwen) erdő, Aszúvölgy (Azywvelg), Szentmiklós (Zentymiklós) birtok, Csákó (Chakas) cserjés, Udvarág (Udwarag) völgy.*
* Dl. 31,147.
Az erdélyi püspök Thasnad birtokáról Bályoki Szénás Szilveszter, ökröket, lovakat hajtatott el, a püspököt megverte és megsebesítette; de a püspök 1456 jun. 2-diki kijelentése szerint mindezekért teljes elégtételt adott.*
* Dl. 28,261.
1459 jun. 3-dikán Horváthi Peres László és Iloswai István deák Thasnad oppidumra nézve pereskedéseiknek véget vetve egyezségre lépnek. Peres László megbizottja testvére Tamás.*
* Dl. 36,392. Km. Prot. E. min. pag. 46. nr. 1.
Miklós, erdélyi püspök Tasnád birtokára telepítette a középszolnoki Kene birtokbeli jobbágyokat, a miért ellene 1463-ban vizsgálatot tartottak Csaholyi László és János fiai javára.*
* Lelesz, C. 116. f. anni 1463. nr. 21.
Tasnádon 1468-ban püspöki udvarbíró Nagy Ferencz. Neki adta zálogba már előbb háromszáz forintért némely szatmárvármegyei birtokait Károlyi László, ki e birtokokra, mint 1468 okt. 16-dikán a szent jogi konvent előtt vallja, még újabb kétszáz forintot vett föl ugyancsak Nagy Ferencztől.*
* Gr. Károlyi-lt. II. k. 390. l.
Az erdélyi püspök tasnádi jószágán hatalmaskodtak és elhajtottak róla ezerkétszáz juhot Csaholyi Pál és emberei, a kiket ezért 1468 okt. 29-dikén és decz. 24-dikén a király elé idéznek. Tasnádról és Kegyéről száz ökröt Bályoki Szilveszter és neje meg emberei hajtottak el.*
* Tört. Tár 1897. évf. 500. és 501. lap.
1475 körül Tasnádról az erdélyi püspök 164 frt (s nem 54 frt 3 dénár) adót fizetett.* 1543-ban (Thasnad-on) 56 kapu után rótták meg adóval az erdélyi püspök jobbágyait. Fölmentvék az adózás alól 6 bíró, 12 szabados, 80 szegény és 64014 puszta telek.* 1549-ben (Tasnad-on) 70 kapu után a kincstárnok jobbágyait adóztatták meg, a kiken kívül följegyeztek még 103 szegényt, 11 servitort, 50 új és 18 papi házat.* 1554-ben ugyancsak 70 kapuszámnyi adót fizettek az erdélyi püspök jobbágyai, a kiken kívül volt még a helységben 4 bíró, 50 szegény, 9 servitor, 25 új és 46 puszta ház.* 1566-ban 29 1/2 kapu után rótták meg adóval a Balassa Menyhért jobbágyait, a kiken kívül találtak itt még 62 zsellért, 83 szegényt, 15 új és 7 leégett házat. Kifosztottak és elpusztítottak a törökök (orbati desolatique p. turcas) 13-at.* 1567-ben 55 kapu után adót a császár jobbágyai fizettek.* 1570-ben a középszolnoki Tasnad városban (opp.) található jobbágyokat egyelőre nem adóztatták meg; a pótlás végett a dicatort megkeresték.* Később (Thasnad-on) 55 kapuszámnyi adót fizettek a császár jobbágyai.* 1604-ben (Tasnad-on) 16 rótt ház után 32 forintnyi adót vetettek ki. (Nincs megmondva, kié e jószág? Vagy talán a Szécsenyié?)*
* V. ö. e mű I. k. 177. lap s Csánki, I. köt. 549. lap.
* Dical.
* U. o.
* U. o.
* U. o.
* U. o.
* U. o. jegyzet.
* Dical.
* U. o.
Visszatérve a tizenötödik század második felére: Tasnádra vitt leveleket Fehérvárról 1497-ben urának a püspök szolgája, kit Szopron a vajda elfogott.* 1498-ban pedig Tasnádról útazott az erdélyi püspök tisztje, Nagy Miklós ura parancsára, de Csengernél elfogatta Drágfi Bertalan vajda és fogságba vitette.*
* Tört. Tár, 1897. évf. 735. l.
* U. o. 736. l.
1499-ben vizsgálatot tartottak Kőrösi Zsigmond (vagy Unga Tamás?) javára Geréb László erdélyi püspök tasnádi tiszttartója és jobbágyai ellen, a kik a középszolnoki Kőrös birtokról elvitték a jobbágyok ruháit.*
* Lelesz, U. et V. f. anni 1499. nr. 9.
1507 okt. 23-dikán özv. Kőnigsperger Mihályné Anna a tasnádmegyei (így!) Thasnad városbeli (opp.) két szőlőjét fiának, Jeremiásnak vallja.*
* Dl. 36,402. Km. Prot. Magn. p. 206. nr. 1.
1564 jan. 29-dikén Tasnád birtokába beiktatja Báthori 641Istvánt a váradhegyfoki, Szent Istvánról nevezett káptalan János Zsigmond parancsára.*
* Szgy.
Szilvás birtok határából tizenhat szántóföldet Tasnád városhoz (oppidum) csatolt Berekszói Hagymási Kristóf, a miért 1576-ban tiltakozik ellene Szántói Becski György.*
* Lelesz, Signat. Lib. 5. folio 132.
1584-ben tasnádi nemesek: Csomor Pál, Erkedi Márton, Juhos Imre és Valkai Albert jelen voltak, midőn Csűri Istvánt és Gencsi Jánost szakácsii jószágukba akarták beiktatni.*
* Nagyv. Múz. Blt.
1586-ban Tasnádon a Vetésiek szőlőt bírtak, mint azt Vetési Péternek ez évi szept. 13-dikán kelt végrendelete bizonyítja, melyben a tasnádi szőlejét Vetési Mártonra hagyja.* Vetési László 1610 november 10-dikén Vetési Istvánra hagyta itteni, a Kandián levő szőlejét.*
* Gr. Károlyi-lt. III. 439. l.
* U. o. IV. 70. l.
1608-ban a tasnádi részbirtokról Tatai gondnoki vallomást tett Macskási Mihály, Petőfalvi Pető István és Tatai Imre javára.*
* Lelesz, Prot. 50. fol. 53. an. 1608.
1614 jan. 27-dikén tasnádi tiszttartóvá nevezi ki Bethlen Gábor Keresztszegi Pétert, ki már előzőleg is az volt, miután Újnémethi István középszolnoki alispán a tasnádi tiszttartóságról lemondott.*
* Szgy.
1615-ben két (Thasnad városban fekvő) ház és jobbágytelek felett cserelevelet kötnek Vitkai Kákoni István meg Nagy-Lónyai Lónyai Menyhért és Gergely.*
* Lelesz, Prot. 57. fol. 156. an. 1615. és Szgy.
1616-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem elcseréli a krassómegyei (így !) Tasnad városát Daróczi Ferencz Josip, Lápos, Domokosfalva, Debreczen birtokaiért és Szamos-Újvár váráért.* Az erdélyi vajda (Bethlen Gábor) bizonyára Tasnádra száll e tájt összes hadaival, a mint Perneszi Gábor ecsedi kapitány írja Forgács Zsigmondnak.*
* Orsz. lt. Km. conv. lad. 26. D. nr. 31.
* Szilágyi Sándor: Erd. Orszgy. Emlékek VI. köt.
642Károlyi Mihály – 1626 jun. 29-dikén kelt végrendelete szerint –Tasnádon vett egy házat Egresy István deák nejétől és egy szőlőt 250 forintért. Ezeket két szolgájára hagyta. «Az tasnádi hegyen vannak szőleim – folytatja – Kaposy Györgytül vött négy zálogos; de ennek ketteit Prosina Péternek adtam bizonyos summában; azonkívül Kocsis György nevű jobbágyom, oláh, vött feje váltságában egyet, melyet Bárdos-szőllőnek is hínak; ezek bírassanak Károlyhoz. Az Pernyhégyen egy szőllő, kit adtam az édes hites társamnak az vezendi majorsággal együtt.»*
* Gr. Károlyi-család Okl. IV. k. 114. l.
1627 decz. 15-dikén Lisztius Ferenczné Gyulafi Zsuzsánna értesíti Gyulafi Sámuelt, hogy ő felsége pecsétes parancsára 1627 decz. 20-dikára Tasnádra jöjjenek az egyezség megújítása végett.*
* GKG.
1639 szept. 14-dikén Tasnádi Borbély Erzsébet Tasnádon, a piaczon levő házát Cseh Balázsnénak adja bizonyos összegben.*
* Wl.
1640-ben a Tasnad város előhegyén levő szőlőről Balogh Ferencz végrendelkező vallomást tesz neje, Újnémeti Borbála és gyermekei számára.*
* Lelesz, Prot. 79. fol. 163. an. 1640.
643TASNÁD AZ EVANG. REFORM. EGYHÁZ TORNYÁBÓL NÉZVE.
1642 márczius 11-dikén a thasnadi főbíró, Kolozsvári Mihály esküdtjeivel s tanácsival egyetemben Sulyok Jánosnak, Szatmár vármegye alispánjának írja, hogy Tasnádon lakó Szabó Bálint Tyukodra (Thiukodra) ment bort árúlni, egy hordó borát elvitette Sulyok, kérik, adja vissza.*
* GKg. A. fasc. VII.
1684-ben Fekete István és öcscse, György tasnádi lakosok a fejedelemtől nemességet kérnek, említik, hogy már Báthori Zsófia fejedelemasszony szabadon bocsátotta őket.*
* Az oklevélre ráírva: fiat. 1684. junius 15. – Nagyv. Múz. Blt.
1687-ben Balázsházi Sámuel középszolnoki szolgabíró és Lengyel András hites assessor, tasnádi lakosok tanúvallatást 644tartanak Balázsházi Zsófia Debreczeni Istvánné javára.* Balázsházi Péternek Tasnádon is volt telke.*
* Nagyv. Múz. Blt.
* U. o.
Tasnádon egy nemes kuriáját Károlyi László 1688 decz. 11-dikén fiára, Sándorra hagyja.*
* Gr. Károlyi-lt. IV. köt. 564. lap.
Bálint Mihály tasnádi főbíró 1690-ben Tasnádon kelt levelében esküdttársaival együtt kéri Guthi Farkast, a vármegye alispánját, tegyen igazságot egy szegény özvegyasszonynak, kinek fiacskája szolgálta jámborul néhai Bikfalvi Ferenczet s most Bikfalviné nem akar néki fizetni.*
* Szgy.
1690-ben Lengyel András középszolnoki szolgabíró és Vas János hites assessor, tasnádi lakosok.*
* Szgy.
1705-ben nemesek: Lengyel András, Váradi Mihály, Kalpag János, Göntzi György, Almási Bálint, Vádon János, Szabó Mihály, Vékony János, Szőts András, Szilágyi Márton, Kis Ferencz.*
* Szv. lt.
1709-ben Tasnád mezővárosában Szekeresi Nagy István, érszentkirályi lakos Szoboszlai József jelenlétében egy telket vett Surki (?) Istvántól harminczhat forinton. Ezt 1734-ben bizonyítja Horvát Mihály tasnádszarvadi lakos.*
* Bl.
1714-ben Nagy András, a nemesek hadnagya s Lőrinczi István főbíró, mint láttuk, bizonyos bűneseteknél szerepeltek.*
* I. köt. 394. lap.
1715-ben Thasnád város főbírája Derecsky Mihály és nemes hadnagya Kenyeres András Vay Lászlóné parancsolatjára megbecsűlik néhai Kalpag Jánosnak a tasnádi Nádashegyen fekvő szőlőjét hatvan vonás forintra.*
* Bl.
1742-ben Tasnádon az iránt foly tanúvallatás, hogy a Báthori- és Gálfi-jogon Tasnádon, O-Csaholyban, M.-Csaholyban, Balázsházán, a zölczei puszta prćdiumban, Tasnád-Szarvadon, a tövisedi puszta faluhelyen, Káváson, Czégényben, Szakácsiban, Szoldobágyon, Csögön, Kisfaluban kik s miket bírnak?*
* Bl.
6451754-ben a középszolnoki Mező-Tasnád városban (oppidum) levő kuriáról Erdődi István örökbevallást tesz háromszáz forintért Szántói Jánosnak és nejének, Juhász Annának.*
* Lelesz, Act. an. 1754. nr. 53.; Prot. folio 52.
1759-ben Szalai báró Sztojka Zsigmond, kormánytanácsos és erdélyi püspök pert indít a középszolnoki Tasnádnak és az ehhez tartozó birtokoknak az ő püspökségéhez való visszacsatolása végett, de elútasítják.*
* Bl. fasc. XX. nr. 23.
1761 decz. 7-dikén Hatvani István tasnádi lakos átveszi a zálogösszeget bizonyos szakácsii telekért Bölönyi Sándorné Török Krisztinától.*
* Nagyv. Múz. Blt.
1777-ben az erdélyi kir. kincstár a tasnádi tizedre nézve folyt perben tudatja L. Bánfi Farkassal, hogy Huszár Sámuelnek a visszatartott tized egy részét köteles megfizetni.*
* Bl. fasc. PP. nr. 6.
Tasnád is azok közé a birtokok közé tartozott, a melyek visszaszerzésére nézve 1784-ben Menesági István és György meg Csoknyai György megegyeztek s ezért ama kettős szerződést, melyet a visszaszerzésre nézve Menesági György Bányai Sámuellel, Menesági István pedig Gönczi Györgygyel kötött, megsemmisítették. Úgy látszik, Ippi Bideskúti Imrénél voltak ama birtokok.*
* Lelesz, Act. an. 1784. nr. 34. et 35.; Prot. fo.iis 36. et 37.
A «hadi segedelemhez» való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Tasnád községből a következőket, főbb birtokosok: br. Bánffi György, br. Bánffi László, Cserei Farkasné, br. Bánffi Pál, gr. Bethlen Ferencz, Patai Sámuel, Horváth Zsigmond és Vaji Mária; kisebb birtokosok: br. Vesselényi Farkas, Arats István, Ifjú Bacz Péter, Pap Sándor, gr. Károlyi József és Bálint János; saját telkükön lakó, egyházi adómentes nemesek: Gönczi György Nemes Vadai, Gönczi János, József, András és István, Fenyő György, Halasi Gábor, Hatvani György, Balla Sándor, K. Szabó Ferencz, Verebei János, Hunyadi József.. Kapusi György, Heczei Pál prédikátor, Aracs 646Mihály, Hodászi Pap Demeter, Pap János, idősb Bacz Péter, Szabó Gergely, Márton és József, Bányai József, Kovács Tamás, Toos? Pap István, Czeglédi Cs. Sándor és Butyán András; más telkén lakó, adómentes nemesek: Vékony József, Hatvani András, Bikfalvi István, János, Ferencz és Pál, Elekes János, Bátori József, Kiss? János, Ari Mihály, Ferencz és János, Ari Török Pál, Lázár György, P. Szabó Ferencz, Asztalos Mihály, Pap Gábor, Bojtor Simon, Filep Péter, Baxa József, Pap Vaszil, Szathmári István és József, Karso László, Keresztesi Ferencz, András, Bálint és József, Cz. Szabó Ferencz, Sz, Kovács János, Modi András, Mile József, Bika András, Barátosi József, H. Pap János, Fülkei János, Berzétei József, Száva Mihály, Újvárosi János és Zalányi Márton; más telkén lakó, adózó nemesek: Balás Márton, Pap László, Pap István, Bucsi István, Fekete Mihály, Rákosi János, Pap András, Szilágyi János, Mészáros Pál, Kádár József, Kálmán János, Kovács István, Erdős Mihály, Debreczeni András, Láposi Mihály, Barta István, K. Kovács Mihály, Kovács Mihály, Szász Mihály, Pápai István, Pap József, Kovács Gábor, Szentesi János, Kecskeméti János, Fekete István, Fekete János, Sz. Bikfalvi Ferencz, Barabás Márton, Tokai Sándor és Láposi József; fizetést élvező urasági tisztek: Kis János, Csíkos Áron, Szilágyi Sámuel és Erdei József udvarbírók, Deák János számtartó, Botos János és Simon János kulcsárok; papok: Thezarovics János róm. kath. és Szatmári Ferencz ref.; kántorok: Diáczek? Alajos róm. kath., Nagy István ref. és Pap János oláh; kereskedő örmények: Versán Márton, Sárga Sándor, Osztián Jákób, Bogdán Páskuj és Praff Mózes; zsidók: Izsák Ábrahám, Mózes Aron, Won? Mihály, Brenner Simon, Jákób Dávid és Aron Jákób; molnárok: Molnár Vaszil Cserei, Marosán Demeter malommester és Orbai Mihály Vai.*
* Szv. lt.
647TASNÁD AZ EVANG. REFORM. EGYHÁZ TORNYÁBÓL NÉZVE.
648A Fekete, Pap, Kovács, Kálmán, Keresztesi, Balázs, Barta, Láposi, Rákosi, Debreczeni, Bikfalvi, Kádár, F. Kovács, Barabás, Balog Barátosi, Szentesi, Szász, Fina, Toka, K. Kovács, Csata, Halász, Mészáros és Mándoki adózó nemes családok tagjait írták össze 1805-ben, mint fegyverfoghatókat; összesen 43-at.* Lovasnak vették föl a Balla-, Halasi-, Kapusi-, Bende-, Bikfalvi-, Major-, Túri-, Veres-, Hunyadi-, Erdélyi- és Kádár-családok tagjait, összesen 12-t; gyalogosnak pedig a Bátori-, Hatvani-, Bacz-, Fülkei-, Pap-, Hadászi-, Győrfi-, Cz. Szabó-, Újvárosi-, Zalányi Boda-, Vadai-, Mile-, Barta-, Sós-, Gönczi-, Bikfalvi-, Módi-, Répás-, Elekes-, Debreczeni-, Szabó-, Nagy-, Asztalos-, Bojtor-, Szatmári-, Barta-, Ari-, Aracs-, Császlai-, Baksa-, Kis-, Zoltán-, Vékony-, Helmeczi-, Veres-, Czeglédi-, Németi-, Kacsó-, Lázár-, Dancs-, Szilágyi- és Buzás-családok tagjait: összesen 56-ot*. E családok tagjai, 105-en, ekkor (okt. 19) homagialis esküt is tettek.*
* Szv. lt.
* U. o.
* U. o.
A tasnádi uradalommal már előzőleg megismerkedtünk s különösen részletesen megismertük az uradalom állását a Murányi Vénus idejében s láttuk, hogy mint kerűlt a birtok a Rákócziak, majd a Bánfiak, Waiak s Csereiek kezére.* Szintén láttuk már előzőleg, hogy Tasnád az egyháztörténelemben is mily nevezetes szerepet játszott. Vikáriusainak hosszú névsora van előttünk.* A protestáns egyházi élet hány nevezetes mozzanata fűződik zsinatjaihoz!*
* V. ö. II. köt. 257–285. l.
* V. ö. I. k. 505–508. l.
* V. ö. I. k. 528–530. l.
Láttuk evang. reform. egyházát is műemlékeink közt.*
* V. ö. I. k. 608–610. l.
A jelenlegi torony építése iránt 1808-ban tettek kezdeményező lépéseket. A torony alapját 1814 szept. 1-sején tették le: a gombot, vitorlát és csillagot pedig 1821 julius 12-dikén tették föl.
Egy harangot 1838-ban Vékony Ferencz öntetett. Az óra 1850-ből való.
649A szószéket 1837-ben egy női egyesület, az orgonát a nyugoti kőkarzattal 1871-ben az egyház készíttette.*
* V. ö. Névk. ev. ref. 1874. 45–48. lap.
Klenodiumai: Borosztó, kívül aranyozott ezüst kelyhet 1637-ben ifj. Iktári Bethlen István gróf adományozott. A kelyhen a Bethlen-czímer is rajta van. Egy középnagyságú ónkanna 1702-ből nemes Fekete Istvánnak, egy nagy ónkanna 1756-ból ifj. Rácz Andrásnak és nejének, Komjátszegi Klárának, egy nagyobb ezüsttányér a Way czímerrel 1775-ből Way László ezredesnek, egy kisebb ezüsttányér 1778-ból Way Lászlóné Boros Katának, egy khinaezüst keresztelőtál és kanna 1871-ből Bíró Károlyné Dusoczky Amáliának az ajándékai.*
* U. o. 1874. 50. és 51. lap.
Az 1681 jan. 12-dikén Margitán tartott közzsinaton elhatározták, hogy Petri Mátyás adja vissza a poharat a tasnádiaknak és indítson pert ellenök.*
* Tt. ev. ref. I. 58. l.
Az anyakönyvek 1760-ban, a jegyzőkönyvek 1777-ben kezdődnek.
Bethlen Gábor mindjárt fejedelemmé választása után több érmelléki egyházban, ezek között Tasnádon is, a királyi tized egyharmadát a ref. papok fizetésének javítására adományozta, még pedig a tasnádi egyházat illetőleg nemcsak a tasnádi határ, hanem az ehhez közel levő balázsházi határ egész tizedének harmadát. Utóbbit azonban elvesztette a tasnádi ref. egyház, mivel később az egész falu áttért a gör. kath. hitre.*
* Névk. ev. ref. 1874. 30. l.
1633 körül a tasnádi szőlőhegyeken szőlővel bíró, hatalmasabb és tekintélyesebb birtokosok a szőlőtermésből, Bethlen Gábor adománya szerint a tasnádi reform. papot illető tized harmad kiszolgáltatását. megtagadták és az egyházi előljáróság ismételt kérése után is elvonták. Ez ügyben az akkori pap, Debreczeni Póka István I. Rákóczi Györgyhöz folyamodott védelem- és orvoslásért, mire a fejedelem egy, Fehérváron 6501639 máj. 22-dikén kelt adománylevélben nemcsak a papot illető tized pontos és csonkítatlan kiszolgálását parancsolja meg a legszigorúbban, hanem egyúttal megerősíti a Bethlen Gábor adományát is. E fejedelmi parancs következtében a tasnádi ref. pap az érintett tizedharmadot háborítatlanul élvezte egész a tizennyolczadik század közepéig.*
* Névk. ev. ref. 1874. 32–33. l.
Papjai: 1543–1545. Szegedi Kiss István, lelkész és tanár, 1560 és 1570 között Bánffyhunyadi Mogioro Benedek, előbb szilágycsehi, később debreczeni, nagybányai lelkész és tiszántúli püspök, 1570 és 1600 között Monai János, 1596-ban középszolnoki esperes, később ecsedi lelkész és tiszántuli püspök, Nádasdi Benedeket az 1605 junius 5-dikén tartott károlyi,* Kecskeméti Mihály academicust az 1630 junius 9-dikén Debreczenben,* Vári András academicust az 1637 junius 14-dikén szintén Debreczenben tartott közzsinat küldte,* 1639 körül Debreczeni Póka István, 1646 körül Ramocsaházy András, Békési János domesticust az 1673 szept. 30-dikán Diószegen,* Jászfalvi György academicust az 1713 jun. 8-dikán Csatárban tartott közzsinat küldte,* 1759 körül Enyedi Mihály, 1760–1762. Sebes József, 1762–1786. Zalányi Sámuel, 1787 május 22-dikén Bajomi Jánost küldték ki,* 1787–1794. Gáll Sámuel, 1794–1798. Szathmári Ferencz, 1798–1816. Szilágyi István, 1816–1823. Barcza Dániel, 1823–1825. Laki Boldizsár, 1826–1828. Keresztes János, 1828–1865. Kiss György, 1866 után Bíró Károly, a kit Bartha Dezső követett.*
* Tört. Tárd 1898. évf. 625. l.
* U. o. 1898. évf. 629. l.
* U. o. 1898. évf. 633. l.
* U.o. 1898. évf. 648. lap.
* Tt. ev. ref. I. 95. lap.
* U. o. 37. lap.
* A többi adat a szilágyszolnoki evang. reform. esperes levéltárából (Zovány).
Róm. kath. plébániájáról II. Endre koráig* nyúlnak vissza adataink. 1246-ban a tatárok rombolják szét templomát.* A plébánia megszűnt 1564 körül s újonnan 1758-ban (?) állíttatott fel. Anyakönyvei 1754-től vannak.*
* Kandra: V. R. 312. lap.
* Fejér. IV. I. 415. l. 145. l.
* Nagyv. Nvk. 1847. 105. l.
651Az 1754. évben a Vay László, később a Csereyek nemesi udvarán egy szoba szolgált kápolnául s udvari káplánt hívtak. Templomát, mely kisasszony, vagy boldogságos szűz születése tiszteletére van szentelve, 1784-ben Mária Terézia építtette. Két oltára van: a főoltár a Bold. Szűz Máriáé; a mellékoltár Nep. Szent Jánosé. A toronyban három harang van. Az első felirata: «† Fudit me Georgius Cserepi in Tasnád 1811. Tasnádini fusa. Sacrabo sonum Glorić St. Triadi. Sit honor Natćque Marić». A másik Nep. Szent Jánosé, melyet 1827-ben újraöntöttek. A harmadikat 1836-ban öntötték. A T.-Szarvad felé vivő úton Sz. Annának van egy kápolnája.*
* Bunyitay Vincze: Schematismus. 377. l.
A püspök «szabad rendelkezése alatt áll».*
* Nagyv. Nvk. 1847. 105. l.
Ez egyház papjai az 1770-dik évtől kezdve: Kavják Mihály 1770., Vagner Antal 1775., meghalt 1784 márcz. 20., Lauffenbach Ignácz 1784., ő építtette a templomot s a papi lakot; az egyháznak szőlőt és egy berendezett telket adományozott, meghalt 1787 november 28., Thezarovics János 1788. Nagyváradra (Újváros) ment át, végre kanonok, Zatlukál Imre 1800., Kaiszler János tábori káplánból 1821., meghalt 1829 márcz. 29., Dobszai Gáspár 1829., Treleczky József várad-újvárosi administratorból 1842., ezután a papnevelő spiritualisa, végre kanonok, Szikszay József sz.-somlyói cooperatorból 1851., 1877. nyugdíjba ment, meghalt Váradon 1884 szept. 8. V.-Olasziban temették el, a papok számára elkülönített czinteremben, Medgyessi Gusztáv 1877.; jelenlegi pap Balázsy Béla.*
* Bunyitay: Schematismus 377. l.
Egy gör. kath. kőtemplom 1865-ben épűlt;* de azóta ujították.
* Sch. 1886. 188. l.
Az izraeliták temploma se régi.
Tasnádnak 1646 előtt unitárius egyháza is volt.*
* V. ö. e mű I. köt. 546. lap.
A helységben négy elemi népiskola működik: római 652kath., gör. kath., evang. reform. és izr. A róm. kath. három-, a gör. kath. egy-, az evang. reform. és az izr. két-két tantermű. A törvényhatóság 1895-ben kisdedóvóintézetet szervezett s ennek számára nemrég mintaszerű épületet emelt. Egy községi jellegű iparostanoncziskola is van.
A Szilágyságban Tasnádon volt az első iskola a reformáczió után. Tanítója Szegedi Kiss István.*
* V. ö. I. k. 533–545. l.
Közép-Szolnok vármegyének 1810-diki szabályrendelete a vármegyének négy nevezetesebb iskoláját említi s ebből kettő Tasnádon van (a másik kettő Zilahon). Az egyik a római katholikusoké, a másik a reformátusoké. A tasnádi ref. iskoláról azt mondja ez a szabályrendelet, hogy «ottan csak két-három alsóbb classisok taníttatnak».* Az elemi fiúiskola két tanteremmel s két tanítói lakással 1807-ben, a leányiskola egy tanteremmel s lakással 1861-ben épűlt,* az utóbbit nemrég újjáépítették. Az iskola részére Vékony Ferencz (1838), Ladányi Sándor (1860), Cserei Balázsi Borbála (róm. kath., 1864), Kovács Mihály s neje, Kabós Borbála (érkávási lakosok, 1867), Fodor Mihály (1867), Gáthi Gábor tasnádi rektor (1867), Kömes János (1868), dr. Csencs Ferencz (r. kath. orvos, 1870) tettek alapítványokat mintegy 7000 frtig.*
* V. ö. I. k. 369–370. l.
* V. ö. Névk. ev. ref. 1874. 52. l.
* U. o. 52–53. l.
Széchi Mária alapítványát egyházi s iskolai czélokra már említettem.*
* E mű II. k. 258. l.
1644-ben Tasnádon kétszázegy (ebben harminczöt nemes) családot írtak össze. (Szolgálmányaikat már előbb láttuk.)* Földmívesek s mesterek.
* V. ö. II. köt. 277. l.
A tizenhetedik század végén a török pusztítások alig hagytak meg öt-hat családot az egész lakosságból.*
* Névk. ev. ref. 1874. 37. l.
1715-ben 13 nemes, 27 jobbágy, összesen 40 háztartás fizetett adót; 1720-ban 12 nemes, 1 jobbágy, 31 taksás, összesen 65344 háztartás. A népesség száma ez adatokból következtetve 396 lélek lehetett a pragmatica sanctio korában s az egész lakosság magyar.* A lakosok 1715-ben valamennyien 1/4 telkesek.*
* Magy. Stat. Közl. XII. köt. 66. és 67. lap.
* U. o. 341. lap.
A németek, svábok idetelepítéséről már szóltam.*
* E mű I. k. 158–159. l.
Mint Bél Mátyás írja 1753-ban: Taschnád régibb időben sűrűn lakott, termékeny földű város.*
* Bél: Comp. 125. l.
A HELEI-UDVARHÁZ TASNÁDON.
1771-ben Tasnádon Vay Lászlónak egy-egy taksás a taksán s a 12 napi robotton kivűl hat kereszt gabonának a learatására köteles, ha a szükség úgy hozza magával, többet is arat. Itt a taksások száma 122, a jobbágyoké 4, összesen 62 frt 44 dénár taksát fizetnek s 180 a robotos napok száma. Portiót a megyének egyenként némelyik 16 frtig fizet.*
* Bl.
Egy 1847-diki egyházi névkönyv lakosságát 3199 lélekre teszi, még pedig róm. kath. 1125, görög kath. 242, ágost. 654hitv. evang. 3, evang. reform. 1436, izr. 393.* De már 1849-ben csak 1250 lakossal bíró mezővárosnak irják.* 1869-ben 3741, 1880-ban 3375, 1890-ben 3677 lakosa van; nyelvre nézve magyar 3132, német 19, tót 1, oláh 523, egyéb nyelvű 2; vallásra nézve r. kat. 1173, gör. kat. 697, gör. kel. 7. ágost. hitv. evang. 6, evang. reform. 1259, unit. 1, izr. 534. Házak száma 606.
* Nagyv. Nvk. 1847. 106. l.
* Kanya Pál: Népsz. Földr. Okt. 77. l.
Tasnádon született Bíró Lajos, a ki évek óta tanúlmányúton van Új-Guineában, a honnan a Magyar Nemzeti Múzeumnak, mely a Természettudományi Társulattal együtt viseli a Bíró kutatásainak költségeit, számos nagy ládával küldözgette haza gyűjtésének gazdag eredményét. Bíró a zilahi kollégiumnak volt növendéke s Tasnádon a fillokszéra ellen való védekezésnél, mint biztos is működött.
A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 195, 1720-ban 449 köblöst; rétet 1720-ban 484 kaszást; szőlőt 1715-ben 130, 1720-ban 241 kapást. Korcsmából 1720-ban 40 frt a jövedelem.*
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 66. és 67. l.
1895-ben mezőgazdasági állapota a következő: gazdaságok száma 653. A gazdaságok területe (kat. holdakban) művelési ágak szerint: szántóföld 3120, kert 47, rét 185, szőlő beültetve 54, parlag vagy kiírtott 510, legelő 234, erdő 417, nem termőterület 322, összesen 4889. A gazdaságok területéből: tulajdon birtok 4267, haszonélvezeti birtok 4, haszonbéres birtok 618. Gazdaságok száma: épületbiztosítással tűz ellen 200, gabona- és takarmány-biztosítással tűz ellen 3, átalánybiztosítással tűz ellen 1, jégkárbiztosítással 3. Gazdaságok iparvállalattal 1. Igás fogatok, ló fogat egyes 3, kettős 23, hármas 18, négyes 10, ökörfogat kettős 23, négyes 10, öszvér- és szamárfogat 4, tehén-fogat 64. Gyümölcsfák: alma 1724, körte 792, cseresznye 518, meggy 1022, őszi baraczk 668, kajszin-baraczk 459, szilva 5289, dió 961, mandula 41, gesztenye 6557, eper (szeder) 635, összesen 12.116 darab. Szarvasmarha: bikaborjú, bika 1 éves 8, 2 éves 1, 3 éven felűl 5; üsző, tehén 1 éves 72, 2 éves 58, 3 éves 41, 1 éves 15, 4 éven felűl 327; tinó, ökör 1 éves 37, 2 éves 36, 3 éves 24, 4 éves 19, 4 éven felűl 151; összesen 794, az összes állományból: magyar-erdélyi 785, mokány vagy riska 3 pirostarka 2, borzderes 3, egyéb szines 1. Ló: mén 1 éves 5, 2 éves 5, 3 éves 2; kancza 1 éves 15, 2 éves 4, 3 éves 9, 4 éves 8, 4 éven felűl 88; herélt 1 éves 2, 2 éves 7, 3 éves 5, 4 éves 7, 4 éven felül 88, összesen 245. Szamár 19, öszvér 2, kecske 16, sertés 2160, juh 95, baromfi 5158, méhcsalád 76.*
* Mg. St. 506.
TÖRVÉNYHATÓSÁGI KISDEDÓVÓINTÉZET TASNÁDON.
Bakator borai országszerte híresek. Elpusztúlt hegyeit újra ültetik.
Zápolya 1527 deczember 6-dikán adott a városnak vásárjogot.* De már előbb szó van vásárjáról. 1481-ben Somlyóról 656Lőkös Vincze (Lewkes), a Somlyai Báthori Miklós jobbágya egy Kozmás (Cosmas) nevű emberrel a thasnádi vásárra ment.*
* Kővári László: Erdély Tört. III. köt. 20. lap.
* Dl. 29,537.
A községnek 1900-ban 275.328 K 60 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 28.963 K 32 f.
A képviselőtestületek gyűléseiről jegyzőkönyvek csak 1877. év óta vannak. (Szabályrendeletek régebbi időből meg épen nincsenek.) Az 1877. év végén polgármester Dulka Elek, főjegyző Horváth Lajos, tanácsosok: Irófi István és Sántha Dezső, tiszti ügyész Fodor Mihály, közgyám Délczeg László, rendőrkapitány Gáll István, városi orvos dr. Léderer Mózes, számvevő dr. Dondon Gyula, pénztáros Nagy György. A polgármester fizetése 1000, a főjegyzőé 600, a tanácsosoké, tiszti ügyészé 300–300, a rendőrkapitányé 400, számvevőé 200, városi orvosé 50, közgyámé 300, pénztárosé 500, aljegyzőé 300 s iktatóé 300 frt volt.
Az 1878. évi január 13-dikán megejtett tisztújításkor: polgármesterré Irófi Istvánt, tanácsosokká Verzár Józsefet, Somogy Endrét, tiszteletbeli árvaszéki ülnökökké Irófi Istvánt és Fodor Mihályt, közgyámmá Délczeg Lászlót, számvevővé dr. Dondon Gyulát, orvossá dr. Léderer Mózest, pénztárossá Nagy Györgyöt, kapitánynyá Gáll Istvánt, tiszti ügyésszé Hunyadi Domokost, iktatóvá id. Kandel Józsefet választották.
Ezen tisztújításkor a város zilált anyagi viszonyaira való tekintettel Verzár József s Somogyi Endre tanácsosok, dr. Dondon Gyula számvevő, Hunyadi Domokos tiszti ügyész és Délczeg László közgyám fizetésükről a város javára egészben lemondtak; Irófi István polgármester fizetéséből évről-évre 300 és Gáll István rendőrkapitány szintén évről-évre 200 forintot ajánlott fel.
Rozs Vendel s társainak az 1878. év elején benyujtott kérelmére szünt meg a rendezett tanács. Az 1877. és 1878. 657évi képviselőtestületi üléseken ezek a tagok vettek részt: Ábrahám Dávid, Ábrahám János, Cs. Bikfalvi f'erencz, Lajos, Mihály és Sándor, Biró Károly, Délczeg László, dr. Dondon Gyula, Dulka Elek, Erdélyi Ferencz, Farkas Lajos, Frankovics Ignácz, Gáll István, Haupt Farkas, Helei János, Hulka Károly, Hunyady Domokos, Iróffi István, Kandel József ifj., Kiss Bálint, Korda Elek, Léderer Mózes dr., Lővinger Ferencz, Mányi Gergely, Merza János, Müller Sebestyén, Nagy György és Lajos, Neuman Salamon, Nóti Ignácz, Papp Zsigmond, Prépostfi Antal, Rozs Vendel, Róth János, Ruff Antal, Sántha Dezső, Stier András, Spinther János, Somogyi Károly, Terebesi János, Tömpe Lajos, Verzár József.
A városnak nagyközséggé alakúlása Kozma Endre szolgabiró elnöklete mellett 1879. évi január 2-dikán történt meg, a mikor községi biróvá Rozs Vendelt, albiróvá Kiss Bálintot, főjegyzővé Horváth Lajost, aljegyzővé Laborszki Józsefet, közgyámmá Délczeg Lászlót, pénztárossá id. Kandel Józsefet, orvossá dr. Léderer Mózest, esküdtekké Müller Sebestyént, Frankovics Ignáczot, Kerezsi Lászlót, Nagy Lajost választották.
A nagy község szabályrendeletileg a községi biró fizetését 300, albiróét 200, főjegyzőét 600, pénztárosét 500, az orvosét 50, a szülésznőét 20, az esküdtekét 50–50, a közgyámét 200, aljegyzőét 300 forintban állapította meg.
Utczái: Fő-, Hosszú-, Soós-, Szent-János-, Burgó-, Grófdomb-, Éjszakgödör-, Középgödör-, Délgödör-, Erdőalja-, Tövis-, Újsor-, Kandia-, Cservölgy-, Kender-, Lapos-, Felső-sváb- és Alsó-svábutcza.
Határrészei: Kökényes, Bikalapos, Szomjuhát, Hajnalhegyalj, Ujhegyalj, Malomtó, Püspökrét, Körtélyes, Hajnalhegy, Újhegy, Tanarokhegy, Vagyoshegy, Temetőhegy, Csákó-Nádashegy, Konditóhegy, Szélhegy, Bankahegy, Macskahegy és Disznóhegy. Kútjai: Fövény-, Délgödör-utczai-, Rákóczi-, Cservölgyi- és Hármaskút a városban; a szőlőhegyeken Csákány- 658és Filó-kút. A szántóföldeken: Csárda-, Tövis-, Nyáros-, Lebuj- és Papi-kút.
Tasnádhoz tartozik: Malomszeg.
Tasnád-Balázsháza. L. Balázsháza.
