I. Szamosujvár.
I. Szamosujvár.
1, 2, 3, 4 E négy föliratot Ornstein József már két izben is említett értekezéséből vesszük.
A 3-ik számú kőfeliratról a hírneves római epigraphus Domaszewski Alfréd heidelbergi tanár a következőket írja a Rheinisches Museum 1892. évf. 159–160 laján:
„Közelebb az erdélyi Szamosujvárt egy feliratos emléket találtak, mely meglepő módon fényt derit Petronius satiráinak egy eddig érthetetetlen helyére. A lelet találója, Ornstein beküldte a felirat pacskolatát, mely így olvasandó:
209Sabino et anulino co(n)s(ulibus) – 216 Kr. után – dis da-b(us) q(ue) i(m)mor[t(alibus)] pro sal(ute) d(omini) n(ostri) in honorem nocturno(rum) M. Aur(elius) Frontonianus v. s. l. m.”
Ismeretes, hogy a tresviri capitales collegiumát, mely a köztársasági Rómában a közbiztonságra ügyelt, közönséges nyelven tres viri nocturni-nak is nevezték. A nocturnok, a kiknek tiszteletére a szamosujvári oltár állittatott, minden esetre olyan személyek, melyek éjjeli rendőrszolgálatot teljesitettek és a nevezett M. Aurelius Frontonianusnak életét vagy vagyonát menthették meg. Feliratos emléken sehol másutt nem emlittetnek, de kétségtelenül rájuk vonatkozik Petroniusnál az az episod, mely a ruhalopásról szól: (C. 15.) „etsi rustico mulierique placebat permutatio, advocati tamen iam poenae noctorni, qui volabant pallium lucri facere, flagitabant uti apud se utraque deponentur ac postero die iudex querellem inspiceret.
A szent Herkulesnek Marcus Veracilius Verus, Legatus Augusti* (t. i. emelte) a lovasság praefectusa pannoniai Maximus propraetor gondozásával. (C. I. L. 832.)
Lásd a provincia kormányzásának elbeszélését, melyből tudjuk, hogy legatus Augusti a provincia kormányzójának volt a hivatalos neve.
Ezen fölirat történeti fontosságú, mert belőle tudták meg csak, hogy Dáciának egy Marcus Veracilius Verus nevü kormányzója is volt.
A kő maga szamosujvári Placsintár-féle ház kőfalában van.
Egy 27–20 cm. nagyságú téglalap érdemel ezeken kívűl figyelmet, melyet 1890-ben a római tábor melletti malomárokban találtak.
A téglán bekarczolt feliratokat látunk, mely inkább scriptura vulgaris mint monumentalis s öt, valószinüleg a téglaégetéssel foglalkozott katona nevét tünteti fel: Terentius Fegel(lus), Titus Deci(anus), Bitus Los(cus)? Gneiu(s) Gemel(lius) és Ta… (?) Marcianus, több betű hibával. Az öt név alatt a római abéczé következik két sorban.
Római föliratos tégla Szamosujvárról.
(Arch. Ért. 1892. 169.)
210Ez ábrában közölt bronzszobrocska eredetijét 1892. évi julius hó 21-én találták a Szamosujvár mellett lévő római tábortól délre, a Kis-Szamos malomárkának fölösleges vizéből képződött új ágában kavicsásás alkalmával. Magassága 18 cm., a négyszögü talp egész magassága 20.5 cm.; a talapzat szintén bronzból való. – A szobor Athenét (Minerva) haladó helyzetben ábrázolja; bal lábbal előre lép. Lábain talpas félczipő, melynek négy gombbal erősitett zsinegei a lábszárig érnek, ott körülfutó peremmel végződnek és a bal lábon legfölül nyelvidomú toldalék látszik. A dús redőzetü himation – mozgás következtében – a bal lábon hátranyilik, úgy, hogy ez a lába térdig födetlen. Az ujj nélküli chiton lecsüng a vállakról s a köldök tájékáig ér. Mellét és hátát födi az egis, mely elől pikkelyes, közepén a Gorgó-fővel, szélein a tekerődző kigyókat lehet fölismerni. Nyaka födetlen, arcza balra fordul, fején sisak, mely alól a haj hátrasimitva, hegyes, nyakhoz és derékhoz simuló kontyban végződik. Sisakját bagoly és tollakból álló kettős tarély ékiti. Jobb válla és felső karja hátrább áll, míg bal válla a mozgásnak megfelelőleg előre hajlik. Bal keze hiányzik; ez tartotta a paizsot, mely a talapzatra, miként a forrasztás nyoma mutatja, reá volt erősitve; jobb kezének az ökle át van lyukasztva, itt állott a lándzsa, mely alul a talapfedőben volt megerősitve. A talapzat fedőlemezének szélén szegecsfő látszik, mely a lemeznek a talapzathoz való erősitésére szolgált. (A szamosujvári főgymn. tulajdona.)
Minerva bronz-szobrocskája Szamosujvárról.
(Arch. Értesitő. 1892. Ornstein őrnagy.)
