Csomós
Csomós. István 1741-ben, István János, Ferencz 1781-ben, valamennyien leleiek, homagialis esküt tettek. Mihály 1792-ben Közép-Szolnok vármegye követe volt a kolozsvári országgyűlésen, kétségkívül ő volt 1800–1807. középszolnoki szolgabíró. 1894 junius 4-dikén tartott tanúvallatás szerint Nagymon-Újfalu határán van birtoka.* 1807–1819 között alispán, 1812–1822 között assessor (1821-ben főtáblabíró).
*Orsz. lt. Km. conv. fasc. D. nr. 47., 26. fiók.
Csomos Mihály előfordúl a hadi segedelemhez való 314hozzájárulásra 1797-ben összeírt nagy- és kisdobai kisebb birtokosok között.
Egy Csomós Mihály 1814–1822. zilahi esküdt.
Csomós András, István, Ferencz, János, lelei saját telkükön lakó adózó nemeseket is fölvették az 1797-diki összeírásba. Id. meg ifjú Csomós András, István, Ferencz, János 1805-ben a nemesi fölkelésben való részvételre összeírt lelei szabadosok között említvék. Csomós Mózes, szeődemeteri nemes homagiális esküt tett. 1808-ban Lompérton egy adómentes lakótelke és egy antiqua jobbágytelke volt Csontos Gábornénak, a kit Kraszna vármegye gyalogos állítására írt ki azon megjegyzéssel, hogy «van katonának való fia». Az antiquat zálogban bírja Szilágy Andrástól.
Csomós Sándor 1816-ban középszolnoki aljegyző, 1819, 1821–1835. középszolnoki helyettes szolgabíró (1820-ban rendes), 1835–1840 közt táblabíró, 1839-ben főszolgabíró.
