Bikfalvi
Bikfalvi 1669 máj. 16-dikán Ferencz, ecsedi számtartó zálogba vesz Korlát Jánostól és nejétől (Makó Zsuzsánnától két szakácsii jobbágyot.* 1673 jun. 5-dikén Ferencz tanúskodik egy ákosi telek elzálogosításakor.* 1690-ben Ferenczné Tasnádon nem akar szolgájának fizetni, ezért a vármegye alispánját igazságtételre kérik.* 1694 márcz. 13-dikán Tasnádi Bikfalvy Zsigmond, Gábor, János és Ferencz részére Bánfi 170György, erdélyi kormányzó tanúvallató parancsot enged.* Bikfalvy Ferencz 1704 október 22-dikén Tasnádról kelt levelével megparancsolja a szarvadi és szakácsii bíráknak, hogy a fejedelem leveleit faluról-falura a hadadi tisztek kezeihez vigyék 500 frt bírság alatt.* Egy Ferencz 1755-ben Közép-Szolnok vármegye assessora, a ki Menyőben végez nyomozást.* Zsigmond 1712-ben Közép-Szolnok vármegye szolgabírája az alsó vagy a peéri járásban.* 1714 junius 28-dik és következő napjain (a Szilágyfő-Keresztúron) tartott tisztújításkor választották, 1719 április havában újból s 1721-ben is szolgabíró.*
*Gencsi-lt. nr. 139. más.
*Nagyv. Múz. Blt.
*Szgy.
*Nagyv. Múz. Blt.
*U. o.
*Szgy.
*GKG. C. fasc. VI.
*BL.
Bikfalvi Zsigmond 1735-től Zilahnak legkedvesebb, ékesszóló evang. reform. papja, meghalt Zilahon 1742-ben.
András 1741-ben a zilahi civisek névjegyzékében fordúl elő.
Az 1742-diki tanúvallatás szerint Bikfalvi-, Gálffi- és Rákóczi-részből állanak az oláhcsaholyi lakatlan, puszta jobbágytelkek.* A tasnádi Bikfalvi-család zálogba vette Sullyok Andrástól a magyarcsaholyi Sullyokrészt, de visszaváltotta tőle a Sullyok-család s csak egy az oláhcsaholyi Puszta Praediumban fekvő jobbágytelket hagyott meg a bikfalvak birtokában.*
*BL.
*Bl.
Bikfalvi Ferencz 1780-ban zilahi választói polgár, 1784-ben szenátor. Mihály 1811-ben esküdt, 1848-ban városi képviselő.
1790-ben Közép-Szolnok vármegye közönsége visszahelyezte előbbi adómentességébe a tasnádi Bikfalvi-családot, a melyet adómentességből adóztattak meg a bizonyítási eljárás befejezte előtt és melyet a kir. tábla 1782 április 5-dikén donatarius nemesnek itélt. Pál, Ferencz, János, István, más telkén lakó, tasnádi adómentes nemeseket, továbbá Sz. Bikfalvi Ferencz, s más telkén lakó, tasnádi adózó nemest, János, Mihály, István, Pál, balázsházi és zölczei, Péter, István, Mihály, szakácsii, Sándor, nyírmoni főbb birtokosokat, András szakácsii saját telkén lakó, egyházi adómentes nemest fölvették 171a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírt személyek névsorába.
Bikfalvy Pál Ferencz 1783-ban, meg talán ugyane Bikfalvi Ferencz 1804-ben a görcsöni evang. reform. egyháznak egy-egy czinkannát adott.
Ferenczet (56 éves), Istvánt (63 éves), Jánost (48 éves) és Pált (30 éves) gyalogosoknak vették föl a tasnádi fegyverfogható nemesek 1805-diki névsorába. Ferenczre nézve megjegyezték, hogy «meglehetős erőbe vagyon», Istvánra azonban azt, hogy «maga alkalmatlan, fia alkalmatos.» Mihályi (32 éves) lovasnak vették föl a tasnádi nemesek közé. Ferencz (38 éves) tasnádi adózó nemes. Ferencz, másik Ferencz, István, János, Mihály és Pál tasnádi nemesek homagiális esküt tettek. Sándort lóval vették föl a menyői fegyverfogható adómentes nemesek közé. Ferenczet és Andrást gyalogosoknak, Istvánt és Jánost lovasoknak vették föl a szakácsii fegyverfogható adómentes nemesekkel. 1830-ban említve van, hogy a nemes Bikfalvi-családnak vezetékneve Marhát.
Bikfalvi Sámuel 1834–1845. középszolnokmegyei esküdt, 1835–1841. tiszti alügyvéd, 1841–1847. táblabíró, Mihály 1841–1845. középszolnoki esküdt.
