Zálnok.
Zálnok.
Zunuchy 1205–1235, Zanuk 1327, Zanok 1460, Zanak 1475, Zolnak? 1605, Szanok 1628, Zálnok 1633, Sanak 1635, Zalnok 1639, Zánok 1702, Zonok 1750.
Középszolnokvármegyei helység, melyről már előbb mondók, 808hogy a megyei várról nyerte nevét,* s hogy közelében a sóútaknak, a kereskedés vonalának, sánczoknak nyomait is föltaláljuk, s egy innen a Felső-Szopor felé irányúló széles sáncz imitt-amott még ma is felismerhető.* Ezúttal csupán a helység nevének eredetéhez kivánok még szólani. Már előzőleg jeleztem azon körülményt, hogy egy 1327-diki oklevél* Zolnok vármegyében említi Zanukot, a miből a vármegye és a falu nevének külön élete látszik. Már szintén érintettem, hogy ez a körülmény legkevésbé sem gyöngíti egyéb érvekkel szemben azt az elméletet, illetve föltevést, hogy Zálnoknál keressük a megyei várat, mert a Zálnok eredetileg kétségtelenül Zolnok volt, azonban nevének jelentését a szláv zaliv szóval, a melynek értelme tengeröböl, azután vízáradásos, kiöntéses hely, záporpatak, a minthogy Zálnokra a szónak ez a jelentése nagyon is ráillik, hozták kapcsolatba, és a jelentés átvitele annál könnyebben történt, hogy a név a szláv eredetű zálog szóval is rokon hangzású. Később aztán már elfelejtették a Szolnokkal való rokonságot, a vármegyével való összetartozást és egy új fogalom adott újabb alakot a névnek, mely már szorosabb kapcsolatot érzett a földrajzi fekvéshez és természeti viszonyokhoz. A régi Szolnok vármegye egyetlen helységének neve sem áll ilyen közel a Szolnokhoz, a melynek -nok képzőjét még akkor is megtartotta a Zálnok, a mikor már tulajdonképeni jelentését a zaliv értelmének fölszívásával elvesztette. Az átvitelnek ily neme, az átalakulás ily esetei a nyelv életében nem a ritkaságok közé tartoznak. Föltehető ugyan az a kérdés is, vajjon nem a zaliv szolgáltatta-e az eredeti alapot a név keletkezéséhez. Ily magyarázat meg nem állhat, mert míg egyfelől a Zálnok változataiban az l igen gyakran hiányzik, addig másfelől a -nok képző valamennyi alakjában tisztán jelentkezik. De zalivból zalnik nem is lehet és különben sem látszanék megokoltnak, 809hogy a -nok képzőt ily jelentésű szó, mint a zaliv, fölvegye. A zaliv-on kívül még egyetlenegy szó volna kapcsolatba hozható Zálnokkal s ez: szalo = zsír, ebből szalînikű = szalnik= zsiros (pl. föld), de ez a jelző a területre, mely ugyancsak hepehupás, gorgonyás – a mint arra felé nevezik – és sovány, egyáltalában nem alkalmazható.
* V. ö. I. k. 57–67. l.
* V. ö. I. k. 754–755. l.
* Dl. 28,896.
A helység, annak daczára, hogy ma félreesőnek tetszik, nagyon is útjában állott az ellenséges hadaknak. 1682 előtt a törökök, szatmári tolvajok és kuruczok áldozata lett.* Első nyomait a Váradi Regestrumban találjuk. Vod faluból való Teke a szabolcsmegyeiekkel együtt lopással vádolja Zunuchy faluba való Rebeket és Badult Bánk és Benedek bírók meg Miska és Császió pristaldusok előtt. Vádlottakat a bíró Váradon elitélteknek nézte.* Kandra Kabos megjegyzi, hogy Zunuchy, másutt: Zolnuk. Szolnok, mint puszta, Bogdány határában keresendő. Minden bizonynyal e Zálnokról van szó.*
* Szv. lt.
* Kandra K.: V. R. 340. lap.
* U. o. 341. lap. 10. sz. j.
Birtoklásának történetéről nem is hallunk a tizenötödik századig.
1465 szept. 24-dikén Bályoki Szilveszter Dengelegi Pongrácz János, erdélyi vajda és székely ispánnak köti le.*
* Dl. 36,393. Km. Prot. F. min. p. 108. nr. 1.
1475 körül Zanak Közép-Szolnok adólajstroma szerint is Dengelegi Pongrácz János (wayuode) jószága 10 frt 2 dénár adóval.*
* V. ö. e mű I. k. 180. lap.
Mint már tudjuk, 1497-ben Drágfi Bertalan s Dobai György kapnak beiktató levelet.*
* I. k. 62. l.
1543-dan (Zanak) Mindszenti Seraphin és Borzási György özvegye között oszlott meg, kik közül előbbinek a jobbágyai 6 kapu után adóztak, míg az utóbbiéi csak 1 után. Fölmentést nyert az adózás alól e helységben 2 bíró és 5 szegény.* 1549-ben (Zanok-on) a Kaplin György jobbágyait 2 kapu után rótták meg adóval, míg a Borzási Mihályéit csak 1 után. 810E 3 kapun kívül volt a helységben még 2 szegény és 3 új ház.* 1570-ben (Zanak-on) 2 kapuszámnyi adóval rótták meg a Hatvani János jobbágyait, ellenben a Banga Istvánéit csak 1 kapuszámnyival.*
* Dical.
* Dical.
* U. o.
Zálnoki jobbágytelkeket is bírt zálogban a Spáczai-utódoktól Banga László.*
* Gencsi-lt. nr. 1397.
1723 decz. 14-dikén Kállai János elad egy zálnoki telket Gencsi Györgynek.*
* U. o. nr. 1653.
1760 jun. 12-dikén vizsgálatot tartanak Viski Gábor és Sándorházi István számára arról, hogy Zálnokon miféle örökös vagy zálogos jószágot bírtak Pap Kata és Vid elődei.*
* Gencsi-lt. nr. 549.
1778 jan. 17-dikén megosztozkodnak rajta Bölöni Sándorné Török Krisztina és gyermekei.*
* U. o. nr. 1481.
Egyébiránt 1460-tól 1784-ig jórészt az elpusztult Csalános története vonúl el előttünk Zálnokra nézve is. 1460-ban Jakcsi Péter tiltakozik özvegy Kémeri Miklós deákné ellen, a ki a Losonczi Bánfiaknak akarja elidegeníteni a középszolnoki, Zanok birtokot. Nemsokára Sólyomkövi Ördög Simon (1482-ben) is birtokos itt, meg Kémeri Imre.*
* Szgy.
1484-ben Báthori Domokos fia, 1493-ban Kusalyi Jakcsi Ferencz meg Dobai György, 1523-ban Keresztúri Bernát meg Borzási György, 1547-ben a Győrfiek, 1548-ban Somlyói Báthori István fiai meg a Rozsályi Kúnok, továbbá a Borzásiak, 1549-ben Horváthi Peres Gáspárné, Varsolczi Ferencz, továbbá özvegy Borzási Györgyné fiai meg Kémeri Mihály, 1551-ben Dobai Borbála jogutódai, 1628-ban a Ramocsaháziak, 1633-ban Harangi László, Tamásfalvi Mihály meg a Spáczaiak, 1635-ben Sándorházi István, neje Dobai máskép Banga Zsófia meg Szentlászlai István, 1639-ben Görcsöni Serédi István, 1702-ben Guthi Farkas, Boér Ferencz, meg Vörös Ferencz, Dobai Dániel, Pap Zsigmond, Nagy Miklós és Gólya György, 1705-ben 811Erdélyi István meg Guthi Farkas, 1755-ben Gencsi Zsigmond meg Keczeli Györgyné, 1784-ben a Meneságiak, Csoknyai György, Ippi Bideskúti Imre lépnek előtérbe.*
* Az itt említett évekből való oklevelekben a falu neve rendszerint Zanok (1460, 1484, 1493, 1547), Zanak (1523, 1548, 1549, 1551), Szanok (1628), Zálnok (1633, 1705, 1755, 1784), Sanak (1635), Zalnok (1639), Zánok (1702) alakban fordúl elő. Az ez évekre vonatkozón adatokat l. Csalánosnál.
1797-ben a «hadi segedelemhez» való hozzájárulásra összeírták a következőket, főbb birtokosok: Laskai Sámuel, Érsekújvári László, Laskai Ferencz és Péter; kisebb birtokosok: Laskai Ferencz három árvája, Verőtzi Márton, Papp Zsigmond, Papp Andrásné, gr. Bethlen Sámuel, Pétsi Antalné, Kabos István, Tisza László, Ravaszdi Katalin, Véér András, Bölöni Salamon, Bölöni Gáspár, br. Bánffy János, Szegedi László, Irinyi István, Buttyán András, Szodorai Zsigmond árvái, Rétsei László, Mohai Józsefné, Sebes Lajos, gr. Kemény Farkas, br. Kemény Farkas, Gentsi György, Guthy N., gr. Teleki Lajos és Kengyel Gábor; más telkén lakó contribuens nemesek: Bálint Lup, Von, Mitru és Varga Stefán; pap: Rusz Tógyer; kántor: Buzgó Nyikita; molnárok: Szfet Von és Rusz Danyila.*
* Szv. lt.
1805-ben a Bálint-család négy tagját jegyezték föl, mint fegyverfogható adózó nemeseket.* Gyalogosnak vették föl Patai Pált és Híri Jánost. Mint idevaló birtokos említve van Enyedi István is,* okt. 18-dikán homagialis esküt is tettek ezek.*
* U. o.
* U. o.
* U. o.
Egy 1813-ban Zálnokon kelt kötéslevél szerint Szarvas Mihályné Hunyadi Éva a zálnoki öreg telkét tiszteletes Nagy Bálint sógorának adta háromszáz forintig zálogba. A telek az oláh templom feletti utczán, a hozzá tartozó szántóföld s csere a Csalános nevezetű fordulón a babutzai határszélben a Csalános pusztáján van. Szomszédok: Szomódi Gőtze Mihály úr, a református ekklézsia, Laskai Sámuel.*
* Orsz. lt. Km. conv. fasc. V. nr. 21. 27. fiók.
Evang. reform. egyházáról az 1800-dik évtől van adat. 812Ekkor kezdődik az anyakönyv, sőt a mint első följegyzése mondja, az istentisztelet is ekkor kezdődött a zálnoki reform. eklézsiában, «a midőn tekintetes nms. Zilahi Laskai Sámuel ur ide (a hol annak előtte mind oláhság lakott) változtatván ez előtt két esztendővel lakását, udvari papot kezdett tartani. Azután más birtokos református nemes urak is kezdettek itten megtelepedni.» Ez az adat az egyháznak nyilván csak újra éledését jelenti, mert alig lehet kétség, hogy az 1605 jun. 5-dikén Károlyban tartott közzsinat ide (Zolnak) küldte papnak Kátai Mózest.*
* Tört. Tár, 1898. évf. 625. lap.
Nem is ismerünk több papot a régebbi időből. 1800-ban Odor Imre, 1803-ban Győri János (Pápáról), 1804-ben Bereczki János (Kolozsvárról), 1807-ben Tiboldi István (Enyedről), 1811-ben Obis Ferencz, 1812-ben Nagy István, 1814-ben Czibák Pál (ez utóbbi három Debreczenből), 1815-ben Molnár István, 1818-ban Beke László, 1820-ban Kis György, 1822-ben Urházi György (ez utóbbi négy Kolozsvárról) a papjai.
Kémer filiája valószinűleg 1822 után mindjárt, későbbi Névkönyvek (így pl. 1868-diki*) mindig amannak leányegyházául említik.
* Névk. ev. ref. 1868. 44. l.
A gör. katholikusok fatemploma 1700-ban épűlt. Az egyház 1776-ban egyesűlt. Anyakönyve 1807-ben kezdődik.*
* Sch. 1886. 190. l.
1733-ban (Zanokul) 30 oláh családot jegyeztek föl; egyesült papja Elek nevet viselt.* 1750-ben (Zonok-on) a gör. kath. lelkek száma 222, a kik részén volt egy templom, egy működő pap, egy kántor, s illette a papot egy belső telek, négy köblös szántóföld, meg két mázsa só.*
* Tr.
* Tr. 1901. évi IX. szám, 285. l.
A községben két elemi népiskola van: állami és gör. kath., mindegyik egytantermű. Az államit a millénnium alkalmából szervezték.
1715-ben 8 jobbágy-, 7 zsellér-, 2 taksás-, összesen 17 813háztartás fizetett adót; magyar közülök 14, oláh 3; 1720-ban 1 nemes-, 13 jobbágy-, 11 zsellér-, összesen 25 háztartás, magyar 20, oláh 5. Ebből következtetve a népesség száma 1715-ben 153 lélek, magyar 126, oláh 27; 1720-ban 225 lélek, 180 magyar és 45 oláh.* 1720-ban két olyan jobbágy volt, kit földesura visszakövetelt.*
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 66. és 68. l.
* U. o. 341. l.
1847-ben a népessége 357 lélek, ebből róm. kath. 11, gör. kath. 294, evang. reform. 52.* 1890-ben 910 lakosa van; nyelvre nézve magyar 144, német 2, oláh 754, horvát 10; vallásra nézve róm. kath. 16, gör. kath. 749, ágost. hitv. evang. 3, evang. reform. 99, izr. 43. Házak száma 182.
* Nagyv. Nvk. 1847. 97. l.
A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 30, 1720-ban 164 köblöst; rétet 1715-ben 33, 1720-ban 195 kaszást. Jövedelem «más forrásból» czímen 1715-ben 63 forint.*
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 66. és 68. l.
1895-ben gazdaságainak száma 224. Területe 4159 katasztrális hold, a melyből erdő 1378, szántóföld 1099, legelő 1068, rét 361, kert 46, szőlő (parlag) 37, terméketlen 170 hold.*
* Mg. St. 502.
A községnek 1900-ban 7170 K 78 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 3864 K 2 f.
Utczái: Nagy-, Templom-, Kémeri- és Domoszlói-utcza. Határrészei: Nagy Ursul (Ursoi) = Urszul (medve), Hágó, Máguly, Felső-Stefan-völgy (Ştefan = Styefán = István), Hatló, Dobru, Nyile, Felső-Nagy-rét, Ariszti, Csalános, Háború, (Ábor, Zábor), Mézse, Brájcza (Braitia). Szőlőhegyek (elpusztultak): Kis- és Nagy-Kurta, Hatló, ezzel határos a Várdomb a kegyei határszélnél. Codrişor = Kodrisor (kis erdőség) és Máli. Erdők: Nagy-Ursul, Brájcsa és Hatló. Egy domb neve: Sztrintor.
A Nagy-Ursul erdejében van a Pintea (Pintyá) barlang, helyesebben barlanghoz hasonló mélyedés, magassága 8–10 m., hossza 20 m. és szélessége 5 m. Falai csaknem függőlegesek, 814terméskőből valók. A néphagyomány csak annyit tud róla, hogy Pintye rablóvezér tanyája volt.
Patakjai: Megyepataka (Valea Megi), Nagypatak, melynek neve Derzsida felé: Zenyicsel (Zenicelului), mellékpatakjai: Hatló és Hágó, Nagy-Ursul és Brájcsa.
Fürdőjét már előbb ismertettem.*
* E mű I. k. 133–137. lap.
Zeliczealja. L. Zemniczealja.
